Ariane–5

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Rosetta űrszonda indítása Ariane 5 rakétával, 2004. március 2-án

Az Ariane-5 a legerősebb európai hordozórakéta, amelyet eredetileg a Hermes űrrepülőgép indítására használtak volna. Időközben a Hermes projektet félbeszakították, de az Ariane-5 programja tovább folyt. Az Ariane-5 először 1996-ban repült, sikertelenül. Ekkor négy Cluster műholdat állított volna pályára, amelyek a napszél hatásait viszgálják. Ariane-5-el indították 2004-ben a Rosetta és a SMART-1 űrszondát és 2006-tól az ATV teherűrhajókat a Nemzetközi Űrállomásra.

Tartalomjegyzék

1 Komponensek
2 Változatok
3 Történet
4 Külső hivatkozások
- 4.1 Magyar oldalak
- 4.2 Külföldi oldalak

[szerkesztés] Komponensek

A Vulcain hajtómű

Az Ariane-5 H158 kriogén első fokozatának (H173 az Ariane-5 ECA-nál) neve EPC (Étage Principal Cryotechnique/Kriogén Első Fokozat). Egy 1.13 MN tolóerejű Vulcain hajtóműből és egy 30.5 méter magas tartályból áll, amely két részre van osztva. Az egyik rész 130 tonna folyékony oxigénnek, a másik 25 tonna folyékony hidrogénnek.

Az első fokozat oldalán van a két szilárd hajtóanyagú P238 (P241 az Ariane-5 ECA-nál) gyorsítáfokozat, melynek teljes tömege hajtóanyaggal 277 tonna, tolóereje 6.2 MN. Ezek ejtőernyővel vissza is ereszkedhetnek a földre indítás után, a Space Shuttle gyorsítófokozatához hasonlóan, de nem használhatók újra.

Az Ariane-5G az EPS (Étage à Propergols Stockables/Tárolható Hajtóanyagú Fokozat) második fokozatot használja, melynek hajtóanyaga monometil-hidrazin (MMH) és nitrogén-tetroxid. Az Ariane-5 ECA második fokozata az ESC (Étage Supérieur Cryotechnique/Kriogén Felső Fokozat) folyékony hidrogénnel és oxigénnel. A hasznos terhet és a felső fokozatokat borítások védik, amelyek az adott magasság elérésekor leválnak.

[szerkesztés] Változatok

Az eredeti változat az Ariane-5G (Generic) 737 t kezdeti tömeggel, a tervezett 5970 kg teher geostacionárius átmeneti pályára 6200 kg-ra nőtt.

Az Ariane-5G+ javított második fokozattal 6950 kg-t állíthatott átmeneti pályára. Háromszor indították 2004-ben. Ezt váltotta fel 2005-ben az Ariane-5GS ugyanazzal a gyorsítófokozattal mint az Ariane-5 ECA és egy módosított első fokozattal Vulcan-1B hajtóművel. Egyetlen, 6100 kg-s terhet indíthat.

Az Ariane-5 ECA teherbírása GTO-ra 10 t két teherrel és 10.5 t egyetlen teherrel. Ez a változat az új Vulcain-2 első fokozati hajtóművet használja és egy ESC-A második fokozatot HM-7B hajtóművel, melynek tömege 2.1 t és 14 t kriogén hajtóanyagot visz magával. A második fokozatot korábban, az Ariane-4-en harmadik fokozatként használták.

[szerkesztés] Történet

A Proton, Szojuz és Ariane-5 rakéták összehasonlítása

Az Ariane-5 első tesztrepülése (Ariane-5 Flight 501) 1996. június 4-én sikertelen volt. A rakéta önmegsemmisítést hajtott végre indítás után 37 mp-el az irányító szoftver hibája miatt. Ez volt a történelem egyik legdrágább számítógépes meghibásodása. A hiba egy 64 bites adat 16 bitre történő konvertálásakor fellépő kivétel volt. A 64 bites adat túl nagy volt hogy 16 biten megjelenítse.

A második tesztrepülés (502) 1997. október 30-án csak részleges siker volt. A központi fokozat túl korán leállt, a felső fokozat ezért nem érte el a megfelelő pályát.

A következő tesztrepülés 1998. október 21-én sikeres volt, az első kereskedelmi indításra már 1999. december 10-én sor került az XMM-Newton csillagászati műholddal a fedélzeten.

2001. július 12-én az Ariane-5 két műholdat nem a megfelelő pályára állított, csak feleakkora magasságban, mint a tervezett geoszinkron átmeneti pálya. Később az egyik műhold, az Artemis saját erőből, kísérleti ionhajtóművével 2003. január 31-ig elérte a tervezett pályát.

A következő indításon 2002. március 1-jén az Ariane-5 800 km magas pályára vitte az Envisat távérzékelő műholdat, ami 8.1 tonnájával az addigi legnagyobb indított teher volt.

Az ECA váltaozat első indítása 2002. december 11-én kudarccal végződött, mikor a gyorsítórakéták hibája miatt a rakéta letért a pályájáról és a repülés 3. percében megsemmisítette magát. A fedélzeten lévő két távközlési műhold, a Stentor és a Hot Bird-7, melynek értékét 650 millió euróra becsülték, az óceánban végezte. A hibát valószínűleg egy megrepedt hűtővezeték és a fúvócső túlmelegedése okozta. A kudarc miatt az Arianespace a Rosetta űrszonda indítását 2003 januárjáról egy évvel elhalasztotta.

2003. szeptember 27-én egy Ariane-5G-vel indult többek közt az első európai holdszonda, a SMART-1. 2004. július 18-án az Ariane-5 elindította az addigi legnehezebb távközlési műholdat, az Anik-F2-t (tömege 6 t).

Az Ariane-5 ECA első sikeres indítása 2005. február 12-én volt az XTAR-EUR katonai távközlési műholddal, a SLOSHSAT tudományos holddal és a MaqSat-B2 próbateherrel.

2005. augusztus 11-én az Ariane-5 újra az addigi legnehezebb távközlési holdat, a 6.5 tonnás Thaïcom-4/iPStar-1-t indította. ^[1]