Úrvacsora
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az úrvacsora (latinul communio, görögül eukharisztia) a magyar és nemzetközi protestáns egyházak egyik sákramentuma, mely Jézusnak a kenyérrel és borral kapcsolatos utolsó vacsorai szavait és cselekedeteit ismétli meg a Megváltó áldozatára való emlékezésül.
A vonatkozó szentírási helyeket, a szertartás és a fogalom keletkezéstörténetét és a téma ökumenikus keresztény vonatkozásait lásd az eucharisztia szócikkben.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Az úrvacsora protestáns gyakorlata
A 16. század reformátorai általában elvetették a katolikus egyház átlényegülési tanát, valamint azt a szokást is, hogy az úrvacsorát a közönségnek csak egy szin alatt, csak a kenyér alakjában szolgáltatik ki; de arra nézve, hogy az úrvacsora szereztetési igéi („ez az én testem…”) miként értendők, egymástól többfélekép eltértek. Luther szerint a kenyér és bor a megszentelés után is megmarad kenyérnek és bornak, de azzal általunk nem érthető módon, bár az ubiquitas tanával némileg világosítólag, egyesül Krisztus teste és vére, úgy, hogy a kenyérben vagy a kenyérrel együtt Krisztus valódi teste adatik az úrvacsorával élőnek. Zwingli ugy tekintette a megtört kenyeret és kitöltött bort, mint a Krisztus halálára emlékeztető s a halálával szerzett üdvről a hivőket biztosító jeleket. Kálvin János szerint az úrvacsorában csak kenyér és bor adatik, de aki azokat igaz hittel veszi, az azok vétele alkalmával egyszersmind lelki szájával (spiritualiter) veszi Krisztus testét és vérét. Melanchton élete utolsó pár évtizedében jelentékenyen közeledett a kálvini felfogáshoz; az unitáriusok tisztán emlékeztető jeleknek tekintik az úrvacsorai elemeket. A német és helvét reformáció között kezdetben csupán az úrvacsorai tan tett lényeges különbséget (Marburgi kollokvium), amelyhez jött később a Kálvin-féle eleve elrendelési tan. A két egyház közötti egyesülést negyedfél száz éven keresztül folyton ezen két hitcikk akadályozta. A katolikus, evanangélikus és a Zwingli alapította zürichi egyházban kovásztalan kenyeret vagyis ostyát, a kálvinista és unitárius egyházakban kovászos vagyis rendes kenyeret használnak.
[szerkesztés] Az úrvacsora a képzőművészetben
- Csók István ”Úrvacsora” c. festménye