Haragos sikló
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
![]() Magyarországi státusz: fokozottan védett,
eszmei értéke 500 000 Ft |
|||||||||||||||||||
Rendszertan | |||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
|||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||
Coluber caspius Gmelin, 1789 |
|||||||||||||||||||
|
A haragos sikló (Coluber caspius, olykor Dolichophis caspius) egy termetes eurázsiai kígyófaj, amely nevét a potenciális veszélyforrásokkal szemben tanúsított agresszív viselkedéséről kapta. Támadásainak hevessége miatt a népnyelv ugró siklóként is ismeri. Régebben Coluber jugularis caspius néven volt ismert, de mára már a legtöbb forrás nem ismeri el a Coluber jugularis fajt. Közeli rokona a balkáni haragos sikló (Coluber vagy Hierophis gemonensis).
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Előfordulás
A faj Európában csak a Balkán bizonyos vidékein és a Fekete-tenger partvidékén fordul elő, illetve Magyarország területén két elszigetelt populációjáról tudunk a Budai-hegységben és a Szársomlyón. 2000-ben egy elhagyatott paksi téglagyár területén egy elpusztult példányára akadtak.[1] Kis-Ázsiában, a Közel-Keleten és a Kaszpi-tenger környékén is előfordul a napsütötte, sziklás hegy- és domboldalakon, gyakorta dús kúszónövényzet közelében.
[szerkesztés] Megjelenés
Átlagos testhossza 160-180 centiméteres, bár ritkán nagyobbra is megnőhet. Feje és szemei is meglehetősen nagyok. A kifejlett példányok háta szürkésbarna, hasa sárgás. A háti pikkelyeken sárga csík húzódik. A fiatal egyedek szintén szürkés alapszínűek, de fekete foltok tarkítják őket, hasuk pedig piszkosszürke. A hímek és nőstények között szakember számára is nehezen állapítható meg a különbség.[2]
[szerkesztés] Életmód
A haragos sikló az októberben kezdődő telelést rendkívül későn, május elején szakítja meg. Elsősorban madárfiókákkal és rágcsálókkal táplálkozik, de olykor gyíkokat és ízeltlábúakat is elfogyaszt. Ha napozik, azt rejtekadó aljnövényzet közvetlen közelében teszi. A veszélyforrást kiváló érzékszerveivel általában jó előre észleli, és ilyenkor gyorsan, ám meglehetősen zajosan menekül. Ha a fenyegetés közelebbről jön, a faj nem habozik jóval nagyobb ellenfelét is megtámadni. Természetesen sikló létére nem mérges, azonban hegyes fogaival fájó sebeket tud okozni.
[szerkesztés] Szaporodás
A párzásra május és június fordulóján kerül sor, a nőstény ezután mintegy egy hónappal 6-16 tojást rak avar, kövek vagy moha alá. A kezdetben 0,5 méteres hosszú fiatalok augusztusban vagy szeptemberben kelnek ki.
[szerkesztés] Védettség
A haragos sikló magyarországi állománynagysága nem ismert, de valószínűleg jóval kisebb a korábbinál. A Budapest közelében élő példányok állandó stressznek és zaklatásnak vannak kitéve, illetve az elvadult kutyák fenyegetik őket. Az illegális befogás is károkat okoz, mivel a faj nem szelídül meg, és a stresszhatásba rendszerint belepusztul. A Szársomlyó fokozottan védett hegyén azonban valószínűleg garantálható a populáció fennmaradása.
Természetes ellenségei közé elsősorban sünök és ragadozó madarak tartoznak, de ezek is csak fiatalabb korában. Magyarországon, mint minden hazai kétéltű és hüllő, a haragos sikló is védett. Ritkasága miatt fokozott védettséget élvez, eszmei értékét 500 000 forintban szabták meg.