Epheszoszi Artemisz-templom

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Artemisz Templom romjai Törökországban

Artemisz temploma (görögül: Artemision, latinul: Artemisium) más néven Diana temploma, egy ókori görög templom volt, amelyet Artemisz istennőnek ajánlottak fel. A templom Kr. e. 550 körül épült Epheszoszban a Perzsa Birodalom területén. Artemisz temploma az ókori Epheszoszban volt, körülbelül 50 km-re a mai török Izmir várostól. Az eredeti templomból (ami az ókori világ hét csodái közé tartozott) semmi sem maradt fenn az utókornak.

[szerkesztés] A templom leírása

A templomot 120 évig építették. Az épület 51 méter széles és 105 méter hosszúságú volt. 127, egyenként 18 méter magas márványoszlop tartotta a tetőszerkezetet. A tetőzet cédrusfából, a szentély magas, arannyal és drága festékekkel dúsan feldíszített, csiszolt szárnyas ajtajait ciprusfából készítették. A szentély belsejében helyezkedett el az istennő közel két méteres fából faragott szobra. Artemisz képmását arannyal és ezüsttel borították be.

Philón a következőket mondta a templomról: „Láttam Babilon falait és a Szemiramisz Függőkertjeit, az olimpiai Zeusz szobrát, a Rodoszi Kolosszust, a hatalmas piramisokat és a Mauzóleumot. De amikor megláttam Epheszusz templomát, ahogyan kiemelkedik a felhőkből a többi csoda árnyékba borult mellette.”

[szerkesztés] A templom története

Epheszoszi Artemisz római márvány másolat a görög eredetiről

A templom helyén eredeileg egy az őslakosok által emelt szentély állt, amelyben a bennszülöttek egy gyönyörű természetistennőként ábrázolt istenalak előtt tisztelegtek. A görögök ezt az istennőt azonosították Artemisz istennővel, aki a görög vallásban a vadászat istennője, valamint a szüzek, az erdők és a fiatal állatok védelmezője is volt.

A templom építése Kr. e. 550 körül kezdődött, a tervezőmérnök Khersziphrón és annak a fia Metagenész volt. Az 560-ik esztendőben Kroiszosz, lüdiai király anyagilag is támogatta a templom felépítését.

A templom alapozására különös gondot fordítottak, ugyanis ezen a vidéken igen gyakoriak voltak a földrengések. Éppen ezért az új szent helyet eleve egy lágy talajú vidéken építették fel. Azt gondolták ugyanis, hogy a puha föld még a leghevesebb földmozgások romboló erejét is enyhíti.

A templom felépülése után igazi turisztikai attrakcióvá vált: számos király, kereskedő, zarándok látogatta meg és hozott különféle ajándékokat a templomnak.

[szerkesztés] A templom pusztulása

Kr. e. 356. július 21-én a templom teljesen elpusztult egyetlen éjszaka alatt. Egy Hérosztratosz nevű ember gyújtotta fel a templomot és a tűzben lelte ő maga is halálát.

A monda szerint a templom leégésének az éjszakáján született Nagy Sándor. Plutarkhosz szellemesen megjegyezte, hogy valószínűleg azért égett le a templom, mert Artemisz túlságosan el volt foglalva az új hadvezér születésével és nem figyelt a templomára.

[szerkesztés] Az újjáépítés

Artemisz Temploma, Martin Heemskerck festménye

Kr. e. 334-ben Nagy Sándor felajánlotta az epheszosziaknak, hogy újjáépítteti a templomot saját költségén, ha a nevét feltüntetik a templom egyik falán. Az eheszosziak visszautasították Nagy Sándor aranyát és saját költségükből építették fel az új templomot.

Epheszosz városa elhatározta, hogy újjáépíti Artemisz templomát, még szebbre és nagyobbra, mint amilyen a leégett volt. Nagy Sándor híres építőmestere, Deinokratész tervezte és építette az új templomot a 356-ban leégett templom helyébe, melyet később a hét világcsoda közé számítottak.

Mindenfelől szállították az építkezésekhez az aranyat, az ezüstöt, a drága holmikat. A romok eltakarítása után kisimították a területet, és a törmelékhalmokból alakították ki az új alapzatot. Az új alapzatot, masszív márványtömbökkel vették körbe, így az épület alapterülete 65×125 méterre növekedett. A templom többi részét megpróbálták az eredeti mintájára újjáépíteni.

Kr. e. 133-ban Epheszosz városa a Római Birodalom fennhatósága alá került. A rómaiak azonban nem rombolták le a szentélyt, mert Artemisz istennőt Diana istennővel azonosították.

A templom hanyatlása és pusztulása Kr. u. 262-ik esztendőben az erre vonuló gót hordák megjelenésével kezdődött. A gótok kifosztották, és részben lerombolták a pompás épületet. A templom aztán végleg elveszítette jelentőségét, amikor I. Theodosius római császár a kereszténységet tette meg a hatalmas birodalom államvallásává, és elrendelte a pogány szent helyek bezárását. Az Artemiszion ezzel végképp idejétmúlttá vált. Az építmény köveit a környék építkezéseire hordták.

Mára a templom alapjának néhány kőtömbje és egyetlen helyreállított oszlop maradt fenn.