A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az onogur és sarogur: E nevek török nyelvi alapon magyarázhatók, a saragur ’fehér ogur’-t jelent, az onogur ’tíz ogur’-t. A legtöbb nép az ugor vagy onogur nevek valamelyikéből származó névvel jelöli a magyarokat. Mindkét név eredete az <ghur> 'r'-török kormány szó lehet.(a z-török "güzük" magyarul 'gyűrű') ~ valószínűleg a Hun Birodalom felbomlása után uralkodó kelet-európai törzsszövetségek tagjait jelentette.

A hunoknak mint a steppei népeknek általában a szervezeti egysége tizes egységekre bomlottak. -pl:A kazárok néven csatlakozott 30 törzsét pl. 3 független on<tizes>-gurba<körbe> sorolták, számukra három központot hoztak létre. A vezér törzs helye a tartományok közepén helyezkedett el és körgyűrűként vették (gurguzu) körül a többi gurok. Talán egy ogur szövetség tíz törzse alakíthatta meg a 6. században az onogur törzsszövetséget, az 'on' ugyanis a török nyelveken a „tíz” számot jelenti. Az on-ogur („tíz ogur” vagy „tíz törzs”) törzsszövetséget valószínűleg a bolgár-törökök és a magyarok közösen hozták létre, ugyanis mindkét népet így nevezték a források. Később azután a név unugor alakjából kialakuló Ungarus, Ungar, Venger formái már csak a magyarokat jelentették. A középkorban a latin Ungarus, Ungaria a Hungarus, Hungaria alakká változott, mivel a magyaroknak a hunokkal vallott rokonsága miatt a Hun és az Ungarus neveket így egyesítették egymással. Ezt a latin formát vették át azután az angol, francia és más nyelvek is (Hungarian, Hongrois, stb.).

Tartalomjegyzék 1 Ogurok vagy Népek 1.1 Ogur 1.2 Hunok 1.3 Akatirok 1.4 Saragur 1.5 A tielö törzsszövetség 1.6 Szavirok 1.7 A zsuanzsuanok 1.8 Kaukázusi Avarok 1.9 Auhar nép 1.10 Türkök 1.11 Bolgár vagy bulgyar 1.12 A Kun 1.13 Onogurok 1.14 Kotragok és Utigurok 1.15 'Bol-ghur'ok 2 Hadi szervezeteik 2.1 Taktika 3 BIBLIOGRÁFIA

[szerkesztés] Ogurok vagy Népek

[szerkesztés] Ogur

z-török nyelveken ghuz."A kör"/ kormány/ törzs/ (cég~,autó~)vezetés.

[szerkesztés] Hunok

Attila halálával 453-ban a Hun Birodalom szétesett. A hun törzsek egy része visszahúzódott a Fekete-tenger északi partvidékére. De pár év múlva egy újabb nagy belső-ázsiai népmozgás utolsó hulláma érte el a Kaukázustól és a Fekete-tengertől északra elterülő területet. Priszkosz rhétor bizánci történetíró számol be. 463 táján barbár követek jelentek meg Konstantinápolyban, a szaragur, urog (talán:'ogur') és onogur nép képviselői. E követek a szavirok támadása elől menekültek el hazájukból, a szavirokat pedig az avarok kényszerítették továbbvonulásra. Az avarokat az Óceánból felszálló ködök és a griffmadarak (griffes nép) nagy száma késztette erre.A szaragurok nyugati vonulásuk közben többször megütköztek az akatirokkal, s csak ez után foglalták el új hazájukat - ezek az eseményeknek Attila halála (453) és az ogur követek Bizáncba érkezése (kb. 463) közötti évtizedben kellett történjenek -.(Az Óceán melletti népek és a griffek Hérodotosz Szkítia-leírásából valók, nyilván a Hérodotosz által leírt nagy népvándorlás és a 463-as népmozgás hasonlósága is késztethette Priszkoszt Hérodotosz felhasználására.)

[szerkesztés] Akatirok

Az akatirok a hun törzsszövetséghez tartoztak. Lakóhelyeik a Pontus-vidék keleti részén voltak, itt győzhették le őket több ütközetben a szaragurok, tehát az ogur népek a Kaukázustól valahol északra jelentek meg, s küldték követeiket Konstantinápolyba, ahol az ogur népek küldöttségét jóindulatúan fogadták, s évi ajándékok fejében határőrszolgálatot kértek tőlük. 466-ban a szaragurokat már Bizánc szövetségében látjuk harcolni a perzsák ellen, a Kaukázuson túl, Ibéria és Arménia területén.

[szerkesztés] Saragur

"Szár ogurok" ~ "Királyi körök" A Priszkosz által említett három nép nevében ott találjuk az ogur elemet. E nevek török nyelvi alapon magyarázhatók, a saragur ’fehér ogur’-t jelent, az onogur ’tíz ogur’-t. Mind a színnevek, mind a számnevek gyakoriak a török törzsnévrendszerekben. 463 táján tehát egy ogur törzsszövetség, vagy egyszerűen csak lazább összefüggésben levő ogur törzsek jelentek meg a Volgától nyugatra. Ha a hunokat nem számoljuk, akiknek nyelvi hovatartozása vitatott, akkor az ogur az első biztosan török nyelvű csoport, amely megjelent a történelem színpadán a belső-ázsiai steppevidék nyugati nyúlványának számító Kelet-Európában, s ebben a térségben az 5. század közepétől a 10. századig fontos politikai tényező lesz. Lehet hogy a Volgától keletre lévő területről jöttek, de pontosabban is meg tudjuk határozni, honnan. Theophülaktosz Szimokattész bizánci történetíró említi meg, hogy az onoguroknak volt egy Bakath nevű városuk, melyet földrengés rombolt le. A név biztosan szogd eredetű, így feltehetjük, hogy e város valahol az onogurok és szogdok szállásterülete közti határterületen helyezkedhetett el. A szogdok lakhelyét viszont jól ismerjük, így az ogur népek lakhelyét a Szir-darja középső folyásának a vidékére, a Kazak-steppe déli részére tehetjük. Ezen a területen, kínai forrásokból tudjuk, a hatalmas tielö törzsszövetség nyugati ága élt ez időben. Ily módon a 463 tájt a Kaukázus északi részén megjelenő ogur törzseket a Kazak-steppe tielö törzseivel azonosíthatjuk.

[szerkesztés] A tielö törzsszövetség

A tielö törzsszövetség történetét egészen a Kr. e. 3. századig tudtuk visszavezetni, s mint emlékezhetünk rá, tingling és tili néven szerepeltek korábban, a Kr. u. 4. századtól kezdve pedig tielö és kaokü néven. Már a legrégibb időktől fogva külön szerepelt a keleti, Bajkál-tótól délre elhelyezkedő ág, melyből később az ujgurok is származtak, és a nyugati ág, mely az Irtis vidékén élt. A 350-es éveket követően, mikor a hunok európai népvándorlásával "kiürült" az utóbbi terület, az Irtis-vidéki tielö törzsek talán leköltöztek a Kazak-steppe déli részére, s mintegy egy évszázadig, a priszkoszi népvándorlásig éltek itt.

[szerkesztés] Szavirok

A 460-as években az ogur 'tielök' helyére érkező szavirokról semmi közelebbit nem tudunk, valahonnan keletről vagy nyugatról, talán az Ili folyó és Dzsungária vidékéről érkezhettek, esetleg az Alpokaljáról avarföldről. Az avarok, mint fentebb már volt róla szó, nagy valószínűséggel azonosíthatók a kínai források zsuanzsuanjaival, vagy legalábbis a zsuanzsuanok egyik csoportjával, az uarokkal és urukhanokkal.

[szerkesztés] A zsuanzsuanok

A zsuanzsuanok a 450-es években komoly harcokat folytattak Kelet-Turkesztánban, az ottani városállamokért a kaokü/tielö törzsekkel. Ők indíthatták el ez időben azt a népmozgást, amelynek következménye az ogur népek európai megjelenése lett.

Az ogur népek csak mintegy fél évszázadig lehettek hegemón helyzetben a Kaukázus északi előterében, mivel 506-tól 557-ig a szavirok uralkodtak ezen a területen, a Kaukázuson túli részekre is áttelepülvén. A szavir uralmat az avarok megjelenése szüntette meg 557-ben. A türköknél tárgyaltuk már, hogy a legyőzött zsuanzsuanok szétszóródtak, s egy részük nyugatra menekült. Ezek tűnhettek most fel a Volgától nyugatra. De nem sokáig időztek új hazájukban, mert bármikor utolérhette őket az üldöző türkök bosszúja. Ettől tartva továbbvonultak a Fekete-tenger északi partvidékére, és 567–568-ban beköltöztek a Kárpát-medencébe.

[szerkesztés] Kaukázusi Avarok

De úgy látszik, hogy kisebb avar csoportok hátramaradhattak a Kaukázusban, ők a dagesztáni avarok népe. A dagesztáni avarok ma egy tipikus kelet-kaukázusi nyelvet beszélnek, amely Dagesztánban afféle lingua francaként használatos. Az avarok nevüket adhatták a kaukázusi népnek, megszervezték őket, s nyelvileg beléjük olvadtak. A 9–10. századi arab geográfusok sokszor említik a kaukázusi avarokat, akiknek uralkodóját a ’hegy uralkodó’-jának (hákán al-dzsabal) vagy ’a trón urá’-nak (száhib asz-szarír) neveznek.

[szerkesztés] Auhar nép

De nem hallgathatjuk el azt a véleményt sem, amely a kaukázusi avarok avar nevét azzal magyarázza, hogy egy kaukázusi auhar nevű népet utólag tévesen azonosítottak az avarokkal, s így e népnek semmi köze sem lenne az egykori avarokhoz.

[szerkesztés] Türkök

567-ben tűntek fel a türk csapatok is a Kaukázustól északra, s az itt élő ogur és szavir törzseket fennhatóságuk alá vonták.

Egy szír nyelvű forrás, az ún. Pszeudo-Zakhariasz rhétor (kb. 555), mely régebbi bizánci forrásokra támaszkodik, megemlíti a Kaukázustól északra az onogur, ogur, szavir és szaragur népeket. A szaragurokról itt hallunk utoljára. Az ogurokról még megemlékezik ugyanebben az időben Zemarkhosz bizánci követ (567), aki a türköktől visszatérőben a Volga alsó folyása vidékén találkozott ogur törzsekkel, akiknek uralkodója már a türk kagán nevében gyakorolta a hatalmat. Azonban az ogurokról sem hallunk már sokat a későbbiekben. Annál nagyobb történeti jövő állt az onogurok előtt. Forrásaink legtöbbet velük foglalkoznak, mint a legnagyobb és legjelentősebb ogur néppel.

[szerkesztés] Bolgár vagy bulgyar

/Bulghar Tógármah tiz fia közül az egyik./

Tény, hogy a bolgár népnév, mely korán feltűnik a bizánci forrásokban, lényegében az onogurokat jelöli, vagy alkalmasint más ogur törzseket is. Az 5. század végén jelennek meg a bolgárok, mint akik a bizánci birodalom északi határvidékét pusztítják. A 6. század első felében többször betörnek a Balkánra, Thrákiába és Moesiába. Lakhelyeiket a források egybehangzó híradása alapján a Fekete-tenger északi partvidékére helyezhetjük. Egy 713-as eseményről beszélő bizánci történetíró, Agathón a dunai bolgárokat onogur-bolgárnak nevezi, tehát a bolgárok onogur származása ez időben még világos volt. Mivel az onogur török elnevezés (mint emlékezhetünk, ’tíz ogur’-t jelent), a bolgár nevet szintén megpróbálták török alapon magyarázni. Eltekinthetünk most a korabeli bizánci források naiv névmagyarázataitól, amelyek közül pár egy Bulgarosz vagy Bulgariosz nevű eponimot farag a bolgár névből, míg mások a Volga folyó nevéből próbálják levezetni (~Volgár). Számunkra most legérdekesebb Németh Gyula magyarázata, aki, régebbi véleményekre visszanyúlva, török alapon fejti meg a nevet, melynek jelentése ’keverék’ volna. Ez az elnevezés világos utalás lenne a bolgár etnogenezisre, mely szerinte és még sokak szerint is az Attila halála után a Pontus-vidékre visszahúzódó hun népelemek és az ekkortájt odaérkező ogur törzsek keveredéséből jött volna létre. Bármennyire mutatós is ez a tudományos hipotézis, semmilyen kényszerítő körülmény nincsen elfogadására. Tény az, hogy pontosabb elhatárolás lehetősége nélkül, az ogur, onogur és bolgár terminusokat egyenértékűként használhatjuk.

[szerkesztés] A Kun

A ’kun’ jelentésű kuman népnévnek is volt kumandur változata ('commodor' a magyar komondor szó különben innen ered: a fehér ’kun kutyá’-t jelölt eredetileg). Az onogundur nevet tükrözi Belgrád régi magyar Nándorfehérvár neve is, mely nem mást jelent mint ’Bolgárfehérvár’-t, s tényleg e névvel is illették Belgrádot középkori forrásainkban.

[szerkesztés] Onogurok

Szállásterületüket a Don alsó folyása és a Kubán folyó közé helyezhetjük. Megemlékeznek a források arról, hogy az onogurok halászattal és prémkereskedéssel is foglalkoznak, s városaik is vannak. A 8. század közepén a krími gót főváros, Dorosz fennhatósága alá tartozó püspökségek között szerepel az onogur püspökség is, tehát a bizánci keresztény térítés jóval előbb, már a 7. században elkezdődhetett közöttük. A 600-as évek elején sikerült az onoguroknak függetlenségüket rövid időre visszanyerniük, s a Kubán vidékén létrehozták a Bolgár Birodalomat. A bizánci források Nagy-Bulgáriának (Megale Boulgaria) nevezik országukat, latinul ugyanez Magna Bulgaria. A bizánci források nagy jelzője itt ’ősi, régi, eredeti’ jelentésű aközépkori bizánci és latin krónikás irodalom szóhasználatának megfelelően. Theophanész bizánci történetíró meg is magyarázza a kifejezést, ugyanis régi nagy Bulgáriáról ír (e palaia Boulgaria e megale). Mint emlékezhetünk, az ogurokat a kínaiaknál tielönek nevezett hatalmas törzsszövetség legnyugatibb ágaként sikerült azonosítanunk. A bolgár önállóság megteremtése sem független a belső-ázsiai eseményektől: a 7. század elején tielö lázadás rázta meg a belső-ázsiai Türk Birodalmat, s a türk uralom gyengeségét használták ki az onogur-bolgárok és szerezték vissza önállóságukat. Nem sokkal a tielö lázadás után készült az a kínai törzsjegyzék, mely a tielö törzseket is leírja, s érdekes módon megemlít a nyugati tielö törzsek között egy vuho és egy jüanho törzset is. Ezek a kínai nevek az ogur és az onogur népnevek kínai átírásai. Az onogur önállóság nem tartott sokáig, a 650-es években a kazárok kerekedtek Kovrat kagán bolgárjai fölé, s az onogur-bolgárok kazár alattvalók lettek. De úgy látszik, nem sokáig viselték a kazár igát, mert pár évtized múlva jelentős részük hosszú vándorútra kelt Aszparuh nevű főnökük vezetésével, míg a nép másik része ősi földjén maradt kazár adófizetőként. Aszparuh onogur-bolgárjai a Fekete-tenger északi partvidékén vándoroltak nyugatnak, majd az Al-Dunán átkelve jutottak Moesiába, a mai Macedonia-Szervia-Bulgária területére. Ezek a dunai bolgárok, akik kétszáz év alatt teljesen elszlávosodtak, s ma csak a nevükben őrzik az egykori bolgár-török eredet emlékét. A dunai bolgárok onogur nevén kívül fennmaradt egy másik elnevezésük is a bizánci forrásokban, ez pedig az onogundur. Ez nem lehet más, mint az onogur népnévnek valamilyen török továbbképzett változata.

[szerkesztés] Kotragok és Utigurok

Az onogur és bolgár történelemmel kapcsolatban még egy népnévről és a mögötte sorakozó történeti problémákról kell megemlékeznünk. Az onogur-bolgárokról szóló egyes bizánci források megemlítik, hogy Magna Bulgaria területén éltek még a bolgárok törzsrokonai, a kotragok (Kotragoi). Ezek a kotragok azonosak a kutrigurokkal, akiket a 6. század közepén említenek először a bizánci forrásokban mint a Dontól nyugatra lakó népet, mely Bizáncot zaklatja betöréseivel. A bizánciak felbuzdították az utigurokat, s azok le is győzték emezeket. E két népben, az utigurban és kutrigurban kétségtelenül az 5. század közepén megjelenő ogur-bolgár népek két törzscsoportját kell látnunk, nevük -gur végződése és történeti megjelenésük színtere egyértelműen vall emellett. Az utigurok és kutrigurok igen hamar szétszóródtak. Egy részük bizánci fennhatóság alá került, tudunk arról például, hogy 550-ben az utigurok által megvert kutrigurok közül Jusztinianosz császár 2000 családot letelepített Thrákiában. A Bizáncba került és széttelepített utigurok és kutrigurok csak egy részét képezték a népnek, többségük 568 táján avar főség alá került. Az avarok, akik ez időben jöttek be a Kárpát-medencébe, e két népet hódoltatták még a Fekete-tengertől északra levő területeken, s a kutrigurokat magukkal hozták a Kárpát-medencébe. A Kárpát-medencébe tehát már az 570-es években bolgár törzsek kerültek a kutrigurok révén, több mint száz évvel aldunai bolgárok nyugati vándorlása előtt. Ezekről a bolgárokról még a 7. században is hallunk mint az avarok alattvalóiról és szövetségeseiről. 630 körül azonban fellázadtak, s Bajorországba és Itáliaba vonultak.

[szerkesztés] 'Bol-ghur'ok

Láthatjuk tehát, hogy a különféle bolgár népek az 5–7. században milyen hihetetlen nagy területen szóródtak szét; az észak-kaukázusi központból a Pontus-vidékre, a Balkánra, a Kárpát-medencébe, sőt Nyugat-Európa egyes részeire is eljutottak. A steppei nomádok közül előttük csak a hunok játszottak ilyen nagy szerepet Európa életében, utánuk pedig majd az avarok, végül a magyarok. Mindennek ellenére a bolgárok 5–8. századi európai történetét koherens módon megírni igen nehéz feladat, mivel a különböző bolgár csoportok hol itt, hol ott tűnnek fel. Bizánc, az Avar Birodalom és Nyugat-Európa életében bármilyen jelentős szerepet is játszottak, önálló birodalmat létrehozni csak 679–680-ban tudtak a mai Bulgária területén. A Dunai Bolgár Birodalomban kezdettől fogva nem ez az nép volt túlsúlyban, s a vezető bolgár-török réteg a 9. században amikor Cyril és Metod a pravoszláv nyelvet 864 tejeszeni kezdte, teljesen elszlávosodott. 864-től Dunai Bulgária életében új periódus kezdődött, miután Borisz cár felvette a bizánci kereszténységet. A keresztény és szláv Bulgária története már Kelet-Európa történetének része, és feledésbe merül az Aszparuh-féle bolgárok története és kultúrája, akiket a bolgár kutatás protobolgároknak hív, a szláv nyelvű bolgároktól való megkülönböztetés céljából. A protobolgárok nyelvi emlékei görög betűs feljegyzésekben és a bolgár-szláv nyelv egy-egy szavában maradtak fenn. 7–9. századi korai történetüket gyakorlatilag csak bizánci görög források alapján ismerjük.

[szerkesztés] Hadi szervezeteik

[szerkesztés] Taktika

A taktika a szorosan összefügg a hadfelszerelés technológiai szintjével és számosságával.

• Eleinte a taktikájuk egyszerű volt. A /könnyű-lovas(íjász)/ csapatok bekerítették és nyílzáport zúdítottak az ellenfélre. A "kalandorok" a széleket dárdákkal és hosszú kardokkal szabdalták és zaklatták, ellenfeleiket ki-kicsalták. Az elszakadt ellenséget lekaszabolták. Mindeközben elkerülték a tömeg-tömeg elleni küzdelmet. A megmaradtaknak nem volt kegyelem. Az ellenfél bátorságát elismerték, és ha nem tudták legyőzni veszteség nélkül, akkor néha megkímélték az életét.
• Mao tun idejében, amikor a nehéz vértezet kezdett elterjedni, a tíz tymen-ből hatot nehéz fegyverzettel láttak el, és csak négy könnyű-lovas csapat "puhította" az ellenfelet. Az ellenfél így megbomlott sorait a nehézlovasok legázolták.

[de.wikipedia.org/wiki/Mao_Tun]

[szerkesztés] BIBLIOGRÁFIA

[1]1. Onogurok és bolgárok (KFD)

SINOR 267–268; MORAVCSIK, Byz.-turc. I. 50–55 (részletes bibliográfia).

A „priszkoszi” népvándorlásról: D. SINOR, Autour d’une migration de peuples au Ve siecle. JA 1946–1947, 1–77; A. MOHAY, Priskos’ Fragment über die Wanderungen der Steppenvölker (Übersicht über die neueren Forschungen). In: Studies in the sources on the history of pre-Islamic Central Asia. Ed. by J. HARMATTA. Budapest, 1979. 129–144.

A kaukázusi avarokról: V. MINORSKY, Hudud al-cAlam ’The regions of the world’. A Persian geography 372 A.H.-982 A.D. London, 1937. 447–448.

Az onogur-bolgár történelemre a legjobb összefoglalás: MORAVCSIK Gy., Az onogurok történetéhez. Budapest, 1930. (Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 27.)

Pszeudo-Zakhariaszról: K. CZEGLÉDY, Pseudo-Zakharias Rhetor on the nomads. In: Studia Turcica. Ed. L. LIGETI. Budapest, 1971. 133–148.

Zemarkhosz az ogurokról: Magy. előd. 79. – Az onogurok kereszténységéről: MORAVCSIK Gy., A honfoglalás előtti magyarság és a kereszténység. In: Szent István Emlékkönyv I. Budapest, 1938. 197–206.

{132} A bolgár, onogur és szavir történelem különböző kérdései: NÉMETH, Honf. Kial. 85–120, 178–193 (több helyen elavult); CZEGLÉDY, Nomád népek 90–100.

A legújabb, kissé felületes összefoglalás a különféle bolgár csoportokról: I. KAFESOGLU, Bulgarlarin kökeni. Ankara, 1985.

A protobolgárok nyelvéről: O. PRITSAK, Die bulgarische Fürstenliste und die Sprache der Protobulgaren. Wiesbaden, 1955; T. TEKIN, Tuna Bulgarlari ve dilleri. Ankara, 1987.

RÓNA-TAS A., Hol volt Kuvrat Bulgáriája? In: Nomád népvándorlások, magyar honfoglalás. Szerk. FELFÖLDI Sz.–SINKOVICS B. Budapest, 2001. 67–87 (MŐK 15).

• http://istvandr.kiszely.hu/ostortenet/013.html
• [2] A magyarok östörténete
• [3] 1. Onogurok és bolgárok/Belső-Ázsia nyugati nyúlványa: a kelet-európai steppevidék