Róma

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Comune di Roma

Colosseum
Zászlója	Címere
A város mottója: SPQR: Senatus Populusque Romanus
Róma Olaszországban
Polgármester	Walter Veltroni
Alapítás	8th century BC
Terület  - Teljes Tszf. magasság	1,285 km² +20 m
Népesség  - Teljes (2005)  - Elővárosokkal  - Népsűrűség	2,553,873[1] 5,304,778 1,983/km²
Időzóna	CET (UTC +1)
Koordináták	é. sz. 41°54′ k. h. 12°30′
http://www.comune.roma.it

Róma az „örök város” Olaszország fővárosa, Lazio régió központja, a hajdani Római Birodalom központja.

Területén található a Vatikán, a katolikus egyház központja, a pápa székhelye, a világ legkisebb független állama.

Róma Olaszország legnagyobb települése és egyike Európa legnagyobb városainak. Területe 1285 km2, lakossága kb 2,5 millió.

é. sz. 41°54′ k. h. 12°29′

Tartalomjegyzék 1 Fekvése 2 Története 2.1 A hagyomány szerint 2.2 A történelemtudomány szerint 2.2.1 A királyság kora 2.2.2 A köztársaság kora 2.2.3 A császárság kora 2.2.4 Az átmenet és a hanyatlás, az ókeresztény és középkori Róma 2.2.5 A reneszánsz fejedelmi székhely és a barokk kori Róma 2.2.6 Az olasz főváros 3 Közigazgatás 4 Lakosság 4.1 Vallás 5 Látnivalók 5.1 Nevezetes látnivalói, épületei 5.2 Múzeumok 5.3 Hidak 5.4 Vízvezetékek 6 Oktatás 7 Gazdaság 8 Közlekedés 8.1 Légi közlekedés 9 Sport 10 Híres vendégei és lakói 10.1 Itáliaiak, olaszok 10.2 Külföldiek 11 Róma emlékezete 11.1 Rómában játszódó irodalmi művek 11.2 Rómában játszódó filmek 11.3 Közmondások, állandó jelzők 12 Testvérvárosok 13 Források 14 Szakirodalom 15 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Fekvése

A Tiberis (Tevere) és Aniene folyók találkozásánál fekszik.

Róma a Tiberis partjának 7 dombjára települt, a tengerparttól kb. 28 km-re terül el. 2 reptere van, vasúti és közúti összeköttetésben áll Európa több országával. Központja Olaszország fő úthálózatának. A várost a Grande Raccordo Annulare főútja (GRA) fogja gyűrűbe.

7 dombja a Mons Palatinus, a Capitolinus, a Caelius, az Aventinus, az Esquilinus, a Collis Quilinalis és a Viminalis. E legendás 7 halmon kívül a császárság alatt a városhoz csatolták még északon a gyéren lakott Pinciust, s a Mons Ianiculust. A Mons Vaticanust (bár szintén lakott terület volt) nem számították a városhoz Aurelianus császár idejéig. (in: dr. Majoros József: Római élet)

[szerkesztés] Története

[szerkesztés] A hagyomány szerint

Rómát i.e. 753-ban Romulus és Remus alapította, mégpedig április 21-én, ami napjainkban olasz nemzeti ünnep. Anyjuk a monda szerint Rhea Silvia Vesta-papnő, apjuk Mars isten volt:

"De az utolsó percben mégis arra határozták magukat, hogy nem ölik meg a csecsemőket, hanem sorsukra bízzák őket: csináljanak velük az istenek, amit akarnak. Part menti fűzfából kis teknőt faragtak, rézabronccsal fogták össze, abba fektették az ikreket. A folyó vize felkapta a teknőt, s magával sodorta. Történetesen ekkor a Tiberis megáradt volt, és a medréből kilépett folyó ide-oda hurcolta a törékeny kis teknőt, míg ez végül a parton, egy vén fügefa görcsös lábánál megakadt.Az ikrek azonban itt is elpusztultak volna, ha isteni atyjuk, Mars nem gondoskodik róluk. Egy anyafarkast küldött hozzájuk, fiait vesztett félelmetes vadállatot, de ez nemhogy nem bántotta a gyermekeket, hanem anyai gondjaiba vette őket. Emlőit nyújtotta, úgy adott nekik friss farkastejet. Megjelent a harkály is, Mars kedves madara, édes gyökeret és mézes gyümölcsöt hozva csőrében. Így talált rájuk egy derék pásztor, Faustulus, a királyi nyáj, Amulius nyájának őrzője. Hazavitte, és hű feleségével, Acca Larentiával együtt felnevelte őket. Szép, erős ifjak lettek, maguk is pásztorok. Társaik között hamarosan kitűntek bátorságukkal és okosságukkal. Törvényt szolgáltattak nekik, szembeszálltak a nyáj rablóival, felkutatták, és hazavezették az eltévedt barmokat. Kettejük közül különösen Romulus tűnt ki vezetésre termettségével." (in: Római regék és mondák, feldolgozta Boronkay Iván)

[szerkesztés] A történelemtudomány szerint

I.e. 600-ig földművelő, pásztorkodó közösségek lakták s része volt annak a területnek, melynek urai először a szabin majd az etruszk királyok voltak.

[szerkesztés] A királyság kora

A város fejlődésének történetében Richter nyomán a köztársaság előtti időben négy korszakot különböztetünk meg: úgymint a palatinusi Róma, a Septimontium, a négy regio és a Servius kora.

• A palatinusi Róma: A történelmi hagyomány szerint a Romulustól alapított város a Palatinus monson (Palatium) terült el, melynek nyugati felét Cermalus vagy Germalus névvel illették. A város pomeriuma, magába foglalta még a Palatinus északi lejtője előtt elterülő Velia nevű emelkedést is. E három részből álló város falainak maradványai ma is állnak a hegy nyugati sarkánál, a Lupercal táján, mely maga is, mint Lupercus tiszteletének szent helye, ez ősi városban az előtte álló ficus Ruminalisszal együtt azt a helyet is jelölte, hol a kitett Romulus és Remus teknője fennakadt. Ezt a palatinusi várost szokták négyszögű alakjáról Roma quadrata névvel jelölni. Az ősi városnak három kapuját említik a római írók: a porta Mugonia vagy Mugionist észak felől, az ismeretlen fekvésű porta Romanát vagy Romanulát nyugaton és a scalae Caci nevű lépcsőt délnyugat felől.

• A Septimontium: a palatinusi Róma három részén kívül magába foglalta még az Esquilinus mons három, Oppius, Cispius és Fagutal nevű részét és a Suburát. A Fagutal név úgy látszik az Oppius mons nyugati részének volt a neve; a Subura a későbbi időben a Viminalis, Oppius és Cispius közti völgyet jelentette, mivel azonban itt a montes sorában áll. Hogy mikor egyesült ez a négy mons (= városrész) az első hárommal, nem tudjuk. Valószínű, hogy olyan szabályszerű erődítése, mint a Róma quadratának, a Septimontiumnak nem volt, pomeriumáról sem tudunk, de élő emlékezete maradt a Septimontium ünnepében.

• A négy regio kora: a Septimontium területéhez hozzájárult a Caelius mons, a Viminalis collis, és a Quirinalis collis. A város területéhez a pomeriumon belül még hozzátartozott a Capitolinus mons kettős magaslata is, az Arx és a Capitolium, melyek azonban nem voltak beosztva egyik regióba sem. A négy regio neve: 1) regio Suburana, 2) regio Esquilina, 3) regio Collina, 4) regio Palatina. A város területe e regiók közt a következőképpen volt felosztva: az elsőhöz tartozott a Caelius mons, Ceroliensis és Subura (vagy Sucusa) nevű részeivel együtt, a másodikhoz az Oppius és a Cispius, a harmadikhoz a két collis, a Viminalis és a Quirinalis, a negyedikhez a Palatinus, a Cermalus és a Velia.

• Servius kora: tulajdonképen az első történelmi korszak Róma város fejlődésében. Servius Tullius király nevéhez fűzi a római történelem a városnak azt a kibővítését, melynek határát az Servius-féle fal ( latinul murus Servii Tullii) jelöli; ennek vonalát maradványai nyomán csaknem teljes határozottsággal lehet megállapítani. A város területe, noha a pomerium változatlan marad, kibővült északkelet felé a Quirinalis a Viminalis, a Cispius és az Oppius mögötti (az utóbbi kettőnél a közös Esquilinus mons és Esquiliae néven nevezett) magaslattal, dél felé a már Ancus Martius alatt betelepített Aventinus mons területével, s az Aventinus és Capitolinus közötti Tiberis-partot kereken 400 m hosszúságban szintén a város belsejéhez kapcsolta a partokig épített fal. Mivel így a Tiberisen át vezető ősrégi pons Sublicius egyenesen a város belső területére vezet, az átkelés megakadályozására ez időben szállják meg a Janiculus mons (Janiculum) magaslatát különálló erődítéssel.

Tehát e négy időszakban keletkezett a Palatinus és Capitolinus között elterülő Forum és a mellette levő Comitium; az előbbinek eredetileg mocsaras területét a Tarquiniusoknak tulajdonított, ma is meglevő Cloaca Maxima, szárította ki és tette hasznavehető vásártérré; az utóbbi a gyűlésnek helye. A Capitolinushoz vezetett a Sacra via. Ép ily ősrégi útvonal a Nova via a Palatinus alján. Romulus tett fogadalmat a Juppiter Feretrius és a Juppiter Statoe templomainak építésére. Numa alapította a Regiát, Vesta templomát és ő építtette Janus templomát a Forumon. Tullus Hostilius építette a Comitiumon a Curia Hostiliát és vele hozzák kapcsolatba a Tullianumot. Ancus Martius alatt készült volna a pons Sublicius és a Juniculum erődítése. Ugyancsak ő alapította Ostia kikötőjét. Tarquinius Priscus vetette meg a Juppiter Optimus Maximus Capitolinus templomának valamint a Palatinus és az Aventinus közti völgyben (vallis Murica) a Circus Maximusnak az alapját. A cloacák, főleg a Cloaca Maxima építésével kiszárította a Capitolinus és a Palatinus közét, ahol a vásárterek (Forum Romanum, Forum Boarium) nyertek helyet, s hol a Velabrum is lakhatóvá vált. A Forum déli és északi oldalán alatta épültek azok a vásáros bódék, a melyekről a Forum déli sorát sub veteribus, az északit sub novis néven nevezték. Servius Tullius építette a város falait. Tarquinius Superbus fejezte be a capitoliumi Juppiter-templom építését, melyet a köztársaság első évében szenteltek fel. A királyok korából ismert még a Sacra vián és a Nova vián kívül néhány utca. I. e. 510-ben az utolsó etruszk király, Tarquinus Superbus elűzése után Róma köztársasággá alakult.

[szerkesztés] A köztársaság kora

A köztársaság korában lett Róma városból világbirodalom, s politikai hatalma kiterjedésével maga a város is megnőtt. A pomeriumból már a Servius-féle fal építése idején kinőtt, most túlnőtt e falakon is. Sulla már elérkezettnek látta az időt a pomerium kiterjesztésére.

Legjelentékenyebb a Tiberis partjain volt a város kiterjedése. A zöldségpiac (Forum Holitorum) már régóta a falakon kívül helyezkedett el a porta Carmentalis előtt, a tengerről jövő hajók kikötője pedig, az Emporium, a porta Trigemina előtt. Itt, az Aventinus, a Palatinus és a Capitolinus között nagyon sűrű lakosság élt; az első vízvezeték, az aqua Appia, e városrészt látta el vízzel. A campus Martius déli részén, a Circus Flaminius a falakon kívül, de ugyancsak sűrűn lakott városrészben épült.

A falakon belül rendszertelenül össze-vissza épített házcsoportok között a keskeny, 4, legfeljebb 6-7 méter széles utcákat csak későn, a Kr. e. 3. évszázad óta kezdték kikövezni. A királyok korából ismeretes utcákon kívül az Alta Semita a Quirinalison a porta Collinához, a vicus Lengus a Quirinalis és a Viminalis közti völgyből ugyanoda, az Argiletum két folytatása, a vicus Patricius a porta Viminalishoz és a clivus Suburanus a Subura nevű városrészen át a porta Esquilinához vezetett. A Sacra via folytatásaképpen út vitt a porta Caelomontanához, ebből ágazott ki a vicus Capitis Africae a porta Querquetulana felé. Ugyancsak a Sacra viától indult dél felé a Palatinus és a Caelius közti völgyön a porta Capenához vezető út, mely a kaputól kezdvea via Appia nevet viselte; ebből ágazott el két út a porta Naevia és a porta Raudusculana felé, mely utóbbihoz a Forum Boarium felől csatlakozott a clivus Publicius. A Tiberis túlsó partjára vezetett át a vallásos aggodalom következtében épen tartott pons Sublicius mellett Kr. e. 179 óta a kőből épült pons Aemilius, melynek ma még álló két pillére ponte Rotto (= pons ruptus) nevet visel. A köztársaság alatt, Kr. előtt 62-ben épült a ma is álló pons Fabricius (Ponte quattro capi), s nem sokkal utána az 1886–89-ben átalakított pons Cestius (Ponte San Bartolomeo). Az átkelés védelmére a Janiculum eddigi őrsége helyett erősebb erődőt építettek.

A vízvezetékek közül a már fentebb említett aqua Appián (Kr. e. 312) kívül a köztársaság idejéből való még az Anio vetus (Kr. e. 272), mely az Esquilinus számára, az aqua Marcia (Kr. e. 144, Q. Marcius Rex praetor építette), mely a Capitolinus környéke számára, és az aqua Tepula (Kr. e. 125), mely ugyanoda hozott vizet.

A köztársaság idejéből kevés építészeti emlék maradt, a köz- és magánépületek egyaránt megszenvedték a hosszas polgárháborúkat. A sok tűzvész, mely részint a köztársaság, részint a császárok korában pusztította a várost, felemésztette a köztársaság építkezéseit, s amit elemi csapás nem pusztított el, azt a császárok új építkezései alakították át vagy állottak helyükbe. Az etruszk stílusban, tufából épített és bevakolt falú és oszlopú templomok mellett nehány díszes palota (domus) lehetett csak a városban s a város nagy része dísztelen volt. A köztársaság korának Rómájában a 9 km-nyi falon belül kb. 420-430 domus és 1368 bérház (insulina) állt.

[szerkesztés] A császárság kora

Augustus császár volt az, a ki a város külső képét egészen megváltoztatta, nemcsak a szervezés új beosztásával, hanem új építkezésekkel. Ő és utódai a város külső képét nemcsak fényes palotáikkal (a Palatinuson, ezért palatium = palota) és templomokkal, hanem főként óriási fürdők (thermae),vízvezetékek (aquae), porticusok és forumok építésével egészen újjáalakították.

A korábbi építkezések ellenére a város Augustusig rendetlen és dísztelen volt, házainak anyaga egyszerű tufa, csak nagy ritkán travertin-kő; a templomok alacsonyak; toscanai (etruszk) stílusban épültek. Augustus uralma korszakot alkot nem csupán épületanyag, hanem ízlés dolgában is. Monumentális építkezései fölkelttették a versenyt közelállói és bizalmasai (Agrippa, Maecenas) körében is és való igaz, amit mondott, hogy téglavárost vett át és márványból épültet hagyott utódaira. Az anyag az ő korában túlnyomóan márvány, mely a fényes travertint mind jobban kiszorította, bár az utóbbi azért mellékesen mindvégig tartotta magát.

Az építkezés hatósági ellenőrzés alá került és lassanként bizonyos tervszerűség állt be, melynek alapvetője már Julius Caesar volt, kinek építkezései a Forumból indultak ki.

Augustus császár reformokat vezetett be a városban közigazgatási tekintetben is. Kr. e. 7-ben Rómát 14 regióra osztotta. A Forum helyett immár a Palatinus domb lett a város központja.

Lásd még: Róma város közigazgatási felosztása a császárkorban

A pomeriumot Sulla után Caesar, utána Claudius, Vespasianus és Titus, utoljára Hadrianus terjesztették ki.

I. sz. 54-68 között, Nero császár uralkodása idején a nagy dőzsölés, költekezés korszaka jött el. Ekkor történt a nagy római tűzvész, Róma felgyújtása ("lanton játszott, míg Róma lángokban állt"), melyért a keresztényeket okolta a császár, s következményeként a keresztényüldözések. Nero építteti be a Palatinus és Esquilinus közti területet, mely az alatta dühöngött tűzvész idején kipusztult. Uralkodása alatt épült fel a Domus Aurea.

Vespasianus császár idején elkezdték építeni a Colosseumot.

Hadrianus császár uralkodása alatt a görög minták követése került előtérbe, egyik Augustust követő császár sem tett annyit Rómáért, mint ő, kinek kormányzata egyrészt újjáépítés, másrészt új épületek emelése által jóformán egészen új várost eredményezett. Utódjainak a kiegészítés s a megpótolás munkája jutott. Tivoliban villát is építtetett az uralkodó. Diocletianus idejéből fürdők romjai maradtak fenn. I. (Nagy) Constantinus császár korában számos új bazilika és templom épült.

270-ben Aurelianus császár 19 km hosszú fallal vetette körül Rómát, ez az Aurelianus féle-fal még ma is áll. Aurelianus Rómájának 9 hídja és 15 kapuja volt.Róma egyik legnagyobb császára Tuf tuf Kristóf volt akinek megjósolták ,hogy 1995-ben ujjászületik de ezt csak ő hitte el.

A császárság korában maga a város kiterjedése is nagy mértékben megnőtt, hogy lakosságát befogadhassa. Lakosainak száma tekintetében csak becslésre vagyunk utalva, feltehető, hogy a Kr. u. évszázadokban kereken 1 000 000 lakosa volt.

A sok múzeumon és 28 könyvtáron illetve műgyűjteményen kívül 80 aranyból, 74 elefántcsontból készült szobor és 35 diadalkapu díszítette Rómát.

[szerkesztés] Az átmenet és a hanyatlás, az ókeresztény és középkori Róma

410-ben a várost kirabolták és végigdúlták a vizigótok. A pusztítást Alarik (Kr. u. 410.) és Geiserich (Kr. u. 455.) kezdték meg, akik azonban még mindig csak kincseket vittek el, az épületeket kímélték. Ezáltal azonban megszűnt a kegyelet és ezentúl nem csupán barbárok raboltak, hanem azok is, akik az emlékek megőrzésére lettek volna hivatva (Stilicho ellopta a Capitolium bronzajtóit, II. Constans a Circus Maximus diadalkapujának aranyos paripáit). A 9. században már eltűnt minden dísz és az 546. évi gót pusztítás után lassan magukra az épületekre is rákerült a sor. A birodalom széthullása, a barbár betörések után már nem volt erő az óriási középületek karbantartására, a bérházak rombadőltek, a paloták pedig lassan tönkrementek.

Javításról, épségben tartásról szó sem volt, a düledező emlékek anyagát a keresztény templomokra fordították, melyek szabályosan antik emlékek részleteiből épültek fel. De míg az épületrészek inkább csak helyet cseréltek, tehát az utókornak fennmaradtak, a szobrok és márványemlékek könyörtelenül a mészégetőkbe vándoroltak.

IV. Leó pápa új falakat emeltetett 850 után az új keresztény városnegyedek köré, a régi Róma pedig legelővé vált, helyén kis falucskák keletkeztek. A 9. században a gazdagabb családok fogtak építkezésekbe, csak 17 000 ember lakott itt. A mélypontot mégis a pápák avignoni rabságának korszaka (1308-1377) jelentette.

[szerkesztés] A reneszánsz fejedelmi székhely és a barokk kori Róma

A reneszánsz fordulatot hozott a város életében, újra virágzásnak indult Róma: a kereskedelem fejlődése, a pénzforgalom, a hatalom centralizálódása révén. Megszilárdult a pápaság hatalma, kiépült az adminisztráció. V. Miklós, II. Gyula és X. Leó pápa a pápaság központjához méltó várost álmodtak meg. A Mars-mező és a Tiberis kanyarulatában felépült a romok felett egy reneszánsz város. Fontana építészmester (1543-1607) tervei alapján 5 útvonalat építettek a középkori város felé, 3 sugárutat pedig a zarándokok miatt vezettek be Róma irányába. 1520 körül már 50 000 lakost számlált. A bíborosok és régi arisztokrata családok egymással versengtek az építkezések terén, így sorra paloták és templomok születtek. Az épületeken reneszánsz mesterek sora dolgozott: Michelangelo, Raffaello, Bramante, Benvenuto Cellini hagyta keze nyomát a műalkotásokon.

Mivel az ellereformáció a világegyházat tűzte ki célul, Rómának a diadalmaskodó katolikus egyház példájává kellett válnia: a Szent Péter-bazilika megépítése, a Vatikán kiépítése ezen igény alapján keletkezett. V. Sixtus pápa tervszerű városfejlesztést kezdeményezett, Róma lakossága túlnőtte Velencéét. A dombok külső pereme kezdett kiépülni s két barokk tér is született, a Piazza Barberini és a Piazza di Spagna. Különösen két mesterhez fűződik Róma pompás épületeinek, tereinek, szökőkútjainak kiépítése: Borromini és Bernini életműve kapcsolódik szorosan a városhoz.

[szerkesztés] Az olasz főváros

1870. szeptember 20-án az olasz királyi csapatok áttörésével vége lett a pápai uralomnak Rómában, s új korszak nyílt meg a város életében. A királyság Rómát korszerű fővárossá akarta tenni, hatalmas épületek születtek ennek jegyében. Ekkor szabályozták a Teverét is. Sok antik és középkori értéket eltűntettek, ráépítkeztek, s az értékek a föld mélyére kerültek. 1929-ben 1930-ra már 900 000-en laktak itt.

1922. október 28-án fasiszta csapatok vonultak be Rómába (marcia su Roma). Mussolini álma a régi Római Birodalom feltámasztása volt, s az olasz fővárost a világ csodájának akarta tudni: "Rómát az egész világnak csodálnia kell". Óriási palotát óhajtott magának a Forum mellett, de tervei nem váltak valóra. Ebben az időszakban kezdték el azonban egy új városnegyed, az EUR felépítését, leromboltak 15 templomot, illetve rengeteg középkori ház vált az munkálatok áldozatává.

1944. június 4-én végül a város felszabadult a hitleri megszállás alól. A II. világháború után rohamos fejlődésnek indult. 1957-ben Rómában írták alá a szerződést, mellyel megalakult az Európai Közös Piac. 1960-ban a metropolisz otthont adott a XVII. nyári olimpiai játékok rendezvényének. A korszak két nagy befektetést igénylő építkezése a Termini pályaudvar és az Olimpiai Stadion létrehozása volt. 1990-ben ismét a sportvilág eseményeivel tűnt ki, itt rendezték a futball világbajnokságot. 2000-ben Róma a zarándokok városa lett egy esztendőn keresztül, mikor II. János Pál pápa megnyitotta a Szent Évet.

[szerkesztés] Közigazgatás

A mai Róma közigazgatásilag 32 negyedből áll:

I	Flaminio	II	Parioli	III	Pinciano (ma Vittorio Emanuele III)	IV	Salario	V	Nomentano
VI	Tiburtino	VII	Prenestino-Labicano	VIII	Tuscolano	IX	Appio Latino	X	Ostiense
XI	Portuense	XII	Gianicolense	XIII	Aurelio	XIV	Trionfale	XV	della Vittoria (ma Milvio)
XVI	Monte Sacro (ma Città Giardino Aniene)	XVII	Trieste (ma Savoia)	XVIII	Tor di Quinto	XIX	Prenestino-Centocelle	XX	Ardeatino
XXI	Pietralata	XXII	Collatino	XXIII	Alessandrino	XXIV	Don Bosco	XXV	Appio Claudio
XXVI	Appio Pignatelli	XXVII	Primavalle	XXVIII	Monte Sacro Alto	XXIX	Ponte Mammolo	XXX	San Basilio
XXXI	Giuliano Dalmata	XXXII	Europa

E 32 negyedhez csatlakozik 3 tengerparti negyed:

• XXXIII - Lido di Ostia Ponente
• XXXIV - Lido di Ostia Levante
• XXXV - Lido di Castel Fusano

[szerkesztés] Lakosság

Róma városa Lakosság évenként
330	1 000 000
530	100 000
1000	20 000
1750	156 000
1800	163 000
1820	140 000
1850	185 000
1858	182 000
1871	212 000
1881	273 000
1901	422 000
1911	518 000
1921	660 000
1931	930 000
1936	1 150 000
1951	1 651 000
1961	2 187 000
1971	2 781 000
1981	2 839 000
1991	2 775 000
2001	2 546 000

A Római Birodalom idején több évszázadon át Róma volt a világ legnagyobb városa, amelynek egykori népességét több mint egymillió főre becsülik. A birodalom bukása után, a barbár betörések következtében a lakosság 20 000 főre csökkent, és csak a reneszánsz korában indult újra növekedésnek.

1870-ben, amikor Róma az újonnan megalakult Olasz Királyság fővárosa lett, kb. 200 000-en éltek itt.

az 1894-iki becslés szerint 456 664 lakost számlált Róma, amely szaporodás leginkább a bevándorlásnak köszönhető. A talajképződés (a felső porhanyó vulkáni réteg alatt vizhatlan agyagréteg terül el), okául szolgált annak, hogy Rómában is endemikus volt a századforduló előtt a malária. A város területének beépítése következtében aztán a malária okozta halálesetek száma csökkent.

A 19. század utolsó évtizedeitől a II. világháborúig Róma rohamosan nőtt és a lakossága ismét elérte az egymilliót.

A második világháború után, az 1950-es és 1960-as évek gazdasági fellendülése során Róma ismét nagy változasokat élt meg. Az 1980-as évek végén illetve az 1990-es években a lakosság száma ismét csökkenni kezdett, mivel sokan a környező településekre költöztek – menekülésképpen a forgalom és a környezetszennyezés elől.

A többi nyugat-európai fővároshoz hasonlóan Rómában is jelenleg nagyszámú bevándorló él. Az olasz statisztikai hivatal (ISTAT) 2005-ös becslése szerint 145 000-en laknak a városban, ami a teljes népesség 5,69%-a. Nagy részük az alábbi országokból érkezett: Románia, Fülöp-szigetek, Lengyelország, Albánia, Peru, Banglades és Ukrajna.

[1]

[szerkesztés] Vallás

Az ókori birodalomban a római vallás volt túlsúlyban, de mindig jelen voltak a provinciákból átvett vallások is. A 4. századtól kezdve a kereszténység vált általánosan elterjedtté.

I. Constantinus császár törvényesítette a tuftuf isten hitet, és II. Theodosius császár a Római Birodalom államvallásává tette. A katolikus egyház központja Róma lett, ezért a városban nagyszámú tuftufista templom található.

A Tiberis (Tevere) folyó mellett található a Vatikán, területe önálló államot képez a városon belül. Rómában van továbbá Európa legnagyobb mecsetje, melyet Paolo Portoghesi tervezett és 1995-ben adtak át.

[szerkesztés] Látnivalók

Róma történelmi központja az UNESCO Világörökség része.

[szerkesztés] Nevezetes látnivalói, épületei

• Ókori falak: Servius-féle fal, Aurelianus-féle fal

• Forum Romanum: Via Sacra, Antoninus és Faustina temploma, Vaskori Nekropolisz, Romulus temploma, Constantinus és Maxentius bazilikája, Vesta temploma, Vesta-szüzek háza, Santa Francesca Romana temploma, Antiquarium Forense, Vénusz és Róma temploma, Titus diadalíve, Fürdők romjai, Julius Caesar temploma, Castor és Pollux temploma, Basilica Aemilia, Phocas oszlopa, Basilica Julia, Rostra, Curia, Septimius Severus diadalíve, Saturnus temploma, Porticus Deorum Consentium, Concordia temploma, Forum, Santi Luca e Martina

• Palatinus: Stadium, Domus Augustana, Domus Flavia, Cryptoporticus, Livia háza, Romulus kunyhói, Cybele temploma, Farnese-kert, Septimius Severus palotája és fürdője

• Colosseum és császári fórumok: Traianus fóruma és a Traianus-oszlop, Augustus fóruma, Nerva fóruma, Constantinus diadalíve, Torre delle Milizie, Casa dei Cavalieri di Rodi, Caesar fóruma, Mamertinus börtöne

• Capitolium: Palazzo Nuovo, Római lakóház, Piazza del Campidoglio, Palazzo Senatorio, Palazzo dei Conservatori, Marcus Aurelius lovasszobra, Cordonata, Jupiter temploma, Tarpeii-szikla

• Aventinus: Circus Maximus, Santa Maria in Cosmedin-templom, Forum Boarium, Casa dei Crescenzi, Janus íve, San Giorgo in Velabro-templom, San Giovanni Decollato-templom, Santa Maria della Consolazione-templom, San Teodoro-templom, Santa Sabina-bazilika, Santi Bonifacio e Alessio-templom, Piazza dei Cavalieri di Malta, Monte Testaccio, Protestáns temető (Róma), Cestius piramisa, Ponte Rotto

• Viktor Emanuel-emlékmű és környéke: Piazza Venezia, Palazzo Venezia, Viktor Emanuel-emlékmű, Piazza di Minerva

• Via Del Corso környéke: Piazza Di Spagna, Trinitá dei Monti, Spanyol-lépcső, Babingtons Tee Rooms, Keats-Shelley-ház, Sant'Andrea delle Fratte-templom, Santa Maria dei Miracoli-templom, San Rocco-templom, Santi Ambrogio e Carlo al Corso-templom, Palazzo di Propaganda Fide, Villa Medici (Róma), Colonna dell'Immacolata, Via Condotti, Ara Pacis Augustae, Augustus mauzóleuma, Pincio-kert, Via Babuino, All Saints-templom, Goethe háza, Santa Maria in Montesanto, Piazza di Popolo, Santa Maria del Popolo, Porta del Popolo

• Piazza Navona és környéke: Sant Agnese in Agone, Santa Maria dell'Anima, Santa Maria della Pace, San Luigi dei Francesi, Sant'Ivo alla Sapienza, Sant'Andrea della Valle, Chiesa Nuova, Oratorio dei Filippini, San Salvatore in Lauro, Palazzo Braschi, Museo Napoleonico, Palazzo Pamphili, Palazzo Madama, Palazzo Massimo alle Colonne, Torre dell'Orologio (Róma), Palazzo del Banco di Santo Spirito, Palazzo Altemps, Fontana dei Quattro Fiumi, Pasquino, Piazza Navona, Via del Governo Vecchio, Via del Coronari

• Piazza della Rotonda és környéke: Hadrianus temploma, Sant'Ignazio di Loyola, Il Gesù, Santa Maria sopra Minerva, Sant'Eustachio, La Maddalena, Santa Maria in Campo Marzio, San Lorenzo in Lucina, Piazza di Sant' Ignazio, Via della Gatta, Palazzo del Collegio Romano, Palazzo Doria Pamphili, Palazzo Altieri, Palazzo Baldassini, Palazzo Borghese, Palazzo di Montecitorio, Palazzo Capranica, Pie' di Marmo, Obeliszk a Santa Maria sopra Minerva előtt, Montecitorio obeliszk, Marcus-oszlop, Fontanella del Facchino

• Campo de' Fiori környéke: Santissima Trinitá dei Pellegrini, Santa Maria dell'Orazione e Morte, San Girolamo della Caritá, Sant'Eligio degli Orefici, San Carlo al Catinari, Santa Maria in Campitelli, San Nicola in Carcere, San Giovanni dei Fiorentini, Palazzo Spada, Piccola Faresina, Burcardo-színházmúzeum, Palazzo Pio Righetti, Palazzo dei Monte di Pietá, Palazzo Farnese, Palazzo Ricci, Palazzo della Cancelleria, Casa di Lorenzo Manilio, Palazzo Cenci, Fontana delle Tartarughe, Campo de'Fiori, Tiberis-sziget, Gettó és zsinagóga, Via Giulia, Tetro Argentina, Sotterranei di San Paolo alla Regola, Area Sacra Dell'Argentina, Marcellus-színház, Octavia oszlopcsarnoka

• Quirinale és a keleti városrész: Santi Apostoli, San Marcello al Corso, Santa Maria in Tivorio, Santi Vincenzo e Anastasio, Sant'Andrea al Quirinale, San Carlo alle Quattro Fontane, Santa Maria degli Angeli, Santa Maria dei Monti, Sant'Agata dei Goti, Santi Domenico e Sistro, Accademia Nazionale di San Luca, Museo delle Paste Alimentari, Palazzo delle Esposizioni, Piazza della Repubblica, Palazzo del Quirinale, Palazzo Colonna, Diocletianus termái, Castor és Pollux-kút, Trevi-kút, Le Quattro Fontane, Mózes-kút, Villa Aldobrandini

• Esquilinio: San Martini ai Monti, San Pietro in Vincoli, Santa Pudenziana, Santa Maria Maggiore, Santa Prassede, Santa Bibiana, Museo Nazionale d'Arte Orientale, Maecenas auditoriuma, Domus Aurea, Gallienus diadalíve

• Trastevere: Santa Maria della Scala, Santa Maria in Trastevere, San Crisogono, Santa Cecilia in Trastevere, San Francesco a Ripa, Sant'Egidio, Museo Folclore, Casa della Fornarina, Caserma dei Vigili della VII Coorte, San Michele a Ripa Grande, Ponte Sisto, Villa Sciarra

• Via Veneto és környéke: Santa Maria della Concenzione, Santa Susanna, Santa Maria della Vittoria, Casino dell'Aurora, Palazzo Barberini, Fontana delle Api, Fontana del Tritone

• Caelius: Claudius-templom romjai, Santi Giovanni e Paolo, Caracalla termái és környéke

• Vatikáni negyed : Angyalvár, Szent Péter bazilika
• Laterán: San Giovanni in Laterano-bazilika, Lateráni-palota,

[szerkesztés] Múzeumok

• Vatikáni Múzeumok (Musei Vaticani): Róma leggazdagabb kicsestára, a világ egyik legjelentősebb múzeuma, képtárak hosszú sora, amely felejthetelen és felbecsülhetelen értékű műkincseket rejt.
• Villa Giulia (Villa Giulia): A korai etruszk művészet kincsestára.
• Galleria Spada (Galleria Spada): a Borromini által tervezett palotában 17-18. századi festmények kínálnak emlékezetes látnivalót.
• Palazzo Corsini Nemzeti Galéria (Galleria Nazionale di Palazzo Corsini): Rubens, Vand Dyck, Caravaggio alkotásai tekinthetők meg e képtárban.
• Doria Pamphili Galéria (Galleria Doria Pamphilj): a képtár erőssége reneszánsz gyűjteménye.
• Borghese Múzeum és Galéria (Museo e Galleria Borghese): ókori görög illetve római szobrokat és Bernini műveit csodálhatják meg e múzeum látogatói.
• Római Nemzeti Múzeum (Museo Nazionale Romano): archeológiai kiállítást nyújt a városban és környékén feltárt kincsek anyagából.
• Palazzo Barberini Antik Művészeti Nemzeti Galéria (Galleria Nazionale d'Arte Antica a Palazzo Barberini): 13-16. századi műkincsek tárlata tekinthető meg e gyűjteményben.
• Palazzo Venezia Múzeuma (Museo di Palazzo Venezia): iparművészeti jellegű kiállításnak ad otthont, főként középkori és bizánci anyaga említésre méltó.
• Múzeumok a Capitoliumon (Musei Capitolini):
  • Palazzo dei Conservatori
  • Palazzo Nuovo

[szerkesztés] Hidak

• Ponte Sublicio:
• Ponte Milvio:
• Ponte Cestio:
• Ponte di Agrippa:
• Ponte Neroniano:
• Ponte Elio:
• Ponte Antonino:
• Ponte di Probo:
• Ponte di Valentiniano:
• Ponte Sisto: a régi Pons Aurelius helyén 1474-ben építették és 1874-ben kiszélesítették.
• Ponte di Ripetta:
• Ponte dei Fiorentini:
• Ponte dell'Industria:
• Ponte Garibaldi:
• Ponte Palatino: A Ponte Rotto mellett vezet át a Tiberisen a Forum Boariumtól a túlsó partra.
• Ponte Umberto I: a Foro Agonaléről az igazságügyi palotához vezet. 1895 szeptemberében nyílt meg.
• Ponte Regina Margherita: észak felé fekszik a Piazza del Popoloval a Prati di Castellóhoz vezet. 1892-ből származik.
• Ponte Cavour: északon a Ponte Margherita mellett húzódik, az ideiglenes Ripetta-híd helyettesítette a 19-20. század fordulóján.
• Ponte Mazzini:
• Szent Pál vasúti híd (Ponte ferroviario di San Paolo):
• Ponte Vittorio Emanuele II:
• Ponte Risorgimento:
• Ponte Aventino:
• Ponte Matteotti:
• Ponte Flaminio:
• Ponte Duca d'Aosta:
• Ponte Testaccio:
• Ponte di Castel Giubileo:
• Ponte della Magliana:
• Ponte Marconi:
• Ponte di Spinaceto:
• Ponte di Tor di Quinto:
• Ponte Pietro Nenni:
• Ponte Mammolo:
• Ponte Nomentano:
• Ponte Salario:
• Ponte Tazio:
• Ponte delle Valli:

[szerkesztés] Vízvezetékek

Róma vízben való gazdagságát négy nagy vízvezetékének köszönheti, melyek nagyrészt az antik vízvezetékek maradványaira épültek.

Az Acque Vergine a Tevere bal partján fekvő területeket látja el vízzel. Az Acque Felice V. Sixtus pápa (1585-1587) idején készült, az Aqua Alexandria forrásaiból az antik Aqua Marcia és Caludia felhasználásával a keleti dombokon fekvő városrészeknek juttat vizet. Az Acqua Marcia-Pia, amelyet 1870-ben állítottak helyre, Subiaco fölött az Anio-völgyből indul ki és 53 km-nyi távolságból szállítja a vizet. Az Acque Paola, amelyet V. Pál pápa az Aqua Trajana helyreállításával 1609-1611 között készíttetett, a város jobb parti részét látja el és a Lago de Braccianóból ad vizet.

[szerkesztés] Oktatás

Az 1303-ban alapított római tudományegyetem a legnagyobb Európában, közel 150 000 hallgatóval. Ezen kívül még három állami egyeteme van, továbbá sok magán-felsőoktatási intézménye.

[szerkesztés] Gazdaság

• Jelentős ipari központ, Milánó és Torinó mellett a harmadik legfontosabb Olaszországban:
  • Könnyűipara: textilgyártás, ruha- és cipőgyártás, élelmiszeripar.
  • Nehézipara: elektrotechnikai cikkek gyártása, gépipar (háztartási gépek), hadiipar, vegyipar: kozmetikai cikkek, parfümök készítése.
  • Kézműipar: ékszerek, emléktárgyak, hangszerek gyártása.

[szerkesztés] Közlekedés

[szerkesztés] Légi közlekedés

Jelenleg 3 repülőtér biztosítja Róma légi közlekedésének ellátását:

• Róma-Fiumicino Repülőtér vagy Leonardo da Vinci Nemzetközi Repülőtér (Aeroporto di Roma-Fiumicino / Aeroporto intercontinentale Leonardo da Vinci), vagy röviden Fiumicino
• Róma-Ciampino Repülőtér vagy Giovan Battista Pastine Nemzetközi Repülőtér (Aeroporto di Roma-Ciampino/Aeroporto internazionale Giovan Battista Pastine)
• Róma-Urbe Repülőtér (Aeroporto di Roma-Urbe /Aeroporto dell'Urbe)
• L'aeroporto di Centocelle: Róma keleti részén, a via Tuscolana és a via Casilina között feküdt, néhány éve leállt a légiforgalom, jelenleg parkká alakítják át.

[szerkesztés] Sport

• A.S.Roma vagy teljes nevén Associazione Sportiva Roma, futballklub
• Flavio Roma, futballklub

[szerkesztés] Híres vendégei és lakói

[szerkesztés] Itáliaiak, olaszok

• Szent Domonkos (1170-1221): A domonkos rend megalapítójának lakóhelye a Santa Sabina-bazilika kolostora volt az Aventinuson.

[szerkesztés] Külföldiek

• Johann Wolfgang von Goethe (1749-1832): a Via del Corso 20. alatt lakott, mely ma múzeum.
• Loyolai Szent Ignác (1491-1556): 1537-ben érkezett ide Spanyolországból és megalapította az első jezsuita templomot.
• Krisztina királynő (1626-1689): a svéd uralkodó 1654-ben lemondott trónjáról és a Via Lungarán fekvő Palazzo Corsinibe költözött.
• Jean Auguste Ingres (1780-1867): a francia festő 1806-1820 között élt Rómában, majd 1834-ben visszatért a Villa Medicibe.
• James Stuart (1688-1766): az angol trónt nem tudva megszerezni római száműzetésbe vonult, XI. Kelemen pápa nekiadta a Palazzo Balestrát.
• Lord Byron (1788-1824): rövid látogatást tett Rómában, a Colosseum ihlette a Manfréd és a Child Harold egyes részeinek, versszakainak megírására.
• Percy Bysshe Shelley (1792-1822): 1819-ben a Caracalla- termák romjai nyugalmában írta A megszabadított Prométheuszt.

[szerkesztés] Róma emlékezete

[szerkesztés] Rómában játszódó irodalmi művek

• Matilde Serao: La conquista di Roma (1885)
• Émile Zola: Roma (1896)
• Gabriele D'Annunzio: Il Piacere (1899)
• André Gide: Les caves du Vatican (1914)
• Alberto Moravia: Gli indifferenti (1929); La Romana (1947); Racconti romani
• Pier Paolo Pasolini: Ragazzi di vita (1955), Una vita violenta (1959)
• Carlo Emilio Gadda: Quer pasticciaccio brutto de via Merulana (1957)
• Elsa Morante: La Storia (1974), Aracoeli (1982)
• Lénárd Sándor : Római történetek

[szerkesztés] Rómában játszódó filmek

• Róma nyílt város (Roberto Rossellini)
• Biciklitolvajok (Vittorio de Sica)
• Róma 11 óra (Giuseppe de Santis)
• Római vakáció (William Wyler)
• Római lányok (R.: Luciano Emmer)
• Egy nap a parkban (R: Franciolini)
• Egy nap a bíróságon (R.: Franciolini)
• A sorompók lezárulnak (Umberto D.) (R.: Vittorio de Sica)
• A római lány (Moravia regényéből rendezte Luigi Zampa)
• Cabiria éjszakái (R: Federico Fellini)
• La commera secca (R: Bernardo Bertolucci)
• A csóró (Accatone) – (R: PP Pasolini)
• Mamma Róma – (R: PP Pasolini)
• Fellini Róma
• Gente di Roma (R: Ettore Scola)
• A szemközti ablak (R: Fernan Özpetek)
• Római vakáció

Kit36 2007. március 16., 11:08 (CET)

[szerkesztés] Közmondások, állandó jelzők

• Rómába vezet minden út
• Rómát látni és meghalni
• Róma, az örök város

[szerkesztés] Testvérvárosok

• Párizs, Franciaország (1956)
• Achacachi, Bolívia
• Belgrád, Szerbia
• Cincinnati, Amerikai Egyesült Államok
• New York City, Amerikai Egyesült Államok
• Pechino, Kína
• Filippopoli, Bulgária
• Szöul, Dél-Korea
• Tokió, Japán

[szerkesztés] Források

• Pecz Vilmos: Ókori lexikon, I–IV. kötet. Róma szócikk (Franklin Társulat, Bp. 1904.)
• Boronkay István: Római regék és mondák
• dr. Majoros József: Római élet
• Genthon István: Római napló
• Pogány Frigyes: Róma
• Fajth Tibor: Itália (Panoráma útikönyvek, Athenaeum Nyomda, Bp. 1980) ISBN 963 243 235 5
• Olivia Ercoli – Ros Belford – Roberta Mitchell: Róma (Útitárs Könyvek, Panemex Kft. és Grafo Kft., Bp., 2000.) ISBN 963 9090 36 0

[szerkesztés] Szakirodalom

Olasz

• Lucentini, Mario La Grande Guida di Roma. Rome: Newton & Compton Editori, (2002). ISBN 88 8289 053 8. (Italiano)
• Spoto, Salvatore: Roma Esoterica. Rome: Newton & Compton Editori, 1999. ISBN 88 8289 265 4. (Italiano)

Német

• Clemens Bombeck: Auch sie haben Rom geprägt. An den Gräbern der Heiligen und Seligen in der Ewigen Stadt. Verlag Schnell & Steiner, Regensburg 2004, ISBN 3 7954 1691 4
• Filippo Coarelli: Rom. Ein archäologischer Führer. Verlag von Zabern, Mainz 2000, ISBN 3 8053 2685 8
• Ferdinand Gregorovius: Geschichte der Stadt Rom im Mittelalter vom V. bis XVI. Jahrhundert. Dtv, München 1988, ISBN 3 423 05960 5 (7 Bde.)
• Dieter Jansen u.a.: Rom. Ein Reiseführer zu Kunst, Kultur und Geschichte der "Ewigen Stadt". Artemis Limes, München 1996, ISBN 3 8090 0850 8
• Frank Kolb: Rom. Geschichte der Stadt in der Antike. Beck, München 2002, ISBN 3 406 46988 4
• Christoff Neumeister: Das antike Rom. Ein literarischer Stadtführer. Beck, München 1997, ISBN 3 406 42683 2
• Reinhard Raffalt: Leben mit Rom. Prestel, München 1986 ff.
• Luca Villoresi-Paul Bennett: Im Bauch von Rom. Kein anderer Ort der Welt birgt so viel Geschichte in seinem Untergrund – Archäologen und neuerdings auch Höhlenforscher erkunden dieses verschwiegene Labyrinth voller Tempel, , Katakomben, Aquädukte – und Geheimnisse, in: National Geographic Deutschland Juli 2006, S. 32–57

Angol

• Richard Brilliant: Roman Art. An American's View. (Rome: Di Renzo Editore. 1996.)ISBN 888323085X.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Térkép Kalauz – Róma
• Minden, ami Róma
• Róma hivatalos portálja (olasz)
• Róma turisztikai portálja
• Teatro dell'Opera di Roma
• Auditorium Parco della Musica
• Teatro di Roma
• Múzeumok hivatalos portálja
• Római parkok
• CINEMA. Római Nemzetközi Ünnep
• Könyvtárak és kulturális centrumok Rómában
• Archeologica di Roma
• Római kultúra
• Lucadea.com – Roma pics