Ariadné
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Ariadné görög mitológiai alak, Minósz és Pasziphaé leánya. Első látásra beleszeretett Thészeuszba, aki a Minótaurosznak szánt áldozatokkal érkezett Athénból. Daidalosz tanácsára Ariadné egy pamutgombolyagot adott Thészeusznak, s az a fonal segítségével kitalált a labirintusból, miután legyőzte a szörnyet. Az athéni túszok kiszabadulása után Thészeusz hajón elmenekült, s magával vitte Ariadnét, ahogy eleve megígérte neki. Hazaútjukon kikötöttek Naxosz szigetén, ott Ariadné elaludt, s mire felébredt, a görög sereg már elhajózott, s ő maga maradt. A kétségbeesett leányra Dionüszosz talált rá, megvígasztalta s feleségül vette. Gyermekeik voltak Thoasz, Sztaphülosz és Oinopión.
Thészeusz e szószegésére már az ókorban is igyekeztek magyarázatot adni a szerzők. Egyesek feltételezése szerint Dionüsziosz beleszeretett Ariadnéba, s kitörölte Thészeusz elméjéből a leányt, esetleg megjelent előtte, és megparancsolta, hogy távozzék. A mítosz olyan változatai is ismertek, amelyekben az isten Ariadnénak jelenik meg, s azt sugallja neki, hogy maradjin Naxoszon, mivel feleségül kívánja venni. A mítosz egy további változata szerint Thészeusz meghódította Krétát Minósz utóda, Deukalión alatt, akkor vette feleségül a király húgát, Ariadnét, s ő nemzette vele a fentemlített fiakat. A köztudat s a művészetek mindenesetre az első verziót tekintik mérvadónak: Ovidius „Hősnők levelei” című ciklusában és Catullus egyik költeményében a szerelmes Ariadné kegyetlenül vádolja Thészeuszt szószegése miatt.
Az Ariadné Magyarországon anyakönyvezhető utónév.
[szerkesztés] Források
- Pecz Vilmos: Ókori lexikon, I–IV. kötet. Budapest, Franklin Társulat, 1904.
Based on work by