Az álarcosbál
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az álarcosbál Giuseppe Verdi operája 3 felvonásban, 5 képben. Szövegét írta A. Somma és F. M. Piave.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A mű története
Az Álarcosbál eredeti szövegkönyvét Eugène Scribe (1791–1861) írta. Scribe, a drámaíró a 19. századbeli "színházüzem" egyik érdekes és rendkívül jellemző jelensége. Közel 500 színműve jelent meg a színpadon és ezek közül nem egy – többek között az Egy pohár víz – világsikert aratott. Scribe, hogy a követelményeknek megfeleljen, egész sor szerzőtársat foglalkoztatott.
Scribe drámái nagyrészt letűntek a színpadról. Operaszövegei azonban máig is élnek. Az ő tolla alól került ki a Kegyencnő (Donizetti operája), a Fehér asszonyhoz Boieldieu, a Zsidónő című librettóhoz Halévy, a Portici némához és a Fra Diavolóhoz Auber írt zenét.
Álarcosbál című szövegkönyvét is Auber zenésítette meg először. A mese hőse III. Gusztáv svéd király volt és Scribe az 1792-es esztendő drámai eseményeit öntötte libretto formájába. A francia forradalom és a reakciós erők Svédországban is mérkőzésre készültek. Az ellentét drámai módon pattant ki: Ankerströhm kapitány a stocholmi operában tartott álarcosbálon egy lövéssel halálra sebezte III. Gusztáv svéd királyt.
Scribe rendkívül mozgalmas, érdekes történetet kerekített a Gusztáv király ellen elkövetett merényletből. Auber zenéje azonban nem vitte diadalra a drámát. Verdi két viághírű szövegírója: Piave és Somma új változatot készített a librettóból. Piave hatalmas színpadi gyakorlattal bírt, hiszen ő írta a Hernani, a Két Foscari, a Macbeth, a Kalóz, a Rigoletto, a Traviata és a Simone Boccanegra szövegkönyvét is. Az új libretto 1857-ben készült el és ez év végére Giuseppe Verdi be is fejezte a mű partitúráját. A Torelli impresszárióval kötött szerződés értelmében az Álarcosbált a nápolyi operának kellett volna bemutatnia. A premierre minden előkészület megtörtént, a művet azonban az utolsó pillanatban betiltották. Történt ugyanis, hogy Felice Orsini bombamerényletet követett el III. Napóleon francia császár ellen. A merénylő a vádlottak padját szószéknek használta fel. Bírái előtt leleplezte az elnyomott és szétszaggatott Itália kényurait, a hóhérokat, akik százával hurcolták a patriótákat börtönbe. Szavainak világszerte visszhangja kelt.
Bourbon Ferdinánd király Nápolyban megrémült Orsini szavainak visszhangjától. Félt egy darabtól, melynek hátterében összeesküvők szervezkednek.
Ventignana herceg, a nápolyi opera intendánsa bizottságot alakított, mely arra lett volna hivatva, hogy Dcribe-Piave-Somma szövegkönyvét átdolgozza. Verdi azonban nem fogadta el a megváltoztatott szöveget. A nápolyi udvar némi erőszaktól sem riad vissza. Torelli kártérítési pert indított Giuseppe Verdi ellen. Művét visszavonta és a római operának adta át.
A nagy olasz mesternek nem ez volt az első összecsapása a cenzúrával. Már első kiemelkedő sikere, a Nabucco (1842) is kihívta az osztrák elnyomók ellenkezését. A Lombardok című dalművét Gaisruck milánói érsek akarta letiltani a színpadról. Azzal érvelt, hogy Verdi megsértette a katolikus hívők érzékenységét. Valósággal forradalmi megmozdulásokra került sor az Attila (1846) című opera előadásai során. A közönség a dalmű jelképes mondanivalójából megértette, hogy Attila a külföldi elnyomó uralkodóházat, Róma védői pedig Itália patriotáit képviselik. Verdi már elegendő forradalmi tapasztalattal rendelkezett s ezúttal sem hátrált meg az önkényuralom cenzúrája elől. Az egyetlen engedmény, amire hajlandó volt az, hogy a cselekményt Stockholmból – Bostonba helyezte át.
[szerkesztés] Az opera szereplői és cselekménye
[szerkesztés] Szereplők
- Richard gróf (tenor)
- René, a titkárja (bariton)
- Amália, René neje (szoprán)
- Ulrika, néger jósnő (alt)
- Oszkár, apród (szoprán)
- Samuel, összeesküvő (basszus)
- Tom, összeesküvő (basszus)
- Silvano, matróz (bariton)
- Főbíró (tenor)
- Szolga
- Követek
- Tisztek
- Matrózok
- Udvaroncok
- Nép
- Összeesküvők
- Szolgák
- Táncosok
- Táncosnők
Történik: Bostonban és környékén a XVII. század vége felé, a kormányzó palotájában, Ulrika tanyáján, sziklás hegyvidéken és René otthonában.
[szerkesztés] I. felvonás
Terem Boston kormányzója, Richard gróf palotájában. Tisztek, udvaroncok, a hívei várják. A gróf még alszik. A terem sarkában azonban Tom és Samuel körül összesúgnak a nemesi összeesküvők.
Azután megjön a kormányzó és elkezdődik a kihallgatás. Átveszi a kérvényeket. Kedvenc apródja, Oszkár pedig a holnapi álarcosbálra meghívandók névsorát mutatja be.
Richard szeme végigfut a listán és boldogan olvassa rajta Amália nevét.
S ábrándozva, bánatosan gondol a szép asszonyra, akit titkon szeret.
A nemesi urakat a szomszéd terembe küldi. Renét fogadja a gróf és megrémül, mikor titkára – aki Amália férje – azt állítja, hogy ő tudja és meg is mondja titkos bánatának okát. De felderül arca, hiszen titkára azt hiszi, hogy ő az életéért aggódik. René ragaszkodó szeretettel óvja, inti a kormányzót: vigyázzon életére, mert összeesküvést szőnek ellene. De a bizakodó Richard elhárítja e sötét gondolatokat, még a neveket sem akarja hallani. Megvédi őt népe szeretete, ragaszkodása.
Boston főbírája érkezik és aláírásra váró ítéleteket terjeszt a kormányzó elé. Ulrikát, a néger jósnőt száműzni kell, mert bajt hoz a népre.
Azt állítja, hogy az ördögnek áldoz. Oszkár védelmébe veszi.
A vád felkelti Richard kíváncsiságát. Mindenkit beszólít és hívja őket, hogy valamennyien együtt, álruhát öltve – ő maga is ott lesz – menjenek el a jósnőhöz... Az összeesküvők megörülnek a tervnek. René ugyan megkísérli, hogy visszatartsa, de a gróf nem fél.
[szerkesztés] Változás
Ulrika tanyája.
Néger asszonyok veszik körül a vén jósnőt, ki éppen a túlvilág hatalmait idézi.
Richard is ott van már, ő az első, matróznak öltözött és meghúzódik hátul a homályban. Éppen Silvano, a matróz meséli: hűséggel szolgálta Richard grófot és jónéhány tengeri csatát végigverekedett hajóján. Most arra szeretne választ, milyen jövő vár reá.
Ulrika megjósolja: még ma előléptetés, tiszti rang és jutalom is éri.
Richard végighallgatja a jóslatot s rögtön arannyal telt erszényt csempész észrevétlenül Silvano tarsolyába és egy írást: "Kedves tisztjének, Silvanónak – Richard gróf."
S így a matróz, mikor táskájába nyúl, hogy megjutalmazza Ulrikát, ott találja az aranyakat és atiszti kinevezést.
A szolgát, aki most belépett, Richard azonnal felismeri, Amália küldte: úrnője kint vár és titkon kíván szólani a jósnővel. Ulrika mindenkit elküld, hogy egyedül maradhasson előkelő látogatójával, de Richard elrejtőzik. Amália arcát sűrű fátyol fedi, mikor belép.
Elmondja a jósnőnek gyötrelmét: bűnös szerelmet érez egy férfiú, a jótevőjük iránt, s ettől a szenvedélytől szabadulni akar.
Richard rejtekhelyén ujjongó szívvel hallja, hogy Amália is szereti őt. Ulrika varázsfüvet ajánl a szerelmes asszonynak. De ez csak akkor használ, ha saját kezével szakítja le.
Az akasztófadombra kell éjfélkor kimennie, ott terem a feledés bűvös füve.
Az asszony megborzong, de semmitől sem riad vissza, még erre az útra is vállalkozik.
Richard elhatározza: követni fogja szerelmét ma éjféli útján.
A betóduló tömegben most már elvegyül Richard álruhás kísérete is. A gróf elsőnek nyújtja tenyerét a jósnő felé.
De Ulrika húzódozik, nem akar jósolni, és csak parancsszóra mondja meg végül, hogy nem hősi csatában, hanem erőszakos halállal fog elpusztulni – barát kezétől. Mindenki megdöbben, elkomorodik, a kormányzó azonban nevet rajta. És komédiának tartja az egészet.
S ki lesz a gyilkosom? – fordul újabb kérdéssel a jósnőhöz a kormányzó.
-Aki ma itt először fog veled kezet – hangzik a válasz. Richard nevetve nyújtja kezét barátai felé, de mindenki visszahúzódik.
A hűséges és aggódó René, aki követte Richardot, most lépett be. Persze mit sem tud Ulrika jóslatáról és elfogadja a feléje nyújtott jobbot. -No lám – mondja Richard a jósnőnek – mennyire megcsal téged a jóslatod! Ez a leghívebb barátom, akinek a kezét most megszorítom. A város népe özönlik be, Silvano vezeti őket: a matróz fellármázta a lakosságot, elmondta szerencséjét és most jótevőjét keresi. És a néppel együtt ünnepli a kormányzót.
[szerkesztés] II. felvonás
Késő éjszaka...
Komor sziklás táj, az akasztófák dombja. Közeledik már az éjfél, mikor a rettegő Amália magányosan érkezik, hogy megszedje a varázsfüvet.
Valahol harang kong, az éjfélt veri. Richard titkon követte az asszonyt, aki azonnal arra kéri, hogy menjen, hagyja őt magára – meghal a szégyentől... S a gróf most bevallja neki forró, emésztő szerelmét. Amália is megmondja neki: szereti őt. Richard boldog.
René, a férj alakja tűnik fel, sietve jön a domb lejtőjén. Felesége ekkor gyorsan elfátyolozza arcát. A titkár, urának nyomát követve talált ide. Most is csak egyetlen gondolat vezeti: óvni őt a veszedelemtől. Elmondja, hogy az összeesküvők már el is indultak a kormányzó után, bármely pillanatban ideérhetnek.
René köpenyt cserél Richarddal, hogy rá ne ismerjenek, és kéri, meneküljön azonnal. Richard előbb megesketi titkárát, hogy a város kapujáig kíséri a lefátyolozott hölgyet, nem szól hozzá, nem kérdezi, nem kutatja, kicsoda. Amália is féltőn sürgeti Richardot.
Alig tűnik el a kormányzó a sziklaösvényen, az összeesküvők sötét alakjai feltűnnek a dombon. Bosszúsan látják, hogy a gyűlölt kormányzó helyett csak a titkárra találtak.
Azt azonban, hogy ki a lefátyolozott hölgy, mégiscsak tudni akarják. René karddal állja útjukat, de az összeesküvők is kardot rántanak. Amália áll közéjük, és hogy megmentse férje életét, hátraveti fátyolát. Megdöbbent csodálkozás, gúnyos nevetés: – a felesége. "Mily furcsa látvány, Ím holdas éjjel Találkán együtt A férj nejével!"
Kővé meredten áll René. Minden összeomlott benne. Vakon bízott felesége hűségében és a jóbarát, Richard becsületében. Az életét mentette meg s milyen szégyennel fizetett érte. A férj, akiben gyilkos bosszúvágy váltotta fel a szerelmet is, a szeretetet is, Tomot és Samuelt, az összeesküvők vezetőit, meghívja reggelre a házába.
Midőn magukra maradnak, René parancsoló mozdulattal küldi előre Amáliát: megesküdött, hogy hazakíséri a városig, és esküjét meg is tartja. A domb mögött eltűnt üsszeesküvők nevetése még mindig vissza-visszahangzik.
[szerkesztés] III. felvonás
Amália és René haza értek. Az asszony hiába könyörög, hiába bizonygatja ártatlanságát, férje nem hisz neki s nem bocsát meg: halnia kell. Most már csak az anya könyörög, hogy a gyermekét láthassa, mielőtt meghal.
...legalább megcsókolhassa.
...attól édessé válik a gyötrelmes óra, a bús halál.
S míg az anya kisfiához megy, a férfi agyában új bosszúgondolat fogamzik: Richard bűnösebb, mint az asszony... ne e gyenge asszonyt, őt, a hűtlen barátot sújtsa a büntetés, akinek hűséges híve volt és akiben keserűen, végzetesen csalódott.
Fájdalmasan gondol vissza szétfoszlott boldogságára.
Reggeledik...
A két összeeskövő kopogtat, Tom és Samuel. Elképedve hallják, hogy René ismeri tervüket és ő is részt kér a kormányzó elleni merényletből.
Legyen erre zálog fia élete – esküszik meg.
Ezután már nem kételkednek benne.
-És felhangzik az elszánt fogadalom.
S most már csak az a kívánsága, hogy ő végezhessen Richarddal.
De ebben nem tudnak megegyezni, tehát a sorsa bízzák a döntést...
René arra kényszeríti feleségét, hogy az egy urnába dobott návkártyák közül ő húzzon ki egyet. Amália nem tudja, de a szavakból sejti, hogy ezzel valami végzetes esemény elindítója. Remegve nyúl bele az urnába és kihúzza – René, a férje nevét. De akkor már szinte bizonyos benne: a gróf élete van veszélyben.
A gróf apródját, Oszkárt küldte.
Meghívót nyújt át az álarcosbálra. Az összeesküvők úgy határoznak, hogy a bálon hajtják végre tervüket.
Oszkár mosolyogva meséli.
Amália kétségbeesetten remeg:hogyan tudná meggátolni a gyilkosságot, megmenteni a gróf életét?
[szerkesztés] Változás
Richard egyedül, gondolataiba merül. Győzedelmeskedett a becsület, a hűség. De még a kísértéstől is menekülni akar, ezért épp most ír alá egy rendeletet, mellyel Renét visszaküldi hazájába, Angliába. Így a szeretett asszony is eltűnik a szeme elől örökre. Rossz sejtelmei vannak, úgy érzi, sorsa betelt.
Kint már felhangzik a tánczene. Oszkár lép be, névtelen levelet hoz a kormányzónak, mely figyelmezteti, vigyázzon, mert a bálon orgyilkosok leselkednek rá. Richard azonban nem gyáva, és marad.
Szétnyílik a bálterem függönye. Tarka dominók és maszkok forgataga tölti meg a fényes termeket.
A vendégek között az összeesküvők is elvegyülnek.
René felismeri az apródot és tőle szeretné megtudni, milyen a gróf jelmeze.
Oszkár hosszú ideig tréfálkozik vele. S csak nehezen árulja el. a kormányzó dominója fekete s rózsaszín rajta a csokor.
Amália azonban a sokaságban is felismeri a grófot. Könyörög neki, hogy hagyja el a termet. Ő küldte a névtelen levelet is. Richard még egyszer megvallja olthatatlan szerelmét, de megmondja neki azt is, elhatározta már, hogy örökre el fognak válni. Most éri René gyilkos tőre. A dühödt tömeg letépi a merénylő álarcát, s életét is csak a kormányzó szava menti meg.
"Tisztességed, oh szenny nem érte. Im esküm: Nőd el nem árult... Bárha lánggal égtem érte, Lelkem álma tiszta volt, Rád az én szerelmem által Sohse hullt se szenny, se folt."
Haldokolva adja át neki az aláírt rendeletet, mellyel Angliába küldi vissza őt és nejét, bizonyítva, szerelmük tisztaságát és az asszony ártatlanságát. Megbocsát a gyilkosnak.
Mindnyájan megtört szívvel veszik körül a haldoklót.
Based on work by