Victor Hugo

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Victor-Marie Hugo

Született:
1802. február 26. Besançon
Meghalt:
1885. május 22.(83 évesen) Párizs

Victor-Marie Hugo (Besançon, 1802. február 26. – Párizs, 1885. május 22.) francia költő, regény- és drámaíró

Élete és művészete szinte teljesen átfogta a 19. századot. Szellemi formálódására hatással voltak a napóleoni harcok, anyja királypárti és katolikus meggyőződése, családja utazásai Európában, ifjúkori olvasmányai, valamint költői kísérletei. Irodalmi példaképének Francois-René de Chateaubriandet tartotta, az ő nyomán testvérével együtt 1819 és 1821 között egy irodalmi szerkesztett Conservateur littéraire (Az irodalom védelmében) címen, amelyben főleg Lamartine és Chénier költészetét tárgyalták. Tudatosan tört érvényesülésre: royalista, katolikus versekkel kezdett, XVIII. Lajos kegydíjban is részesítette, majd később a liberalizmushoz közelített. Diadalmenete az 1840-es évek elejéig tartott.

[szerkesztés] Élete

Édesapja, Joseph Leopold Sigisburg Hugo (1773 – 1828) Napóleon seregében szolgált, a tábornoki rangot szerezte meg. Ősei földművesek és iparosok voltak. Édesanyja, Sophie Trébuchet (1772 – 1821) korán árvaságra jutott, felmenői közt tengerészek és ügyvédek szerepeltek. A katonatiszt apát sűrűn helyezték át egyik városból a másikba, így a gyermek Hugónak ifjúkora szűntelen vándorlással telt Franciaországban, Olaszországban és Spanyolországban, végül visszatértek Párizsba. 1814-ben szülei elváltak, két bátyjával – Joseph Abellel (1798 – 1855) és Eugène-nel (1800 – 1837) – anyjával maradt.

1822-ben feleségül vette Adéle Foucher-t, négy gyermeke született. 1833-ban megismerte életre szóló szerelmét: Juliette Drouet-t. 1848-ban a Köztársaság szószólója volt, Bonaparte államcsínye után emigrált (Brüsszel, Guernessey sziget). Csak 1870-ben tért haza, a republikanizmus híve volt, a szabadság és levert forradalmak jelképévé vált, hozzá zarándokoltak a haladás hívei. Halála és temetése valóságos apoteózis volt.