Ediacara
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az Ediacara egy dombság Ausztráliában, Adelaide-től északra. Nevét az itteni homokkőben megtalált késő prekambriumi (kb. 570 millió éves) sekélytengerben élt állatok kövületei tették híressé. Felfedezője Reginald C. Sprigg geológus, aki azonban még azt hitte, kambriumiak a leletek, hisz korábban csupán töredékes és csekély anyag állt rendelkezésre a prekambrium végi korszakból.
Ediacara faunájának bősége miatt egy földtörténeti kort is elneveztek a helyről, a korábban vendi korszaknak hívott az 565-543 millió évvel ezelőtti időszakot nevezik ma ediacarai korszaknak. Az ediacarai fauna soha korábban nem látott változatosságot mutat a sekély tengerek fenékén (bentosz) létező élővilág tekintetében. Leginkább puhatestűek, de férgek és már szilárd vázzal rendelkező tüskésbőrűek, a rovarok őseinek tekinthető különös szimmetriákat mutató, vagy mára jórészt teljesen eltűnt állatok kezdtek el szaporodni a kedvezővé váló körülmények hatására.
A fauna további lelőhelyei világszerte: legjelentősebb az oroszországi Fehér-tenger partvidéke; a kanadai Új-Foundland, Namíbia, Svédország, Wales, de egyre több területen feldezik fel e fauna nyomait.
Ediacara a helyi őslakosok nyelvén azt jelenti: érhez hasonló folyóvíz forrása. A korszak élővilágának legjelentősebb kutatói az orosz M. A. Fedonkin, valamint a német származású A. Seilacher és S. Conway Morris.
Based on work by