Daktil

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A daktil (más néven ujjábécé) egy jelnyelv, amely elsősorban a siketek kommunikációs eszköze.

[szerkesztés] A név eredete

Görögül daktülosz = ujj.

[szerkesztés] A jelrendszer jellemzése

A jelrendszer alapja: 1 jel = 1 hang, vagyis az adott (például magyar) nyelv minden hangjának megfelel egy, a kéz ujjaival, illetve a kézfejjel mutatott jel. Általában akkor használják, ha a kifejezendő fogalomnak nincs szimbolikus jele. Előnye, hogy teljesen pontos, mindent ki lehet vele fejezni, hátránya viszont, hogy lassú és a jelkészlet nyelvenként (magyar, angol, német) egymástól eltérő. Minden siket közösségnek megvan a maga ujjábécéje, a magyar siket közösségeknek azonban két ilyen jelrendszerük is van. Az egyik a daktil, a másik pedig a fonomimikai ábécé.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Ismeretek a hallássérültekrôl
• Magyar ujjábécé