Andreanum
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Andreanum a neve annak a kiváltságlevélnek, amelyet II. András király 1224-ben adott a Szászváros és Barót közötti területen lakó erdélyi szászoknak. Az okmányt a német történészek goldener Freibrief-nek azaz arany szabadságlevél-nek nevezik.
A kiváltságlevél a király és a szász telepesek viszonyát szabályozza. A szászok közösségét egységes jogi személynek tekintve meghatározza a jogaikat és a királlyal szembeni kötelességeiket.
A kiváltságlevél eredetije nem maradt fenn. A dokumentum létezésére bizonyíték az, hogy 1317-ben Károly Róbert megerősítette a benne foglaltakat. 1486-ban Mátyás király a kiváltságlevelet kiterjesztette a teljes szász közösségre (Universitas Saxonum). A kiváltságokat II. József helyezte hatályon kívül 1785-ben.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Jogok
- Nagyszeben vidéke a szász közösség birtokává vált, és területén senki sem élhetett nemesi előjogokkal.
- Erre a területre vonatkozóan a király lemondott háramlási jogáról, vagyis a kihalás vagy hűtlenség esetén gazdátlanná vált föld szabad eladományozásáról.
- A kiváltságolt terület lakói maguk választhatták papjaikat, valamint bíráikat és a szász szokásjog szerint maguk ítélkezhettek.
- A területen tilossá vált a hivatalok pénzen való megvásárlása.
- Megkapták a szabad vásártartás és kereskedelem jogát.
[szerkesztés] Kötelességek
- A szászok kötelesek voltak a király számára 500 katonát állítani + még 100-at, ha a király személyesen is hadba vonult.
- A szászok kötelesek voltak 500 ezüstmárka adót fizetni. Az adórendszer globális volt (tehát az itt letelepedettek nem érvényesíthették adómentességüket) és a szász közösség saját tisztviselői szedhették be.
[szerkesztés] Forrás
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Vogel Sándor:Az erdélyi szászok. A szászok megtelepedése és kiváltságaik a Magyar Királyságban és az Erdélyi Fejedelemségben. [1]
- Vogel Sándor: A szász autonómia Erdélyben [2]
- Az Andreanum szövege (német)
Based on work by