Drum and bass

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A drum and Bass (röviden d'n'b, d&b) egy elektronikus zenei stílus, amely az Egyesült Királyságban született.

Tartalomjegyzék

1 Története
- 1.1 A korai évek
- 1.2 A drum and bass és a fősodor
2 Tudományos szempontból
- 2.1 Jellemzői
- 2.2 A kontextus
  - 2.2.1 Kapcsolatok más zenei stílusokkal
  - 2.2.2 Megjelenései a zene fősodrásában
3 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Története

[szerkesztés] A korai évek

Amikor '89 party-hősei, Grooverider és Fabio valamikor a kilencvenes évek elején dél-londoni (Brixton, Elephant & Castle) klubokban (leggyakrabban a Rage-ben) a hardcore-on továbblépve, addig teljesen szokatlan ritmus-patternekkel gazdagították zenéjüket – és kergették őrületbe a közönséget – még nem is sejtették, hogy e gondolatokból nő ki '97 Britanniájának mainstream muzsikája.

Persze ahogy a techno nem Pallasz Athénéként pattant ki Zeusz fejéből, úgy a jungle sem a semmiből jött: gyökerei a dub-ban (ritmusvilág, szub-basszusok), a hip-hopban (szintén a ritmusképletek, valamint az MC-k szerepeltetése) és a technóban (stúdióprocesszus) keresendők.

Az egykori dzsessz (néha swing, vagy bossa nova) muzsikák dobszólóiból mintavett, majd 160-180 BPM-re felgyorsított törtütemek, egy végletekig leegyszerűsített, szinte triviális, de erőteljes reggae basszusmenet: nagyjából ez a jungle alap, ettől a ponttól kezdve ágazik szét a kilencvenes évek végének legtermékenyebb és leginvenciózusabb zenei stílusa számos alirányzatra. Így például a ragga-muffin vokálokkal, dub-os basszusvonalakkal, reggae-hangmintákkal operáló, vidám hangzású jump up, illetve ragga jungle (pl. Mickey Finn, Aphrodite). Vagy a ritmusokat már nem mintavevő, hanem igen-igen precízen programozó, a hangzást a végletekig precízen kidolgozó drum & bass (pl. A Guy Called Gerald, Goldie, Photek, Doc Scott, Alex Reece, Adam F), mely a kezdetekben különös kettősséget hordoz magában: az első hallásra embertelen és hipergyors breakbeateket feloldják az ezekre épülő dzsesszes és soul-os elemek, ambient szőnyegek, vokálok.

Az említett ambivalencia mellett a drum & bass befogadását nehezíti a hagyományos dance "four on the floor" négynegyedeken és konstans ritmusokon edződött fülek számára szokatlan, esetenként három-négy összetevős poliritmia. Némi szarkazmussal: "úgy hangzik, mintha valaki a dobfelszerelésével együtt legurulna a lépcsőn" vagy "mintha egy féllábú, tízkezű fekete dobolna."

Harmadik alirányzat a kissé fellengzősen hangzó intelligens jungle (feltehetőleg egyetlen jungle producer sem állította azt, hogy buta jungle-t játszana). Itt az ütemek lágyabb hangzásúak, nem keverik annyira tolakodóan az előtérbe őket, s az előadók hangsúlyozottabban a trance-es betétekre, s inkább a dallamokra összpontosítanak, mint például LTJ Bukem, Blame, valamint a rendkívül termékeny Mark & Dego kettős, akik 4 Hero, Jacob’s Optical Stairway, Tom & Jerry és Tek 9 nevek alatt egyaránt publikálnak. Ide sorolhatjuk a már másfél évtizedes múltra visszatekintő Moving Shadow címke szinte összes korai kiadványát is. Természetesen az intelligens jungle kifejezés nem a zenészek, hanem a média találmánya, marketingfogás.

A hardstep drum & bass nevéhez híven elsősorban keményebb, táncorientált hangzást produkál, gyakran torzított basszusmenetekkel. A techstep drum & bass előadói ezen túlmenően szívesen használnak fel indusztriális mintákat, munkáik a techno hangzásvilágához állnak a legközelebb. Háttér-effektjeik bármelyik thriller, vagy tudományos-fantasztikus film becsületére válhatnának. A rafináltan elhelyezett break-ek nemcsak az ütemeken, esetenként a dallamokon is megtalálhatók (Ed Rush, Optical, Grooverider, Boymerang). A két alirányzat között hamar elmosódott a határvonal, s maradt a techstep elnevezés, melyet az ezredvégre a neurofunk váltott fel.

Nincsen tudományosan elfogadott álláspont a "jungle" és a "drum and bass" kifejezés közötti különbségről. Egyes elméletek szerint a jungle a régebbi zeneanyagokra értelmezhető, az 1990-es évek első feléből, és a drum and bass-t egyértelműen a jungle utódjának tartják, amely bizonyos technikai újításokat hordoz.

Mások szerint a jungle a ragga jungle rövidítése, amely egy szeletét képezi a drum and bass kategóriájának. Az Egyesült Államokban népszerűnek mondható a "jungle drum and bass" (JDB) elnevezés is, de nem mindenhol használatos.

A legelterjedtebb álláspont valószínűleg az, hogy a két meghatározás szinonim és felcserélhető. A drum and bass jungle, a jungle pedig drum and bass.

A technóhoz és a house-hoz hasonlóan, a jungle / drum & bass előadók és producerek is egy-egy kisebb kiadó (label) címkéje alatt csoportosultak. Néhány, a legfontosabb korai nevek közül: Goldie, Wax Doctor, Peshay, Hidden Agenda, Doc Scott, J Majik, az autószerencsétlenségben azóta elhunyt Kemistry és társa, Storm (Metalheadz), E-Z Rollers, Flytronix, Omni Trio, PFM, JMJ & Richie, Hoax, Tekniq (Goldie ex-hangmérnöke, Rob Playford tulajdonában álló Moving Shadow istállónál), LTJ Bukem, Artemis, Odyssey, Source Direct, Blame és az elmaradhatatlan MC Conrad (Good Looking / Looking Good), Grooverider, Dillinja, Boymerang, illetve a későbbiekben külön labeleket alapító Ed Rush és John B (Prototype Recordings), DJ SS (Formation Records). Igen színvonalas munkákat jelentetett meg az Intense, a Big Bud, valamint az Origination (Creative Source), a Nautilus, a Jazz Juice és az Astral Vibes (Precious Material), T Power (S.O.U.R.), Justice és a Mystic Moods (Basement Records), a KMC és a Future Bound (Timeless Recordings), az Underwolves és a Tango (Creative Wax), valamint a már említett Adam F (F-Jams). Egyéb kiadványaik mellett alkalmanként zseniális drum & bass darabokkal lépett a piacra néhány nem kimondottan az irányzatra specializálódott kiadó. Így jelent meg többek között a The Original Playboy, a Jacob’s Optical Stairway (R&S), a Lab Rat, a Leftfield és a Pressure Drop (Hard Hands), One True Parker (Creation Records), Jonny L (XL Recordings), a Ballistic Brothers (Junior Boy’s Own), az Amalgamation Of Soundz (Filter), Plug (Mo’ Wax), a Statik Sound System és Ratman (Cup Of Tea Records), a Link és Squarepusher (WARP), Photek és a Source Direct (Virgin) Roni Size és a Reprazent (Talkin’ Loud) számos munkája is.

[szerkesztés] A drum and bass és a fősodor

Bár az első jungle album 1992-ben jelent meg, a műfajt korai underground létéből A Guy Called Gerald Black Secret Technology című nagylemeze emelte ki 1994 végén. (Ő egyébként valaha az 808 State tagja volt, továbbá 1988-as Voodoo Ray-e a Summer of Love egyik legnagyobb house slágere lett.) A szigetországban 1994-ben igazi őrületet váltott ki egy jungle maxi: az M-Beat featuring General Levy Incredible című darabjáért már hónapokkal a megjelenés előtt szinte ostromot indítottak a lemezboltok ellen a rajongók. Az igazi médiaszenzációt azonban Goldie 1995 őszén megjelent Timeless című monumentális albuma jelentette. A siker mértékére jellemző, hogy míg a lemez az angol dance eladási listák élén állt, Michael Jacksonnak meg kellett elégednie a tizenhetedik pozícióval.

Mindenképpen említést kell tennünk a jungle renegát, Alex Reece So Far LP-jéről, mely a Blahblahblah szakírói szerint a Clash 1978-as albuma óta a legjelentősebb Londonban készült zenei produkció. (A progresszív dance előadóinak többsége vélhetően egyet is értett ezzel a véleménnyel, hiszen Reece '95-96 tájékán az egyik legkeresettebb drum & bass remixer volt. Kevert már újra az Underworld-nek, a Model 500-nek, Kenny Larkinnak, a UFO-nak, a Kruder & Dorfmeister duónak, de még Neneh Cherry-nek is.)

A következő lépést a Bukem válogatta Logical Progression (1.) jelentette. 1996 végén a drum & bass szcéna figyelme Justice és Blame Icons pszeudó alatt jegyzett Emotions with Intellect című nagylemezére összpontosult. Az 1993-ban rögzített anyag – mivel a kiadók akkor túl avantgárdnak találták – három éven keresztül egy fiók mélyén várt a megjelenésre, egyes darabjai csak dub plate-eken voltak hozzáférhetők olyan kivételezettek számára, mint Fabio, vagy Mixmaster Morris.

A műfaj soron következő szenzációja – a MUZIK magazin szerint az elkövetkező két év zenei arculatát meghatározó – Roni Size / Reprazent dupla album, a New Forms. 1998-ra a techstep vált frontvonallá. Az első, komolyabb közönségvisszhangot kiváltó siker az Origin Unknown Valley Of The Shadows című munkája volt. Mégis, Ed Rush és Optical (Virus) a főszereplők: Wormhole című albumuk egyaránt nyerte el a vásárlók és a kritika tetszését. A drum & bass hangzás egy-két év alatt óriásit fejlődött, egyre sötétebb hangulatok, egyre gyilkosabb basszusok vették át az irányítást. Letisztult, egyszerűbbé vált, egyszersmind felgyorsult a tempó, az ezredfordulóra a two step soha addig nem várt tömegeket mozgatott meg a jungle partikon. Új nevek és új független kiadók sora tűnt fel. Az Andy C, Ant Miles és Shimon, azaz az Origin Unknown és a Moving Fusion nevével fémjelzett RAM Recordings, a Bad Company (BC Recordings), a Konflict, Loxy és Ink (Renegade Hardware), Skynet és Stakka (Audio Blueprint), a The Red One és a Decorum (Liftin’ Spirit Records), a Nu Balance (Trouble On Vinyl), az E.C.T. (The Most Valuable Player), Dylan és Facs (Droppin’ Science) Drumsound és Simon Bassline Smith (Technique Recordings), az Elementz Of Noize és az Accidental Heroes (Emotif), TeeBee, Polar és Klute (Certificate18). Még az addig lágyabb dallamairól közismert Moving Shadownál is a keményebb hangzásokat preferáló művészek kerültek előtérbe (Aquasky, Dom & Roland, Technical Itch, Calix).

A drum and bass e rendkívül termékeny időszaka elindította a horizontális átrendeződést: az addig más-más ismert címke alatt tevékenykedő fiatal előadók és producerek saját labeleket alapítottak, így például J Majik az Infrared-et, Matrix a Metro Recordings-ot, Jonny L a Piranha Records-ot, az Aquasky a Sonixot, John B a Betat. A világvége-hangulat, a gyilkos pörgés azonban megbosszulta magát. Hasonlóan a nyolcvanas évekbeli EBM hullám lecsengésének okaihoz, ismét fennállt a veszélye, hogy a nemek arányának eltolódása miatt érdektelenné válhatnak az egyre inkább maszkulin jelleget öltő jungle partik. Az évezred utolsó évében már maguk a techstep innovátorai is érezték a váltás szükségességét. Felvételeikben a hangsúlyos, erőteljes alapok mellett már egyre nagyobb szerephez jutott a funk. Az irányzat megjelölésére ekkor használták először a neurofunk kifejezést.

A techsteptől való távolodás több csapásirány mentén zajlott: Digital és a Total Science ismét az ős-jungle hangzásokat hangsúlyozták, dolgozataikban újra zakatoltak a legendás amen breakek. Megint mások még tovább mentek: harmóniagazdagabb zenéjükben maradtak a jól táncolható neurofunk alapok, azonban visszahozták a (főleg) női vokálokat. Ugyanezt a megoldást választotta Decoder & Substance már-már popzeneinek nevezhető produkciója, a Kosheen (Moksha), valamint a State Of Play és a Pressure Rise (Aspect Records), Fellowship, Carlito & Addiction (Defunked), vagy a London Elektricity és a High Contrast (Hospital). Roni Size e tekintetben is a műfajt megújító úttörők közé tartozik: Leonie Laws költő-énekesnővel és DJ Die-jal közös produkciója, a Breakbeat Era már évekkel előbb ezen az úton járt.

A kísérletezés időszakára jellemző néhány tiszavirág-életűnek bizonyult kitérő; drum and bass és a trance flörtje, a trance and bass, valamint a hetvenes évek közepére visszanyúló disco drum and bass. Stabil pozíciót az erős ütemszekciót harmóniagazdagabb dallamvilággal és vokálokkal fúzionáló liquid funk tartott meg magának, valamint a tinédzserek körében töretlenül népszerű neurofunk. Ez utóbbi irányzat szociológusok szerint bizonyos tizenéves csoportoknál átvette a heavy metal-tól a lázadás zenéjének szerepét, véleményük szerint ez ma a „teenage angst music„.

Ahogy a house Chicago szülötte, vagy a trance Frankfurté, úgy a jungle / drum & bass Londonhoz köthető, ahol '97-98-ban már a McDonald's-ekben is ez szólt. Talán meglepően hangzik, de a legnagyobb jóindulattal sem nevezhetjük undergroundnak azt az irányzatot, mely foci EB-k szignálját, vagy tv reklámok zenei aláfestését adja. Ha mondhatjuk azonban valamiről, hogy pozitív értelemben vált mainstreammé, úgy e műfajról nyugodtan állíthatjuk ezt. A szokatlan jelenség okai visszavezethetők a nagy kiadók éberségére, akik még underground létében vásárolták fel a műfajt, ugyanakkor a szerződő előadók művészi önállóságukat teljes mértékben megőrizhették. Az autentikus drum & bass producereknek az első megközelítésből elitizmusnak tűnő dub plate kultúra révén sikerült megőrizniük a szakma tekintélyét. Mind a mai napig csak kivételezett kevesek tartoznak abba a legfelső körbe, akik egy-egy új szám elkészültekor (jóval megjelenése előtt) átadják egymásnak felvételeiket, s ki-ki kedvére vágathat belőle saját felhasználásra lemezt. Az alig néhány tucatnyi producer közé kiadói háttérrel, vagy óriási pénzeken megvásárolt reklámkampánnyal bejutni képtelenség – a bebocsáttatás elnyerésének egyedüli módja, ha valaki a saját dolgozatainak színvonalával vívja ki a többiek megbecsülését. A dub plate kultúra szigorú szabályai mindeddig távol tartották az irányzattól a kullogókat, a hátsó szándékú, kizárólag nyerészkedni vágyó későn jövőket. Így kerülte egyelőre el a drum & bass a house, a techno és a trance sorsát, a teljes kommercializálódást.

Az ezredfordulóra világossá vált: a drum & bass az egyik olyan irányzat, mellyel a progresszív dance muzsikák polgárjogot nyerhetnek az idősebb zenehallgatók körében is. LTJ Bukem lemezeivel kapcsolatosan végzett piackutatások egyértelműen jelezték: a negyvenes korosztály ugyanúgy vásárolja kiadványait, mint a huszonévesek. A műfajban rejlő lehetőségeket bizonyítja, hogy szinte mindenki merített belőle, így az olyan géniuszok, mint Aphex Twin, vagy Paradinas (M-ziq). Meg az is, hogy a világon újabb drum & bass központok alakultak ki, ilyen például Toronto. Az előadók se kizárólag angolok már: a műfaj hírnevét öregbíti az amerikai Jamie Myerson és Dieselboy, a németek: Panacea (Force Inc. / Position Chrome), Bassface Sascha (Smokin’ Drum), Doppelgänger és Makai (Precision Breakbeat Research), meg az olyan válogatások, mint a Soundz of the Asian Underground, de ismerünk olasz, francia, holland, görög, norvég, svéd, ausztrál, sőt, több ígéretes hazai próbálkozást (Random Soundz, Anorganik, CHRIS.SU, SKC, Marcel, Anima Sound System) is.

Az irányzat magyarországi népszerűsítésében elévülhetetlen érdemeket szerzett lemezlovasok: Palotai, Cadik, a Bladerunnaz legénysége (Bal, Safair), a Re:Creation DJ-k (Loolek és Boolek), valamint a Nowsound gárda.

[szerkesztés] Tudományos szempontból

[szerkesztés] Jellemzői

[szerkesztés] A tört ütem

Ez a szakasz még csonk. Segíts te is a kibővítésében!

[szerkesztés] A tempó

A drum and bass tempóját tekintve általában 160-180 BPM között mozog, szemben a Breakbeat más formáival, mint amilyen a Nu skool breaks is, amelyek egy lassabb, 130-140 BPM körüli tempóval dolgoznak. A drum and bass fejlődése során általános tempónövekedés figyelhető meg. A legkorábbi rave és breakbeat-alapú jungle anyagok még 155-165 BPM körül voltak, míg a 21. század termékei már alig mennek 170 BPM alá, és gyakran átlépik a 180 BPM-et.

[szerkesztés] A dob és a basszus fontossága

A drum and bass elnevezés tévesen arra a következtetésre vezethet, hogy a zeneszámok kizárólag dob- és basszuselemekből állnak. Ugyan ez természetesen nem igaz, a legfontosabb részét képezik a stílusnak, és általában a dal egészében dominálnak. A stílus nagy hangsúlyt fektet a mélyebb basszusra, amely éppen annyira hallható, mint érezhető. A basszusokban megjelennek a különböző hangszínek is.