Belém-torony
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
 |
Ez a szócikk vagy szakasz nem idézi a forrásokat, amelyek alapján készült. Az ezen a lapon látható jelölés 2007 februárjából származik. |
Belém-torony |
||||
 A Belém-torony a Tajo folyó partján |
||||
| Adatok | ||||
| Ország | Portugália | |||
| Típus | Kulturális helyszín | |||
| Felvétel éve: | 1983 | |||
A Belém-torony vagy Torre de Belém egy megerősített torony Lisszabon egyik elővárosában, Belémben, Portugáliában.
A 16. század elején építették a portugál későgót stílusban, a Mánuel stílusban, Vasco da Gama felfedezőútjának emlékére. Ez az elegáns, a nagy felfedezések korában erős Portugáliának emléket állító épület a város egyik szimbólumává vált. 1983-ban a közeli Jeromos-rendiek kolostorával együtt a Világörökség részévé nyilvánították.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Történet
A torony két célból épült: egyrészt Lisszabon ünnepélyes kapujának, másrészt a Lisszabon védelméhez szükséges védelmi rendszer részét képezte, amelyet II. János kezdett el építeni a cascaisi, valamint a caparicai Szent Sebestyén-erőddel. Belém partjait egy hajó védte, a Grande Nau, ezt váltotta fel az I. Mánuel uralkodásának utolsó öt évében felépült Belém-torony.
A tornyot 1515 és 1521 között kivitelezte Francisco de Arruda hadi építész, aki akkor már több erődítményt épített Marokkó portugál fennhatóság alatt álló területein. A mór díszítőművészet hatása szemmel látható a boltíves ablakok és balkonok finom dekorációjában, valamint az őrtorony bordázott kupoláin. Diogo de Boitaca, a közeli Jeromos-rendiek kolostorának első építésze valószínűleg szintén részt vett az épület díszítésében. A lőréses gyilokjáró és a lőrések mind a mánueli stílus gazdag szobrászati díszítményeivel vannak dekorálva.
Amikor 1580-ban, a portugál trónharcok során a spanyol seregek megszállták Lisszabont, a torony is megadta magát Fernando Álvarez de Toledonak, Alba hercegének. Az elkövetkező évszázadokban a tornyot többnyire börtönként használták (úgy, hogy a föld alatti cellákat rendszeresen elárasztotta a víz), valamint vámházként; néhány történész szerint egyfata vámelőőrsnek szánták.
[szerkesztés] Művészeti és építészeti jelentősége
A Belém-tornyot a portugál késő gótika (mánuel stílus) egyik fő alkotásának tartják. Valóban számos tipikusan mánueli motívummal díszítették, úgy mint az armilláris gömb (Mánuel jelképe) vagy a Krisztus-lovagrend keresztje (Mánuel a rend tagja volt). A tornyot két részre oszthatjuk: a szabálytalan hatszög alakú bástya és maga az ötemeletes torony, a bástya északi oldalán, melyek együttese leginkább egy karavella orrára hasonlít.
Based on work by