Bozóky János
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Bozóky János (bozóki) (Buda, 1838. május 5. – Nagykálló, 1872. november 25.) reáliskolai igazgató-tanár
[szerkesztés] Élete
Bozóky Mihály maróti kántor unokája és Bozóky Alajos akadémiai igazgatónak testvérbátyja, Alapfokú tanulmányainak egy részét Budán végezte. Atyja 1856-ban elhalálozván a fiú kis örökségével együtt Kalis Tivadar szinészhez került, ki őt a szinészetre és francia nyelvre tanította, mire egy ideig mint szinész bejárta Csehországot. Haza kerülvén 1859-ben a sümegi alreáliskolánál a magyar nyelv, földrajz és történelem helyettes tanára lett és a sümegi polgári kört alapította; az 1860-as években az alsó- és felső reáliskolára a modern nyelvekből és a földrajz- és történelmi szakcsoportból képesítést nyert. Ebben az időben a Vasárnapi Ujságban felhivta a magyar közönséget Virág Benedek elhagyatott sirjára a Krisztinavárosi temetőben, melyre ennek következtében az öreg Reseta János egyetemi tanár díszes emléket készíttetett. 1869-ben a nagykállói reáliskola szervezésével bizatván meg, ezen intézetnek igazgató-tanára volt. 1872 augusztusában a budapesti V. kerületi főreáliskolához tanárrá neveztetett ki; de mielőtt állását elfoglalhatta volna, fekete himlőben meghalt.
[szerkesztés] Munkái
Koronázás-könyv. Pest, 1867.
Szerkesztette a nagy-kállói alreáliskola Értesítőjét 1871. és 1872-ben.
Kéziratban német versei a család birtokában.
Számos czikket irt német nyelven a vegetarianismusról, melynek egy ideig buzgó hive volt; német versei közül több jelent meg és néhány magyar verse a Vasárnapi Ujságban látott napvilágot.
Based on work by