Budai Tájvédelmi Körzet
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Budai-hegység a jelentős természeti értékei a változatos felszíni formák, a ritka fajokban gazdag állat- és növényvilág, valamint a barlangok. A Budai-hegység jellegzetes lerakódása a forrásmészkő. Ennek a likacsos szerkezetű kőzetnek köszönhetjük a felszín alatt rejtőző, jelenleg 160 nyilvántartott barlangot. A legkiterjedtebb barlangrendszerek a Rózsadomb felszíne alatt húzódnak. A térség barlangjai közül 12 fokozottan védett, a nagyközönség számára jelenleg csak a Pálvölgyi-barlang és a Szemlőhegyi-barlang kiépített részei látogathatók. A budai Vár-barlang üregeit a középkorban pincékké alakították. Egy kisebb része ma is látogatható.
A sajátos klímaviszonyoknak köszönhetően jellegzetes maradványfajok és kis területen elterjedt bennszülött fajok is megtalálhatók a területen. Ez utóbbiak közül megemlítendő a magyar gurgolya, a budai nyúlfarkfű és a magyar méreggyilok. A pilisi len világon egyetlen termőhelye a Szénás-hegycsoport.
Az állatvilág fajokban igen gazdag. A gyeptársulások jellegzetessége a hosszúlábú hangya, a fűrészlábú szöcske és az eurázsiai rétisáska. A gerinces fauna értékes faja a pannon gyík és a haragos sikló. A madarak közül az utóbbi években terjedt el a fekete harkály és a holló. A barlangokban és sziklahasadékokban ritka denevérfajok élnek.
Based on work by