Elektromos hegedű
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az elektromos hegedű egy egyszerű hegedű elektronikus jel-kimenettel, saját hangereje elhanyagolható. Ezt a kifejezést használják az elektromos kiegészítővel felszerelt hegedűre is, de általánosságban a tisztán elektromos hangszert jelöli.
A legtöbb elektronikus hangszer tömör testtel rendelkezik, ami kiküszöböli az üreges test erősítéskor való rezonálását. Az akusztikus hegedű hangszíne ezen rezonálások miatt jön létre, ezért elektromos társa sokkal „nyersebb”, „élesebb” hanggal rendelkezik (ezt a hangszedő kialakítása is meghatározza).
Ezen hangszerek általában minimalista, az elődtől eltérő kinézettel rendelkeznek, hogy a hangszer súlya minél kisebb legyen.
Sokak szerint szükségtelenek, nem úgy, mint az elektromos gitár, amit széles körben használnak, és ami szinte teljesen háttérbe szorította az akusztikus gitárt. Sok változata létezik, mint pl. az érintőkkel felszerelt változat, extra húrok, „bariton” húrok (melyek egy oktávval lejjebb szólnak) stb.
Sok hangszer rendelkezik 5 vagy 6 húrral a 4 helyett, részben azért, hogy a magas hangoknál a hangszert ne kelljen annyira erősen fogni. Általában ötödik húrnak a brácsáról ismert kis C magasságú húrt rakják fel (evvel tulajdonképpen szükségtelenné válik az elektromos brácsa – nincs is), hatodiknak meg a kétvonalas H húrt teszik fel, a felső kétvonalas É mellé.
Az elektromos hegedű kimenete elektromos jel, ezt az elektromos gitárhoz hasonlóan erősítővel alakítják át hanggá.
[szerkesztés] Felszerelések akusztikus hegedűkhöz
Mivel a hegedűk általában fém húrokkal rendelkeznek, ezért a hangszert fel lehet szerelni mágneses vagy piezoelektromos hangszedővel (a kettő közül az utóbbi az elterjedtebb). Ezek az eszközök érzékelik a fizikai rezgéseket; néha a hangszer belsejében, vagy többnyire a húrok alatt helyezkedhetnek el.
Based on work by