Bodor Péter
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Bodor Péter székely ezermester, mechanikus (Erdőszentgyörgy, 1788. június 22. – Kolozsvár, 1849. augusztus 6.). Anyja Koronka Lídia, apja – a hivatalos iratok szerint – a lécfalvi Bodor József, de a korabeli pletyka szerint a Zeyk család sarja volt.
[szerkesztés] Élete és alkotásai
Középiskolai tanulmányait a marosvásárhelyi református kollégiumban végezte, ahol kitűnt kíváló rajztehetségével és azzal, hogy egy különleges faliórát szerkesztett. Toldalagi József grófnál kertészként dolgozott, majd a főúri Zeyk család támogatásával tíz évig állítólag gépészmérnöknek tanult a bécsi műszaki egyetemen, illetve a kor szokásaihoz híven, inasként járta Európát, és rengeteg gyakorlati ismeretet szerzett az órás és lakatos mesterségben.
1815-ben visszatért Erdélybe. A Jósika család magyarfenesi (ma: Vlaha, Kolozs megye) birtokán egy domb ormára gloriettet épített. Bethlen Lajos gróf birtokán építészként és műszerészként tevékenykedett, és a kerlési udvarház köré díszkertet alakított ki szélhárfákkal, barlanggal.
Házának udvarán, Marosvásárhelyen 1816-ban a mai vidámparkokhoz hasonlító szórakozóhelyet rendezett be hajó- és körhintával, csúszdával és más, saját kezűleg gyártott, elmés szerkezetekkel.
Városi földmérőként, 1818-ban felépítette a régi marosvásárhelyi Maros-hidat (az úgynevezett Bodor-hidat). Ez a 8 méter széles, 63 méter hosszú híd teljesen fából készült, vasszög nélkül. A híd 1900-ig volt használatban, amikor vasszerkezettel cserélték fel.
Életének legfőbb alkotása az 1816-ban, mások szerint 1820–22 között épített marosvásárhelyi zenélő kút volt.
1819-ben pénzhamisításért halálra ítélték. A legenda szerint egy Habsburg-ellenes összeesküvés anyagi fedezetét próbálta így előteremteni. A pénznyomó szerkezetet állítólag a küszöb alá rejtette, amelyre ahányszor ráléptek, annyiszor nyomott egy-egy hamis bankót. Elítéltként végzett közhasznú munkájáért a halálos ítéletet hét év fogságra változtatták.
1836-ban tíz év börtönbüntetésre ítélték, minden vagyonát elkobozták, a jegyzőkönyv tanúsága szerint egy „magától menő szekeret” is leltárba vettek, amelyet árverésre bocsátottak, de nem akadt rá vevő. Valószínűleg gőzgépről volt szó, amelyet Bolyai Farkas segítségével épített meg.
Szabadulása után orgonát épített a kibédi református templomnak (1846–47, 2400 forint fizetség ellenében, amelyet kiegészítettek 50 Ft. jutalommal), később Vámosgálfalván épített orgonát.
Épített templomokat (bicskával szárnyas oltárt faragott, festett freskókat), udvarházakat, szerkesztett gazdasági gépeket.
Ő építette a marosvásárhelyi vártemplom toronylépcsőjét.
A 48-as szabadságharc idején gyutacsgyárat alapított, majd sokcsövű orgonaágyút szerkesztett láncos golyókkal. 1849-ben érte utol a halál, amikor egy új típusú gyutacsot kívánt bemutatni Bem tábornoknak.
A házsongárdi temetőben nyugszik, jeltelen sírban.
[szerkesztés] Irodalom
- Szentgyörgyi László cikke az Erdélyi Naplóban
- Magyar Tudomány- és Technikatörténeti Műhely (szerk. Kiss Csongor)
- Marosvásárhely főterét, benne a Bodor-kutat ábrázoló századeleji képeslapok
- Keresztes Gyula: Marosvásárhely régi épületei, Difprescar Kiadó, Marosvásárhely, 1998 (72–74 old.).
Based on work by