Elek Ilona

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Elek Ilona (asszonynevein Schacherer Károlyné, majd Hepp Lászlóné) (Budapest, 1907. május 17. – Budapest, 1988. július 24.): magyar vívó.

Tartalomjegyzék

1 Kapcsolata a zenével
2 Sportpályafutása
3 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Kapcsolata a zenével

A Zeneművészeti Főiskolán végzett. Eredetileg zongoraművész szeretett volna lenni, de a vívás érdekében erről lemondott. Testvére, Elek Margit is vívó volt. Nem szakadt el teljesen a muzsikától, sok táncdalnak volt a zeneszerzője. Ő írta az 1959. évi budapesti vívó világbajnokság indulóját, majd az ún. labdarúgó-indulót.

[szerkesztés] Sportpályafutása

[szerkesztés] Egyesületei

1927 – 1936: a Detektív Atlétikai Club (DAC),
1937 – 1946: a Közalkalmazottak Sport Egyesülete (KASE),
1947 – 1949: a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége (MNDSZ) Atalante Sport Egylete,
1950 – 1952: a Budapesti Lokomotív,
1953 – 1956: a Budapesti Honvéd tőrvívónője.

[szerkesztés] Olimpiai érmei

Az 1936. évi berlini, majd az 1948. évi és londoni olimpián aranyérmet szerzett. 1952-ben Helsinkiben is csak az első helyen kialakult holtversenyt eldöntő találkozón szenvedett minimális vereséget.

[szerkesztés] Egyéb sikerei

1937 és 1956 között hat világbajnokságot (ebből öt csapatarany), öt EB-elsőséget és kilenc magyar bajnoki címet nyert, emellett számtalan más érem birtokosa volt. Összesen 63 alkalommal volt válogatott. Sportpályafutásának befejezése után az Óra és Ékszer Kereskedelmi Vállalat igazgatóhelyettese volt. Testvérével együtt írt önéletrajzi műve Így vívtunk mi címen jelent meg 1968-ban.