Degu
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
 |
|||||||||||||||
 |
|||||||||||||||
| Rendszertan | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
|||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||
| Octodon degus (Molina, 1782) |
|||||||||||||||
|
|
A degu (Octodon degus) egy közkedvelt terráriumi rágcsálófaj. Dél-Amerikából származnak, magyar nevük is innen ered, chilei, amerikai mókusnak is hívják. Chilében, Argentínában a legközönségesebb rágcsálók közé tartoznak. Nagy csapatokban élnek.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Viselkedés
Ha ragadozó, vagy más veszély közeledik, egyszerre mind eltűnnek földalatti labirintusaik bejáratain.
[szerkesztés] Lakóhely
Saját maguk által kivájt üregekben élnek. Legtöbbször egy hűs árnyékot biztosító bokor alá költöznek. Nappal nem jönnek elő fészkükből, csupán napnyugtakor, vagy amikor már a Hold is feljött, hogy apró magokat gyűjtsenek.
[szerkesztés] Táplálkozás
A sivatagban szinte kizárólag apróbb magvakkal táplálkoznak, melyeket vagy összegyűjtenek, vagy helyben elfogyasztanak.
[szerkesztés] Szaporodás
A deguk 2-8 kölyköt hoznak világra. Születésükkor csupaszok, anyjuk védi őket a néhol hideg sivatagi éjszakáktól. 6 hónapos korukban válnak ivarértetté. A hím köré több nőstény is társul. Természetes körülmények között csak kevés degu éli meg a 2 éves kort, „fogságban” viszont akár 5-7 évig is élhetnek.
[szerkesztés] A degu, mint kiskedvenc
A degu nagyon elterjedt kiskedvenc, rendszerint ketrecben vagy terráriumban tartják. Naponta csak friss vizet, szénát és magokból álló keveréket igényel. Tanácsos azonban az etetésére odafigyelni, mivel hajlamos az elhízásra, illetve a cukorbetegségre, és a fogát is roncsolják a cukortartalmú ételek.
Based on work by