Miskolc

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Koordináták: é. sz. 48.10421° k. h. 20.79150°

Miskolc

Régió	Észak-Magyarország
Megye	Borsod-Abaúj-Zemplén
Kistérség	Miskolci
Rang	megyeszékhely
	megyei jogú város
Polgármester	Káli Sándor
Terület	236,68 km²
Népesség Összesen (2005) Népsűrűség	175 701 742,35 fő/km²
Irányítószám	3500–3549
Körzethívószám	46
Térkép é. sz. 48.10421° k. h. 20.79150°	település Mo. térképén

Miskolc Északkelet-Magyarország legnagyobb városa és Borsod-Abaúj-Zemplén megye székhelye. Budapest és Debrecen után Magyarország harmadik legnépesebb városa, az ország hét regionális központjának egyike.

Tartalomjegyzék 1 Fekvése 2 Demográfiai adatok 3 A város története 3.1 Városkapuk 4 Lélekszámváltozás 5 Gazdaság 6 Sport 7 Városrészek 8 Turistalátványosságok 8.1 Belváros 8.2 Diósgyőr 8.3 Lillafüred 8.4 Miskolctapolca 8.5 A város környéke 9 Közlekedés 10 Kultúra 10.1 Oktatás 10.1.1 Felsőoktatás 10.1.2 Gimnáziumok 10.1.3 Szakközépiskolák, szakképzők 10.2 Kulturális intézmények 10.2.1 Színházak 10.2.2 Könyvtárak 10.2.3 Múzeumok 10.3 Rendezvények 11 Híres miskolciak 11.1 Miskolcon születtek 11.2 Miskolcon éltek vagy élnek 12 Testvérvárosok 13 Lásd még 14 Források 15 Külső hivatkozások 15.1 Közhasznú információk 15.2 Portálok, linkgyűjtemények 15.3 Képgalériák, webkamerák 15.4 Térképek 15.5 Egyéb érdekességek

[szerkesztés] Fekvése

A város a Bükk hegység keleti oldalán, a Szinva, Hejő és a Sajó völgyében, különböző természeti és gazdasági tájegységek találkozásánál épült. A Sajó, a Bódva és a Hernád összeolvadó völgysíkja, a Miskolci kapu ősidők óta jelentős áru- és személyforgalom színtere.

Miskolc területe 236,68 km², ebből 58,02 km² a belterület és 178,66 km² a külterület. A belterületi rész szélessége kelet-nyugat irányban 19 km, észak-dél irányban 10 km. Mai felszíne – a kéregszerkezeti mozgások eredményeként – lépcsőzetes felépítésű. Keletről nyugat felé 30 km kiterjedésű, amin belül négy „lépcső” figyelhető meg; a magasságkülönbség eléri a 800 métert.

• A legalacsonyabb terület a Sajó melléke (110-120 m), ez az alföldi táj része. Fiatal, pleisztocén-holocén üledékek (kavics, homok, agyag, iszap) építik fel.
• A síksági tájat az Avas-Tetemvár vonalától Diósgyőrig egy 250-300 méter magas dombvidéki tájövezet, az Alacsony Bükk váltja fel. Geológiai felépítésében harmadkori tengeri üledék – homok, homokkő, márga, agyag, közbeépült szénrétegek – és miocén-kori vulkáni anyagok, főleg tufák vesznek részt. Felszínét patakok, vízfolyások tagolták fel.
• Diósgyőrtől kb. Lillafüredig terjed a Középső Bükk 400-600 méteres rögsorozata, melyet túlnyomórészt triász mészkő, pala, alárendelt dolomit és egyéb kőzetek építenek fel. A tájövezet földrajzi sajátosságait a karsztos lepusztulásformák adják.
• Lillafürednél kezdődik a miskolci táj legmagasabb lépcsője, a 600-900 méterre emelkedő Magas Bükk, vagy Bükk-fennsík. Felépítésében ó- és középkori tengeri üledékek (mészkő, pala, dolomit) és eruptív kőzetek (pl. diabáz és porifirit) vesznek részt. Keletről nyugat felé fokozatosan emelkedik, belsejében kisebb-nagyobb barlangok alakultak ki.^[1]

[szerkesztés] Demográfiai adatok

A 2001-es népszámlálás alapján a városnak 185 387 lakosa van, ebből 95,7% magyar, 2,2% roma, 0,3% szlovák, 0,3% német, 0,1% görög és 1,4% egyéb. 73 508 lakás van a városban, km²-enként átlagosan 310,56.

[szerkesztés] A város története

A régészeti leletek tanúsága szerint a terület ősidők óta lakott. A több mint 70 000 éves, neolit kori leletek azt bizonyítják, egyike Európa legrégebben lakott területeinek. Első ismert lakói a kelta Kotinus törzs, de a honfoglaló magyarok már kevert etnikumú lakosságot találtak ezen a vidéken, akik a Sötétkapu táján, a Papszer oldalán és a Tetemvár környékén laktak. A mai diósgyőri vár helyén a honfoglalás előtt már földvár állt.

A hely a Miskóc nemzetségről kapta nevét, elsőként Anonymus említi ezen a néven a Gesta Hungarorumban 1173 körül („que nunc uocatur miscoucy”). A Miskóc nemzetség, amely a megyének is nevet adó Bors nemzetség egyik ága volt, 1312-ben veszítette el a területet, mert Csák Máté pártjára álltak Károly Róberttel szemben. A király a Széchy-családnak adományozta a birtokot. Ők szereztek Miskolcnak először bíráskodási és vásártartási jogokat.

Miskolcot Nagy Lajos király emelte városi rangra – oppidiummá, azaz mezővárossá nyilvánította, bíróválasztási és végrendelkezési jogok biztosításával –, 1365-ben, nagyjából ugyanabban az időben, amikor a közeli diósgyőri várat felújíttatta. A király egyben a diósgyőri koronauradalomhoz is csatolta a várost, amely egészen 1848-ig királyi tulajdonban állt. A település gyors fejlődésnek indult, a 15. század végén már 2000 lakosa volt, a török hódoltság idején azonban a fejlődés lelassult. 1544-ben a törökök felégették a várost és behódolásra kényszerítették. Miskolcot egészen az 1687-es felszabadulásig adóztatta a török, bár a diósgyőri várat már 1674-ben sikerült visszafoglalni. A város ebben az időszakban vált fontos bortermelő központtá és a 17. század végére már 13 céh is működött itt. A török idők végére a lakosság létszáma elérte az akkori Kassáét.

A szabadságharc idején Rákóczi fejedelem Miskolcon rendezte be főhadiszállását (1704. január 18-tól március 15-ig). 1706. szeptember 25-én az osztrákok kirabolták és felégették a várost, 1711-ben pedig kolerajárvány pusztított, melynek a népesség fele áldozatul esett. Miskolc ezután újra virágzásnak indult. 1724-ben Borsod vármegye, mint központi helyen fekvő, nagy lakosságú mezővárost, Miskolcot választotta a megyeháza felépítésének helyszínéül. Az első népszámlálás 1786-ban 2414 házat és 14 179 lakost jegyzett föl a városban.

Több fontos épület a 18. és 19. század folyamán épült, köztük a városháza, az új megyeháza (1820 körül), a színház (az ország mai területén álló első kőszínház; az első Kolozsvárott épült), a zsinagóga, számos iskola és templom. Ezek az évek azonban nemcsak fejlődést hoztak a városnak: több csapás is sújtotta Miskolcot, 1873-ban ismét kolerajárvány tört ki, 1878-ban pedig hatalmas árvíz követelt több száz emberéletet. Az árvíz rengeteg épületet is elpusztított, de helyükre szebb, nagyobb épületek épültek. Az első világháború közvetlenül nem érintette a várost, de közvetetten rengeteg ember halálát okozta, a fronton is és a kolerajárványban is rengeteg miskolci halt meg.

Büntetés-végrehajtási intézetét (ma: Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet 1902-ben alapították.

A trianoni békeszerződés után a gazdaságban rövid időre hanyatlás következett be. A Trianon után elcsatolt országrészekből menekültek egész serege érkezett Miskolcra. A városnak át kellett vennie az addigi régióközpont, Kassa szerepét. Ez és a közelítő második világháborúra való felkészülés – mely Miskolcot az ország legfontosabb nehézipari központjává tette – újabb fejlődést hozott, bár a város sokat szenvedett a háború utolsó évében. Az első légitámadás 1944. június 2-án érte a várost. A Vörös Hadsereg december 4-én foglalta el Miskolcot. A háború alatt 350 épület semmisült meg és 7150-ben esett komoly kár.

1945-ben Miskolc, Diósgyőr és Hejőcsaba egyesítésével létrejött Nagy-Miskolc. A szocialista időkben később is újabb településeket csatoltak Miskolchoz. 1949-ben a Selmecbányáról Sopronba költöztetett Bányászati Akadémiát a nyugati határhoz túl közelinek ítélt városból keletebbre, Miskolcra hozták, akkor már Nehézipari Műszaki Egyetem néven. Az elkövetkezendő évtizedekben a város magába olvasztva az összes közeli települést, a Debrecennel folytatott örökös versengésben az ország második legnagyobb városa lett, az 1960-as és 70-es években több mint 200 000 lakossal.

Az 1990-es évek a miskolci nehézipar hanyatlását hozták. A város népessége csökkenni kezdett, Debrecen vette át helyét az ország második legnagyobb városaként, Nyíregyháza pedig Miskolc riválisa lett Észak-Magyarország egyik legfontosabb központjaként.

[szerkesztés] Városkapuk

Az egykor körülkerített mezőváros határait árok- és sáncrendszer óvta, ezeket jól őrzött városkapuk törték meg. Csak ezeken keresztül lehetett a városba bejutni, mellettük vámszedőhelyek, kocsmák és vendégfogadók várták az ide látogatókat. 1940 körül még 13 fő- és 19 mellékvámszedőhelyről tudtak a várostérképek, tehát ennyi fő- és mellékúton lehetett Miskolcot megközelíteni. A település növekedésével a kapuk egyre távolabb kerültek eredeti helyüktől, végül már pusztán elméleti határt jelentettek. Az egykori védőrendszer emlékét a mai napig fennmaradt kapu elnevezésű utcák nevei őrzik: a Győri kapu, Szentpéteri kapu, Csabai kapu és Zsolcai kapu ma is fő közlekedési útvonalak elnevezései, amelyek mentén a valamikor Diósgyőr, Sajószentpéter, Hejőcsaba és Felsőzsolca illetve Miskolc közötti forgalmat bonyolító városkapuk álltak. A kevésbé ismert Fábián kapu a bábonyibérci szőlőkbe, a Meggyesalja (vagy Megyesre-járó kapu) az Avas alján található meggyesek felé vezető, kisebb jelentőségű utakat rejtett.^[2]

Különleges a Sötét kapu helyzete, amely nem egy utca, hanem magának a boltozatos kocsibejárónak az elnevezése.

[szerkesztés] Lélekszámváltozás

Év	Népesség	Megjegyzések
1786	14 179 lakos
1850	16 345 lakos
1870	21 199 lakos
1891	30 408 lakos	ugyanakkor Diósgyőr népessége 6537, Görömbölyé 1482
1930	61 559 lakos	Trianon előtt az ország 12. legnagyobb városa volt, utána a 6. Diósgyőr népessége ekkor 20 854
1941	77 362 lakos
1950	kb. 100 000 lakos	1949 és a rendszerváltás között az ország 2. legnagyobb városa volt
1960	144 217 lakos
1965	163 600 lakos
1985	211 600 lakos	eddigi rekord
1996	191 885 lakos
2001	180 282 lakos
2005	175 701 lakos

[szerkesztés] Gazdaság

Bár Miskolc a köztudatban a nyolcvanas évek iparvárosaként él, és gazdaságának valóban a szocialista évtizedek nagyarányú iparosítása adta a legnagyobb lendületet, az ipar, közte a kohászat is már több évszázados múltra tekint vissza a városban.

Miskolc már a középkorban is kereskedőváros volt, köszönhetően annak, hogy fontos kereskedelmi útvonalak mentén feküdt. Gazdasági szempontból a középkor és a török idők történelmi viharai után indult igazán fejlődésnek. A 18. században már fűrészmalma, papírgyára, sörfőzdéje és puskaporkészítő üzeme is volt a városnak, a Szinván tizenöt vízimalom őrölte a búzát. A 18. század végére – 19. század elejére tehető az üveghuták és vashámorok megjelenése, melyet elősegített az, hogy a környező vidék fában igen gazdag. A Fazola Henrik által 1770 körül épített nagyolvasztó sajnos nem maradt fenn, de az ezt követő, 1813-ban épített „őskohó” ma is látható. Az üveghuták és hámorok körül kialakult települések közül mára több is (Alsóhámor, Felsőhámor, Ómassa, Bükkszentlászló) Miskolc része lett.

A 19. század második felétől a fejlődés felgyorsult, részben a kiegyezés utáni kedvező politikai helyzet, részben a vasútvonal hatására. Diósgyőrben nagykohó épült (a második legnagyobb az országban), rengeteg nehéz-, könnyű- és élelmiszeripari gyár, üzem jött létre. A bányászat is sokat fejlődött. A város lakossága negyven év alatt csaknem kétszeresére nőtt. Részben az ipari fejlődés eredménye volt Miskolc, Diósgyőr és több környező település egyesítésével Nagy-Miskolc létrejötte (1945, ill. 1950), mely csak az első lépés volt a város szocialista nehézipari központtá fejlődésében, mely az 1980-as években tetőzött, a több mint 18 000 főt foglalkoztató vasgyár termelése meghaladta az évi egymillió tonnát. A város lakossága ekkor érte el a rekordot, több mint 200 000 lakost; a munkaképes korúak több mint kétharmadának a nehézipari cégek adtak munkát.

A rendszerváltás utáni gazdasági visszaesés Észak-Magyarország iparvárosait érintette a legsúlyosabban, a munkanélküliségi ráta az egyik legmagasabb lett az országban, Miskolc lakossága drasztikusan csökkent (bár erre nemcsak a munkanélküliség, hanem a korszakra egyébként is jellemző szuburbanizációs folyamat is hatással volt.) A város gazdasági szerkezete átalakult, a nagy állami cégek túlsúlya helyett a kis- és középvállalkozások lettek jelentősek. Az ország többi részéhez hasonlóan az állami cégek privatizációja is lezajlott.

A 2000-es évek elejére az átalakulás nagyjából befejeződött, és a város túljutott a gazdasági mélyponton. Nőtt a szolgáltatószektor jelentősége, nemzetközi nagyvállalatok, hipermarketek jelentek meg a térségben. A városvezetés tudatosan igyekszik erősíteni Miskolc sokáig elhanyagolt idegenforgalmi és kulturális szerepét, melyben nagy lehetőségek rejlenek. 2004 végén végre az autópálya is elért a városig, ez várhatóan újabb lendületet ad a fejlődésnek.

[szerkesztés] Sport

A város számos sportban képviselteti magát az első osztályban. Két nagy múltú focicsapata van Miskolcnak. A Diósgyőri VTK az NB1-ben játszik, az MVSC a megyei első osztályban. A város női kosárcsapata, a DKSK-Miskolc kétszer nyerte meg a Magyar Kupát, és most is az élvonalban játszik. A város jégkorongcsapata, a Miskolci Jegesmedvék is az első osztályban játszik, és a 2006-os idénytől már Miskolc új Jégcsarnokában fogadhatják az ellenfeleiket.

Miskolc legnagyobb sportlétesítménye a DVTK stadion és a hozzá tartozó edzőpályák. A stadionban kb. 1200 fedett és 10 000 nyitott hely várja a szurkolókat. 2006-ra fejeződött be a tribün felújítása, amely során a tetőszerkezet egy részét cserélték, másrészt pedig az ülőhelyeket modern, műanyag székekre cserélték, ezenkívül felújították a tribün homlokzatát. A DVTK híres fanatikus szurkolóiról és a szurkolók kitartásáról. A 2005-ben felújított Városi Sportcsarnokban 2000 ülőhely található, a mellette lévő Jégcsarnokban 1500 hely várja a szurkolókat.

[szerkesztés] Városrészek

• Avas

Az Avas Miskolc „hegye”, a város fölé magasodó domb, melynek tetején a város jelképe, az avasi kilátó és tévétorony áll, a belváros felé eső részén pedig a gótikus avasi templom, melynek harangjátéka negyedóránként hallható. Az Avas északi részén hangulatos utcácskák és borospincék találhatók, a déli részen pedig a város legnagyobb lakótelepe. A lakótelepen belüli tájékozódást az építési sorrendet tükröző felosztás segítheti, három „ütemre” van osztva.

• Belváros

Miskolc történelmi belvárosa műemlék jellegű épületekben kevésbé gazdag, mint más városoké, a 19. század hangulatát tulajdonképpen csak a sétálóutca jellegű főutca (Széchenyi István utca) és az ennek folytatásában elterülő Városház tér őrzi. Itt található a bevásárlóközpontok, hivatalok és irodák többsége, valamint a Búza téri autóbusz-pályaudvar, a városi buszok egy részének és a vidéki buszok többségének végállomása.

• Diósgyőr, Pereces és Komlóstető

Diósgyőr a Nagy-Miskolcot alkotó másik történelmi település, itt található a diósgyőri királyi vár és a futballcsapat stadionja. A tulajdonképpeni Miskolccal Újdiósgyőr köti össze, melynek központja az Újgyőri főtér. A két központ között fekszik a Bulgárföld és a Kilián városrész. Komlóstető ettől délre a Bükk nyúlványára kapaszkodik fel egészen a gerincig, Miskolctapolca északi pereméig. Pereces bányásztelepülés volt, ennek nyomai láthatók ma is.

• Győri kapu

Ez a városrész köti össze Miskolc belvárosát a Felsővároson keresztül Újgyőrön át Diósgyőrrel.

• Egyetemváros

A Miskolci Egyetem épületei más városok egyetemeivel ellentétben nem a belvárosban szétszórtan helyezkednek el, hanem külön városrészt alkotnak az Avas és Tapolca között, előbbihez közelebb. A nagyrészt összekapcsolt épületeket hatalmas park veszi körül.

• Hejőcsaba és Görömböly

Két, mára egybeépült egykori község Miskolc fő tengelyétől távolabb. Hejőcsabát 1945-ben, Görömbölyt 1950-ben csatolták a városhoz. Hejőcsaba nyugati végéhez csatlakozik a Hejőpark (régebbi nevén Úttörőpark), mely fokozatosan növekszik, határos az Egyetemvárossal.

• Miskolctapolca (Tapolcafürdő)

Miskolctól különálló, de a városhoz tartozó lakó- és nyaralóhely, elsősorban barlangfürdőjéről és a Szikla-kápolnáról híres. 1950 óta Miskolc része, azelőtt rövid ideig Görömböly községhez tartozott, előtte egyházi birtok volt.

• Alsóhámor (1950), Bükkszentlászló (1981), Felsőhámor (1950), Lillafüred, Ómassa, Szirma (1950)

Miskolctól különálló települések, melyek közigazgatásilag a városhoz tartoznak, gyakorlatilag inkább az agglomeráció részei (az évszámok a városhoz csatolás évét jelentik). Ezek Szirma kivételével hegyvidéki településrészek.

• Martinkertváros (korábban Martintelep): önálló település korábban soha nem volt, mára dinamikusan fejlődő kertvárosi övezet a Belváros és Szirma között.

[szerkesztés] Turistalátványosságok

A turista számára Miskolc legvonzóbb helyei Tapolca (hivatalosan: Miskolctapolca), Lillafüred és Felsőhámor. Tapolcának hatalmas, gyönyörű parkja van csónakázótóval és a híres és egyedülálló Barlangfürdővel, Lillafüred és Felsőhámor pedig bájos települések a Bükkben, legismertebb látnivalóik a Palota-szálló, az ország legmagasabb vízesése, a Hámori tó, és az Anna- és István-barlangok.

[szerkesztés] Belváros

• Széchenyi utca (sétálóutca 19. századi házakkal), Városház tér
• Miskolci Nemzeti Színház
• Avasi gótikus református templom
• Népkert
• Avasi kilátó
• Minorita templom és a Hősök tere
• Református Deszkatemplom
• Ortodox templom és ortodox egyházi múzeum (Közép-Európa legnagyobb ikonosztáza)
• Mindszenti templom
• Herman Ottó Múzeum
• Kós-ház (Kós Károly tervei alapján épült népies-szecessziós stílusú ház, 1931.)

[szerkesztés] Diósgyőr

• Diósgyőri vár (középkori várjátékok minden májusban és augusztusban, nyáron minden hétvégén valamilyen program)
• Diósgyőri katolikus templom (egykor a középkori falu plébániatemploma volt)
• Diósgyőri református templom (Táncsics tér), barokk
• Diósgyőri evangélikus templom

[szerkesztés] Lillafüred

• Palotaszálló
• Lillafüredi Állami Erdei Vasút
• Anna-barlang, István-barlang, Szeleta-barlang
• Hámori-tó
• Lillafüredi vízesés
• Pisztrángtelep

[szerkesztés] Miskolctapolca

• Barlangfürdő
• Park és csónakázótó
• Sziklakápolna

[szerkesztés] A város környéke

• A Bükk hegység Miskolchoz közeli részei
• Miskolc Városi Vadaspark
• Majális-park
• Szentléleki pálos kolostorrom, turistaszállások és látókövek (kirándulóknak)
• Bánkúti sícentrum és Petőfi-kilátó
• További turistaszállások: Sebesvíz, Jávorkút, Fehérkőlápa

[szerkesztés] Közlekedés

Miskolc tömegközlekedéséről az önkormányzati tulajdonú MVK Rt. gondoskodik, ami 38 autóbusz- és 2 villamosvonalat tart fenn. Az első villamos 1897. július 10-én indult el, az országban harmadikként, míg menetrendszerinti buszjárat Magyarországon elsőként indult Miskolcon 1903. június 8-án. Jelenleg a miskolci tömegközlekedés az egyik legjobban megszervezett az országban. Ezenkívül több taxitársaság is működik a városban, többek közt a Centrum áruház és a Villanyrendőr mellett szoktak taxik állni.

Miskolc és Lillafüred között kisvasút közlekedik a Lillafüredi Állami Erdei Vasút üzemeltetésében. Jelentősége elsősorban turisztikai vonzerejében áll.

A városban egy kisebb repülőtér is található füves kifutópályával, ám ez a nagyközönség számára nem nyitott és a tömegközlekedésben nem játszik szerepet.

[szerkesztés] Kultúra

[szerkesztés] Oktatás

[szerkesztés] Felsőoktatás

• Miskolci Egyetem
• Gábor Dénes Főiskola kihelyezett tagozata

[szerkesztés] Gimnáziumok

• Avasi Gimnázium avasi.hu
• Diósgyőri Gimnázium dig-misk
• Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium és Pedagógiai Szakközépiskola
• Fényi Gyula Miskolci Jezsuita Gimnázium fenyi
• Földes Ferenc Gimnázium
• Fráter György Katolikus Gimnázium és Kollégium frater
• Herman Ottó Gimnázium herman-misk
• Miskolci Matura Gimnázium
• Miskolci Lévay József Református Gimnázium
• Zrínyi Ilona Gimnázium zrinyi-misk

[szerkesztés] Szakközépiskolák, szakképzők

• Andrássy Gyula Műszaki Középiskola agymk
• Baross Gábor Közlekedési és Postaforgalmi Szakközépiskola barossg-misk
• Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola bartokmisk
• Berzeviczy Gergely Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola
• Bláthy Ottó Villamosipari Szakközépiskola blathy.hu
• Debreczeni Márton Szakképző Iskola dmszki
• Diósgyőr-Vasgyári Szakképző Iskola dvszi
• Eötvös József Szakképző és Művészeti Szakközépiskola Eötvös
• Európa Szakképző Iskola Európa Szakképző Iskola
• Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium és Pedagógiai Szakközépiskola EKLG
• Fáy András Közgazdasági Szakközépiskola fay-misk
• Ferenczi Sándor Egészségügyi Szakközépiskola ferenczi
• Gábor Áron Szakközépiskola és Művészeti Középiskola gaboraron-misk
• Kandó Kálmán Szakközépiskola kando-misk
• KARRINA Szakképző Iskola
• Kós Károly Építőipari Szakközépiskola
• Martin János Szakiskola Speciális Szakiskola
• MIOK József Nádor Szakképző Iskola Magyar Iparszövetség Oktatási Központ Miskolci tagozat
• ORFK Miskolci Rendőrszakközépiskola
• Szemere Bertalan Szakképző és Művészeti Középiskola szemere
• Szentpáli István Kereskedelmi és Vendéglátó Szakközépiskola ker-misk
• Európa Szakképző Iskola [1]

[szerkesztés] Kulturális intézmények

[szerkesztés] Színházak

• Miskolci Nemzeti Színház
• Akropolisz Szabadtéri Színpad (Miskolctapolca)
• Csodamalom Bábszínház

[szerkesztés] Könyvtárak

• II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár
• Városi Könyvtár
• Lévay József Muzeális Könyvtár
• Miskolci Egyetemi Könyvtár
• Dayka Gábor Könyvtár
• József Attila Könyvtár
• Petőfi Sándor Könyvtár
• Szabó Lőrinc Könyvtár
• Tompa Mihály Könyvtár

[szerkesztés] Múzeumok

Lásd: Miskolci múzeumok

[szerkesztés] Rendezvények

• Diósgyőri Várjátékok (1986 óta minden májusban)
• Diósgyőri Várnapok (minden augusztusban)
• Miskolci Nemzetközi Operafesztivál (2001 óta minden nyáron)
• Kaláka Folkfesztivál (1979 óta minden júliusban) honlap
• Kocsonyafesztivál (februárban)
• Görömbölyi Ősz (szeptemberben)

[szerkesztés] Híres miskolciak

[szerkesztés] Miskolcon születtek

• Ágoston Judit olimpiai bajnok tőrvívó (1937)
• Bárány Ágoston ügyvéd, levéltáros, az MTA levelező tagja (1798–1849)
• Bárány Péter Széchenyi Ferenc gróf titkára, író (?–1829)
• Benedek Tibor színész (1911–1963)
• Biros Péter vízilabdázó (1976)
• Bogár János ultramaratoni futó (1964)
• Dayka Gábor költő (1769–1796)
• Demjén Ferenc énekes (1946)
• Dunai Zoltán festő (Diósgyőr, 1935)
• Farkas Gizella tízszeres világbajnok asztaliteniszező (1925–1996)
• Ferenczi Sándor ideggyógyász, pszichoanalitikus (1873–1933)
• Földes Dezső kétszeres olimpiai bajnok kardvívó (1880–1950)
• Fülöp Zsigmond színész (1935)
• Alexander Grossmann svájci író, újságíró (Pusztamonolló, Miskolc mellett; 1909–2003)
• Grósz Károly miniszterelnök (1930–1996)
• Gyöngyösi Nándor Mr. Gay Europe 2006, Európa legszebb meleg férfija (1977)
• Gyarmati Dezső vízilabdázó (1927)
• Házi Tibor háromszoros világbajnok asztaliteniszező (1912–2000)
• Hevessy József debreceni polgármester (Hámor; 1931–2005)
• Jónyer István pingpongbajnok (1951)
• Kamarás Máté musicalszínész (1976)
• Kállay Ilona színésznő (1930–2005)
• Keresztessy Mária színésznő (1908–1977)
• Julius Leopold Klein német író (1810–1876)
• Kropkó Péter triatlonista (1963)
• Laborfalvi Róza színésznő (1817–1886)
• Id. Latabár Árpád színész (1878–1951)
• Lukács Sándor színész (1947)
• Nyitray Dániel festő, szobrász (1890–1971)
• Palóczy László politikus (1783–1861)
• Pataky Attila, az Edda Művek énekese
• Pressburger Imre (Emeric Pressburger) filmrendező (1902–1988)
• Prókai István színész (1920–1983)
• Reményi Ede hegedűművész (1828–1898)
• Repka Attila olimpiai bajnok birkózó (1968)
• Rónai Sándor politikus (1892–1965)
• Andrei Şaguna román politikus, erdélyi ortodox püspök (1809–1873)
• Schmidt Vera énekes (1982)
• Sebestyén Júlia műkorcsolyázó, Európa-bajnok (1981)
• Szabó Lőrinc költő (1900–1957)
• Váradi Balázs DJ (1980)
• Waszlavik László rockzenész (1951)

[szerkesztés] Miskolcon éltek vagy élnek

• Baráth Lajos író (Abaújkér, 1935 – Vértessomló, 2006)
• Bessenyei Ferenc színész (Hódmezővásárhely, 1919 – Lajosmizse, 2004)
• Budai József geológus, pomológus (1851–1939)
• Déryné Széppataki Róza színésznő (Jászberény, 1793 – Miskolc, 1872)
• Egressy Béni zeneszerző (Sajókazinc, 1814 – Budapest, 1851)
• Gárdonyi Géza író (Agárd, 1863 – Eger, 1922) Hejőcsabán járt 4. elemi iskolába 1873-ban
• Gerevich Aladár olimpiai bajnok vívó (Jászberény, 1910 - Budapest, 1991)
• Herman Ottó polihisztor (Breznóbánya, 1835 – Miskolc, 1914)
• Kaffka Margit írónő (Nagykároly, 1880 – Budapest, 1918)
• Karacs Teréz (Budapest, 1808 – Békés, 1892)
• Káli Sándor (Budapest, 1951) polgármester
• Kelemen Didák minorita szerzetes (Kézdialmás-Baksafalva, 1683 – Miskolc, 1744)
• Kondor Béla grafikus (Pestlőrinc, 1931 – Budapest, 1972)
• Koós János táncdalénekes (Gyergyószentmiklós, 1937)
• Lavotta János zeneszerző, hegedűművész (Pusztafödémes, 1764 – Tállya, 1820)
• Lánczy Leó politikus (Pest, 1852 – Budapest, 1921)
• Lévay József költő, politikus (Sajószentpéter, 1825 – Miskolc, 1918)
• Országh Pál (Pavol Hviezdoslav) szlovák költő (Felsőkubin, 1849 – Alsókubin, 1921)
• Pulszky Ferenc politikus, régész (Eperjes, 1814 – Budapest, 1897)
• Szalay Lajos festő (Őrmező, 1909 – Miskolc, 1995)
• Szemere Bertalan politikus (Vatta, 1818 – Budapest, 1869)
• Terplán Zénó egyetemi tanár (1921–2002), az MTA tagja (1995), Miskolc diszpolgára (1995)
• Zelk Zoltán költő (1906–1981)

• Mancs, mentőkutya (1994–2006)

[szerkesztés] Testvérvárosok

• Aschaffenburg, Németország
• Cleveland, USA
• Katowice, Lengyelország
• Kassa, Szlovákia
• Ostrava, Csehország
• Tampere, Finnország
• Vologda, Oroszország

[szerkesztés] Lásd még

• Miskolc díszpolgárainak listája
• Miskolc polgármestereinek listája
• Miskolc irányitószámai

[szerkesztés] Források

1. ^ Miskolc (9-15. old); Budapest, 1979, Szerkesztő: Imreh József
2. ^ Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. 65. oldal és 8. 133-134. oldal összkiadás ISBN 9630297590

[szerkesztés] Külső hivatkozások

[szerkesztés] Közhasznú információk

• Hivatalos weboldal (magyarul, angolul és németül)
• Vendégváró részletes ismertetései
• Miskolc az Irány Magyarország.hu honlapján
• Miskolc a szeporszag.hu-n
• Miskolc a WikiTravel oldalain

[szerkesztés] Portálok, linkgyűjtemények

• Miskolc Online (portál)
• Miskolc internetes naplója
• A MI Városunk – 2005 novemberében indult információs portál
• miskolc.lap.hu – linkgyűjtemény
• miskolc.linkcenter.hu – linkgyűjtemény

[szerkesztés] Képgalériák, webkamerák

• Webkamera a belvárosban (interaktív)
• A Palota-szállót mutató webkamera (Lillafüred)
• Miskolc madártávlatból (képgaléria)
• Légifotók Miskolcról
• Miskolc város régi fényképeken
• Régi és kevésbé régi fotók, képeslapok

[szerkesztés] Térképek

• Digitalizált térképek (történelmiek is)
• Miskolc a GoogleMap-en
• Kereshető utcaneves térkép
• Térkép Kalauz - Miskolc

[szerkesztés] Egyéb érdekességek

• „Miért Miskolc?” Pályázat az Európa Kulturális Fővárosa cím elnyeréséért
• Miskolci élet
• Miskolci Napilap online folyóirat
• Miskolc jellegzetes városrészei
• Turistabeszámoló

Ez a cikk hangfelvétel formában is létezik a Beszélő Wikipédia műhely részeként. A felvétel a cikk 2005. augusztus 9-ei változatát tükrözi; a későbbi változtatások a felvételen nem jelennek meg. Ide kattintva meghallgathatod a cikkről készült felvételt.