Diodórosz (történetíró)
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Diodórosz (latinul Diodorus Siculus, „Szicíliai Diodórosz”, Agürion, Szicília, Kr. e. 1. század eleje – ?, Kr. e. 21, esetleg néhány évvel előbb) görög történetíró.
Életéről keveset tudunk, feltehetőleg jómódú magánember volt, aki 30 év alatt készítette el történelmi munkáját. Anyaggyűjtését nagy utazásokkal egészítette ki, sőt latinul is megtanult. Hosszabb ideig élt Alexandriában és Rómában. Közhivatalt soha nem töltött be. Terjedelmes világtörténeti munkájának címe Bibliothéké (Könyvtár). Ebben a mitikus kortól Kr. e. 54-ig, Julius Caesar halálig dolgozta fel a történelmet, példaképe ebben Ephorosz volt. A teljes mű 40 részből állt, az első hat az ókori keleti népek és a görögök mitikus „őstörténetével” foglalkozik, a hetedik a trójai háborúval kezdődik, s innen szigorúan időrendben halad tovább.
A műnek az ókorban nem volt túlzottan nagy sikere, nem idézték. Annál népszerűbb volt a későantik keresztény történetírók és a bizánci krónikások közt. Ránk teljes egészében az 1-5. és a 11-20. részek maradtak, de a többiből is sok töredéket ismerünk, elsősorban Phótiosz és VII. Konstantin műveiből.
[szerkesztés] Források
- Pecz Vilmos: Ókori lexikon, I–IV. kötet. Budapest, Franklin Társulat, 1904.
)
Based on work by