Kulcsár Győző

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Kulcsár Győző (Budapest, 1940. október 18.) a Nemzet Sportolója, négyszeres olimpiai bajnok vívó, edző, sportvezető, Kulcsár Krisztián olimpiai ezüstérmes, világbajnok vívó nagybátyja.

Tartalomjegyzék 1 Sportolói pályafutása 1.1 Sporteredményei 1.1.1 Párbajtőrvívásban 1.1.2 Tőrvívásban 2 Edzői és sportvezetői pályafutása 3 Külső hivatkozások 4 Források

[szerkesztés] Sportolói pályafutása

1957-től az Újpesti Dózsa, 1958-tól a MEAFC (Miskolci Egyetemi Atlétikai és Futball Club), 1960-tól a Vasas, 1961-től az OSC (Orvosegyetemi Sport Club) vívója volt. Tőr- és párbajtőrvívásban egyaránt versenyzett, 1962-től 1979-ig szerepelt mindkét fegyvernem magyar válogatottjában, de kiemelkedő eredményeit párbajtőrvívásban érte el. Közel két évtizeden keresztül jelentős része volt az akkoriban a világ egyik legjobb csapatának tartott magyar párbajtőr-válogatott sikereiben. A magyar csapattal 1964-től három egymást követő alkalommal nyert olimpiai bajnoki címet és 1968-ban az egyéni versenyt is megnyerte, így máig ő minden idők egyik legeredményesebb párbajtőrözője. A vívó-világbajnokságokon kilenc érmet – köztük három aranyérmet – nyert, valamennyit a magyar csapat tagjaként. A válogatottságtól az 1980. évi olimpia előtt vonult vissza, az aktív sportolást 1980-ban fejezte be.

[szerkesztés] Sporteredményei

[szerkesztés] Párbajtőrvívásban

• négyszeres olimpiai bajnok:
  • 1964, Tokió: csapat (Bárány Árpád, Gábor Tamás, Kausz István, Nemere Zoltán)
  • 1968, Mexikóváros:
    • egyéni
    • csapat (B. Nagy Pál, Fenyvesi Csaba, Nemere Zoltán, Schmitt Pál)
  • 1972, München: csapat (Erdős Sándor, Fenyvesi Csaba, Osztrics István, Schmitt Pál)
• olimpiai 4. helyezett:
  • 1976, Montreal: csapat (Erdős Sándor, Fenyvesi Csaba, Osztrics István, Schmitt Pál)
• háromszoros világbajnok:
  • 1970, Ankara: csapat (Erdős Sándor, Fenyvesi Csaba, Nemere Zoltán, Schmitt Pál)
  • 1971, Bécs: csapat (Erdős Sándor, Fenyvesi Csaba, Nemere Zoltán, Schmitt Pál)
  • 1978, Hamburg: csapat (Fenyvesi Csaba, Kolczonay Ernő, Osztrics István, Pap Jenő)
• kétszeres világbajnoki 2. helyezett:
  • 1969, Havanna: csapat (B. Nagy Pál, Fenyvesi Csaba, Nemere Zoltán, Schmitt Pál)
  • 1973, Göteborg: csapat (Erdős Sándor, Fenyvesi Csaba, Osztrics István, Schmitt Pál)
• négyszeres világbajnoki 3. helyezett:
  • 1963, Gdansk: csapat (Bárány Árpád, Gábor Tamás, Kausz István, Nemere Zoltán)
  • 1967, Montreal: csapat (B. Nagy Pál, Fenyvesi Csaba, Nemere Zoltán, Schmitt Pál)
  • 1974, Grenoble: csapat (Erdős Sándor, Kolczonay Ernő, Osztrics István, Schmitt Pál)
  • 1975, Budapest: csapat (Erdős Sándor, Fenyvesi Csaba, Osztrics István, Schmitt Pál)
• világbajnoki 5. helyezett:
  • 1966, Moszkva: csapat (B. Nagy Pál, Gábor Tamás, Nemere Zoltán, Schmitt Pál)
• Universiade-győztes:
  • 1965, Budapest: csapat (Lendvay László, Nemere Zoltán, Préda István, Schmitt Pál)
• Universiade 2. helyezett:
  • 1963, Porto Alegre: csapat (Kamuti Jenő, Lendvay László, Nemere Zoltán, Préda István)
• BEK-győztes: 1964, 1965, 1966
• nyolcszoros magyar bajnok:
  • egyéni: 1962
  • csapat: 1961–1964, 1966, 1969, 1971

[szerkesztés] Tőrvívásban

• Universiade 2. helyezett:
  • 1963, Porto Alegre: csapat (Gyuricza József, Kamuti Jenő, Kamuti László, Plagányi Attila)
• kétszeres magyar bajnok:
  • csapat: 1961, 1963

[szerkesztés] Edzői és sportvezetői pályafutása

1968-ban a Budapesti Műszaki Egyetemen építőmérnöki, 1976-ban a Testnevelési Főiskolán vívó szakedzői, majd 1985-ben vívó mesteredzői oklevelet szerzett. A mérnöki diploma megszerzése után a Villamosenergia-ipari Kutató Intézet hőtechnikai főosztályán dolgozott. Visszavonulása után 1980-ig a Magyar Vívó Szövetség főtitkára, majd 1988-ig a magyar vívóválogatott szövetségi kapitánya volt. 1988-ban külföldre távozott, Olaszországban telepedett le és Vercelliben az AC Pro Vercelli egyesület vívóedzője lett. Tanítványai közül Maurizio Randazzo olimpiai bajnoki címet, háromszor világbajnoki címet, Elisa Uga olimpiai ezüstérmet és Európa-bajnoki címet szerzett. 2001-ben hazatért és a Budapesti Honvéd–LNX vezetőedzője, így többek között Nagy Tímea, Kulcsár Krisztián és Boczkó Gábor mestere lett.

2004-től a Nemzet Sportolója cím tulajdonosa, 2005-től a Magyar Olimpiai Bizottság elnökségi tagja.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Kulcsár Győző a Magyar Olimpiai Bizottság honlapján

[szerkesztés] Források

• Ki Kicsoda 2004 – ISBN 9638634502
• Lukács László – Szepesi György: 112. A magyar olimpiai aranyérmek története – Budapest, 1980 – ISBN 9632535537
• Havas László: A magyar sport aranykönyve – Budapest, 1982 – ISBN 9632535723
• Kahlich Endre – Gy. Papp László – Subert Zoltán: Olimpiai játékok 1896–1976 – Budapest, 1977 – ISBN 963253526x
• Révai Új Lexikona – ISBN 9639015172Ö
• Keresztényi József: Kis olimpiatörténet – Budapest, 1988 – ISBN 963282024x
• Magyar Ki Kicsoda 1990 – ISBN 9637840281
• Bocsák Miklós: Hogyan élnek olimpiai bajnokaink (166-an szerte a világban) – St. plusz kft., 1998 – (ISBN szám nélkül)