Anód

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az anód szó görög eredetű άνοδος = felemelkedés szóból származik, és egy készülék azon elektródáját nevezik így amelyből elektronok lépnek be az áramkörbe, pléldául egy elektrolit oldatból. Az eszköz ellentétes töltésű elektródája a katód.

[szerkesztés] Elektornok áramlása

Az elektronok áramlása a cellán vagy készüléken kívül mindig az anódtól a katód felé történik, természetesen a cella vagy a készülék belsejében pont ellentétesen haladnak a töltéshordozók a katódtól az anód felé.

Az elektrolit cellákban a töltéshordozók két árama van jelen: negatív ionok (anion), amelyek a katódtól mozognak az anód felé, és a pozitív ionok (kation), amelyek az anódtól mozognak a katód felé. A szlárd cellák vagy trazisztor belsejében is az elektronok a katódtól mozognak az anód felé.

Fontos tudni, hogy az elekronikus áramköri rajzokon valamint a dióda és a tranzisztor jelein a feltüntetett áramirány ellentétes az elektronok áramlásával. Ez egy történelmi konvenció amelyet a mai napig használnak.

[szerkesztés] Elektrolitikus anód

Az elektrokémiában az anód az, ahol az oxidáció végbemegy, és ami a pozitív sarka az elektrolitikus cellának. Az anódnál az elektromos potenciál arra kényszeríti az anionokat, hogy kémiai reakció révén leadják elektronjukat, amely elektron aztán felmenve az anódon az áramkörbe lép.

[szerkesztés] Elem vagy galvanikus anód

Egy elemben (telep) vagy galvanikus cellában az anód a negatív pólus, ahonnan elektronok lépnek ki.