B. B. King

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

B. B. King

Származás:	Itta Bena, Mississippi
Született:	1925. szeptember 16.
Aktív évek:	1947-napjainkig
Hangszer:	Gitár
Műfajok:	Blues
Kiadók:	Modern Records, Geffen Records
Honlap:	http://www.bbking.com/

Riley B. King (B. B. King) (Itta Bena, Mississippi, Egyesült Államok 1925. szeptember 16.) Minden idők talán leghíresebb bluesgitárosa.

Tartalomjegyzék

1 Élete
2 Gitárja: Lucille
3 Zenéje
4 Kiadványai
- 4.1 Diszkográfia
- 4.2 Filmográfia
5 Forrás
6 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Élete

Egy ültetvényen született a Mississippi állam beli Itta Benában. 9 évesen kezdett gitározni, közben kórusba is járt, ahol énekelni tanult. 20 éves korában Memphisbe ment unokatestvéréhez, ahol kezdetben utcazenélésből próbált megélni, később a helyi WDIA rádióállomás lemezlovasaként dolgozott, amivel regionális szinten ismertté vált. Lemezlovasként kapta a „The Beale Street Blues Boy” becenevet, mely később „Blues Boy King”-re, végül csak B. B. Kingre rövidült. Egy idő után ismét gyerekkori szerelme, a gitár felé fordult, és a Modern Records kiadásában elkészítette első felvételeit.

1968-ban Johnny Winterrel és Mike Bloomfielddel koncertezett nagy sikerrel, aminek következtében a The Rolling Stones 1969-ben meghívta amerikai turnéjára. Ugyanebben az évben szerezte a "The Thrill Is Gone" című dalát, mellyel már nem csak a blues, de a poplisták élére is felkerült. A dal sikereinek köszönhetően King egyre inkább a kommersz popzene felé fordult. Egyre keresettebb előadó lett, dalai megjelentek TV reklámokban, TV showkban, ezzel együtt azonban egyre kevesebb lemezt adott ki.

Munkássága elismeréseként 1984-ben beválasztották a Blues Foundation Hall Of Fame-be, 1987-ben pedig a Rock And Roll Hall Of Fame-be. Minden idők legaktívabb zenésze, még 70 éves korán túl is évi 200 fellépése van. Szenvedélyes szerencsejátékos lett, vegetáriánus, nem iszik alkoholt és nem dohányzik. Állítása szerint tizenöt gyermek apja, melyek mind más anyától származnak. 1993-ban részt vett a Blues Summit-on, 2000-ben pedig elkészítette az Eric Claptonnal közös, Riding With The King c. lemezt. 2005-ben a University Of Mississippi díszdoktorává avatták.

[szerkesztés] Gitárja: Lucille

Az 1950-es években egy arkansasi fellépésen két férfi összeverekedett és egy baleset folytán a helységben tűz ütött ki. A helységből sikeresen kimenekítették az embereket, de King odakinn rájött, hogy szeretett 30 dolláros Gibson akusztikus gitárja bent maradt, élete kockáztatásával visszament érte és kimentette a lángok közül. Később kiderült, hogy a tüzet okozó verekedés egy Lucille nevű lány miatt tört ki. King azóta minden gitárját Lucille-nek hívja, és a Gibson cég ennek tiszteletére 1982 óta külön modellt gyárt ezen a néven.

[szerkesztés] Zenéje

A kisgyerek korától gitározó King soha nem járt tanárhoz, tudását teljes egészében autodidakta módon sajátította el. Az évek során folyamatosan fejlődött technikája, és pár év alatt a bluesvilág egyik legjellegzetesebb gitártechnikáját tudhatta magáénak. Stílusában érződik a delta blues lüktetése, de ezt a hangzást sikerrel vegyítette a kor más gitárosaira jellemző dzsesszes motívumokkal, így létrehozva az eredeti B. B. King-hangzást. Saját bevallása szerint az akkordjáték sosem volt az erőssége, de tempóérzéke, ujjvibratoja, és az egész dallamjátéka egyedülálló.

[szerkesztés] Kiadványai

[szerkesztés] Diszkográfia

King of the Blues (1960)
My Kind of Blues (1960)
Live at the Regal (Live, 1965)
Lucille (1968)
Live and Well (1969)
Completely Well (1969)
Indianola Mississippi Seeds (1970)
B.B. King In London (1971)
Live in Cook County Jail (1971)
Lucille Talks Back (1975)
Midnight Believer (1978)
Live "Now Appearing" at Ole Miss (1980)
There Must Be a Better World Somewhere (1981)
Love Me Tender (1982)
Why I Sing the Blues (1983)
B.B. King and Sons Live (Live, 1990)
Live at San Quentin (1991)
Live at the Apollo (Live, 1991)
There is Always One More Time (1991)
Deuces Wild (1997)
Riding with the King (2000)
Reflections (2003)
The Ultimate Collection (2005)
B.B. King & Friends: 80 (2005)

[szerkesztés] Filmográfia

The Electric B.B. King – His Best (1960)
Great Moments with B.B. King (1981)
The King of the Blues: 1989 (1988)
Got My Mojo Working (1989)
King of the Blues (Box Set, 1992)
Why I Sing the Blues (1992)
Martin Scorsese Presents the Blues: B.B. King; (2003)
Ultimate Collection (2005)

[szerkesztés] Forrás

Jávorszky Béla Szilárd – Sebők János: A rock története I. (Budapest, Glória Kiadó, 2005, ISBN 963 9587 09 5)

[szerkesztés] Külső hivatkozások

A Wikimedia Commons tartalmaz B. B. King témájú médiaállományokat.

	Minden idők 100 legjobb gitárosa – Rolling Stone magazin
	Előző: Duane Allman The Allman Brothers Band 2.	B. B. King 3.	Következő: Eric Clapton 4.