Constantin Brâncoveanu

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ez a szócikk vagy szakasz nem idézi a forrásokat, amelyek alapján készült.
Az ezen a lapon látható jelölés 2007 februárjából származik.

Brâncoveanu szobra Bukarestben

Constantin Brâncoveanu (1654. – 1714. augusztus 15.) Havasalföld fejedelme volt 1688 és 1714 között.

A Craioveşti-bojárok családjából származott, rokona volt Matei Basarabnak. Nagybátyja,Constantin Cantacuzino házában nevelkedett és hamarosan belekeveredett a Constantin és Şerban Cantacuzino közötti konfliktusba. Miután ez utóbbi gyanús körülmények között elhunyt, Brâncoveanu került a trónra. Eleinte Constantin Cantacuzino támogatta, de később szemberkerültek egymással és Cantacuzino száműzetésbe kényszerült.

Maria nevű felesége Antal Vodă lánya volt. Négy fiuk (Constantin, Ştefan, Radu és Matei) és hét lányuk (Stanca, Maria, Safta, Ancuţa, Elenca, Bălaşa és Smaranda) született. Maria úrnő gazdálkodott a hatalmas Brâncoveanu-vagyonnal, számon tartva minden birtokot, házat és a Nyugat-Európa bankjaiban elhelyezett pénzösszegeket.

[szerkesztés] Külpolitikája

1709-ig sikeresen egyensúlyozott az Oszmán Birodalom és a Német-római Birodalom között. Ez utóbbival több titkos egyezményt kötött, melynek fejében német nemesi címet és német birtokokat kapott. Ám 1709-ben a kedvezőtlen európai helyzet és a Brâncoveanu által elkövetett politikai hibák a család bukásához vezettek. Ebben az évben történt, hogy I. (Nagy) Péter orosz cár Poltavánál legyőzte XII. Károly svéd királyt és az orosz hadsereg behatolt Moldva területére, hogy ott ütközzön meg a török szultánnal. Brâncoveanu szövetkezni akart az oroszokkal, ezért levelet írt Nagy Péter cárnak, amelyben segítséget kínált a hadsereg ellátásához. Cserébe a cár 300 zacskó aranyat küldött. A török porta a biztonság érdekében Dimitrie Cantemirt tette meg moldvai fejedelemnek, aki közismerten a Brâncoveanu-család ellensége volt. Cantemir azt a megbízást kapta, hogy Brâncoveanu minden mozgását jelentse a szultánnak, ő azonban ehelyett a szövetségre lépett a cárral. Az óvatos Brâncoveanu kétkulacsos játékba kezdett: összevonta a seregeit a moldvai határ mellett. Ha az oroszok behatoltak volna Havasalföldre, akkor velük lépett volna szövetségre, ha azonban a törökök gyorsabbak lettek volna az oroszoknál, akkor Brâncoveanu a törökök pártján szándékozott maradni. Ezek a tervek azonban meghíusultak, mivel a fejedelem unokatestvére, Toma Cantacuzino, több bojárral együtt a cári táborba szökött. Brâncoveanu ijedtében visszaküldte a cárnak a 300 zacskó aranyat, az ellátmányt pedig a törököknek adta, akik így le tudták győzni a cárt.

[szerkesztés] Uralkodásának vége

1711-ben a szultán bosszúállásra készült és tervét csak három év múlva kezdte életbe léptetni, amikor Brâncoveanu nem is gyanította, hogy ellensége lenne. 1714-ben III. Ahmed szultán megfosztotta trónjától és Isztambulba vitette, ahol a Héttorony foglya lett. A törökök megkínozták, hogy árulja el roppant vagyonának a hollétét, majd 1714 augusztusában négy fiável egyszerre kivégezték. A Romén Ortodox Egyház összekapcsolta a kivégzését a keresztény hitével és 1992 szentté és vértanúvá nyilvánította fiaival együtt; az ünnepük augusztus 16-án van.

[szerkesztés] A kultúra támogatója

Híres mecénás volt. Nyomdát alapított Bukarestben, ahol Antim Ivireanul vezetésével sok román, görög, szláv, arab, török és örmény szöveget nyomtattak. Ő alapította a bukaresti akadémiát is a Szent Száva-kolostor épületében, ahol a tanítás ógörög nyelven folyt. Uralkodása alatt egy új stílus alakult ki Havasalföldön a velencei reneszánsz és a bizánci építészet szintéziseként, amelyet Brâncoveanu-stílus-nak neveznek. A stílus legszebb példái az 1702-ben épült bukaresti Mogoşoaia-palota illetve a Brâncoveanu által alapított Horezu-kolostor.