Benczur János

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Benczur János (Losonc, 1817 – Rimabrezó, 1852) ügyvéd

[szerkesztés] Élete

Atyja Benczur Sámuel evangélikus lelkész volt, ki 1827-ben Nyiregyházára költözvén, fiát is itt taníttatta; a gimnázium felsőbb osztályait az eperjesi kollégiumban hallgatta, a jogot Pesten végezte s 1842-ben ügyvédnek esküdött fel, 1848-ban Nyiregyháza aljegyzője volt, mely hivataláról a szabadságharc után lemondott és egy ideig bujdosott, azután ügyvédkedett; később császári és királyi járásbíró lett.

[szerkesztés] Munkái

1. Alkotmányozás vagy vélemény a megyei s sz. kir. városi kérdések iránt. Pest. 1843.

2. Cecil. Regény, Hahn-Hahn Ida grófnő után ford. németből. U. ott, 1844. Két rész. (Uj Külföldi Regénytár IV. V.)

3. Európai titkok egy mediatizalttól. U. ott... (Ford.)

4. Magyarországi hitbizományok czélszerű átváltoztatásáról. U. ott, 1847. (A magyarországi hitbizományok átalakításáról. Az Akadémia által 1846-ban a Dercsényi János-féle jutalmakkal koszorúzott pályamunkák II.)

5. Ügyvédi viszonyok. Pest, 1847. (A m. Akadémia dicséretében részesült.)

6. A szabadság és társadalmi rend elméletei. U. ott, 1848.

Az irodalommal már 1836-ban foglalkozott, midőn az eperjesi magyar társaságnak tagja volt; azután Pesten a Jelenkor mellett sokáig működött, különösen tanulmányozása tárgyává tette a közjogi viszonyokat. Dolgozatai Széchenyi István gróf figyelmét is felköltötték; írt még az Athenaeumba (1840.), Regélőbe (1841.) és Társalkodóba (1842.)

[szerkesztés] Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, Arcanum, Budapest, 2000, ISBN 9638602996