Dankó Pista
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Dankó Pista (Szeged-Szatymaz, 1858. június 14. – Budapest, 1903. március 29.) cigány származású nótaszerző.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
15 esztendős korában cigányzenekart szervezett és vezetett szülőfalujában, majd Szegedre került. Első dalait Blaha Lujza tette népszerűvé. 1890-ben Budapestre ment, ahol 1895-ben Pósa Lajos balatoni nótáinak megzenésítésével megnyerte az Új Idők pályadíját. Az 1890-es években daltársulattal járta be Magyarországot, háttérbe szorítva mindenütt a német daltársulatok népszerűségét. Oroszországban is járt. Mivel nem értett a hangjegyíráshoz, dalait mások lejegyzése nyomán ismerjük. Nyomorúsággal küzdött egész életében; elhatalmasodó tüdőbajával már hiába küldték San Remóba. Szegeden temették el.
A szegedi Stefánia-sétányon áll Margó Ede 1912-ben készült lírai Dankó-szobra. A talapzatán Juhász Gyula Dankó Pistának című verséből olvasható egy versszak:
- Húzd rá, cigány, te örök, te áldott,
- Virulj mindig, dicső nótafa,
- Halhatatlan híred ragyogását
- Be ne földelje feledés hava!
A nótakirály kalandos életéről Kalmár László rendezett mozifilmet 1940-ben, olyan sztár-színészekkel mint Jávor Pál, Lukács Margit.
[szerkesztés] Művei
Mintegy 400 önálló népies műdalt írt.
- Eltörött a hegedűm
- Egy cica, két cica
- Most van a nap lemenőbe
- Baka levél
- Béla cigány
[szerkesztés] Népszínművek zenéje
- A zsöllérlegény (Szeged, 1887)
- Szegény Laci (Szeged, 1888)
- A leányasszony (1889)
- Cigányszerelem (1898)
- A halász szeretője (Budapest, 1899)
Based on work by