Bors-Miskóc nemzetség
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Bors-Miskóc honfoglaláskori magyar nemzetség, Miskolc névadói.
Anonymus 1210 körül írt krónikájában a nemzetség szállásterületét „terra Miskoucy” néven említi. A mai Borsod jórésze felett rendelkeztek és innen származik a régió neve (a „-d” nevekben használt régi birtokosjel). A szomszédos Abaúj már az Aba nemzetséghez tartozott.
A Bors-Miskóc a tapolcai völgyben bencés apátságot alapított.
A nemzetség hatalmát a 14. század elején Károly Róbert király törte meg, akinek hatalmát a nemzetség nem ismerte el.
Miskolcz-nemzetség, Borsod vármegyének tősgyökeres nemzetsége, melynek első ismert tagja, Jákó, Kálmán király idejében Borsod vármegye főispánja volt. III. Béla 1194. a nemzetség egyik tagját, Domonkos bánt, a maga rokonának nevezte. Ez a bán alapította a kéthelyi apátságot. Magának a nemzetségnek ősi javai Miskolc körül terültek el s a nemzetségi kolostor annak közelében a tapolczai s távolabb a borsmonostori volt. Domonkos bán fia, Bors, IV. Béla uralkodásának elején Borsod vármegye főispánja volt. A nemzetség tagjai a csatatéren is kitűntek. Ponit (utóbb bán és zalavármegyei főispán) 1241. a tatárjárás és a Szvesztiszláv bolgár cár ellen való harcokban szerzett érdemeket; fia László 1280. a hódtavi csatában esett el; Mihály fiai, Péter és Sándor, Ottokár ellen küzdöttek. (V. ö. Szendrei,) A Miskóc nemzetség (Turul 1884, 96–105. és 142–152); Wertner, Nemzetségek (II. 183–190); Karácsonyi J., Magyar nemzetségek (II. 363 stb. ).
Ez a szócikk a Révai Nagy Lexikonából származó szövegen alapul, emiatt lektorálandó és korrektúrázandó: tartalmát és nyelvezetét frissíteni és strukturálni kell.