Eötvös-kollégium

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az Eötvös József Collegium az ELTE BTK, IK, TÁTK és TTK szakkollégiuma Budapesten, jó képességű, széles érdeklődési körű egyetemi hallgatók minőségi tudós-tanár képzését tekinti feladatának.

[szerkesztés] Története

A Collegiumot 1895-ben báró Eötvös Loránd alapította a párizsi École Normale Superieure mintájára, s az ő édesapjáról nevezték el a tanárképző főiskolai kollégiumot. A Collegium első igazgatója Bartoniek Géza fizikus volt, első kurátora pedig az alapító Eötvös Loránd. A porosz jellegű magyar oktatási rendszerben Bégé úr -ahogy a collegisták az igazgató urat nevezték- meggyökereztette a "magyar École"-t -ahogy ő nevezte az intézményt-, mely a magyar középiskolai tanárok színvonalas, széles látókörű képzésére fektette a hangsúlyt. Kezdetben a Collegium elsősorban a vidéki szegényebb rétegekből, vagy középosztályból származó tehetséges fiatalok otthona volt.Ma a bentlakó vidéki diákok mellett sok budapesti bejáró kollégista is részt vesz a kollégium szakmai és szociális életében.

A Collegium első épülete Pesten, Csillag utcában volt, majd 1910-ben épült meg az Alpár Ignác tervezte Ménesi úti épület, mely ma is otthont ad a Collegium intézményének.

[szerkesztés] Szakmai munka

A Collegiumban a szakmai munka az ún. műhelyekben folyik, mely egy adott szak hallgatóit tömöríti, pl. a filozófia műhely tagjainak többsége filozófia szakos hallgató, de akadnak pl. társadalmi tanulmányok szakos hallgatók is körükben. Egy hallgató több műhely tagja is lehet, ha szeretne. A műhelyekben az oktatás műhelyórák keretében történnek, melyeket vagy a Collegium tanárai, vagy külső, meghívott előadók, gyakran egykori Eötvös-collegisták tartanak. A Collegium biztosít hallgatóinak nyelvtanulási lehetőséget is, általában négy-öt nyelv közül választhat a diákság.