Erdélyi Református Egyházkerület
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A reformáció már a XVI. század ötödik évtizedében meggyökerezett az erdélyi magyar lakosság körében és a református teológia hamarosan uralkodóvá vált. 1559-ben a marosvásárhelyi zsinat elfogadta az úrvacsoráról szóló református tanítást, majd 1564-ben, a nagyenyedi zsinaton a helvét, illetve lutheri irányú reformációk elváltak egymástól. Ettől az időponttól számítható az Erdélyi Református Egyház létrejötte.
Erdély akkoriban máskép helyezkedett el. A Partium (A Partiumon helyezkedik el a mostani Királyhágómelléki Református Egyházkerület) nem Erdélyhez tartozott, hanem a Debreceni – Tiszántúli Református Egyházkerülethez . Az 1920. június 4-én aláirt trianoni békediktáum Erdélyt Partiummal Romániához kapcsolta és igy megszületett Nagy Erdély is egyben. Tehát elmondthatjuk, hogy 1564-ben nemcsak az Erdélyi Református Egyház, hanem az Erdélyi Református Egyházkerület is megszületett.
A komunista időszakban az Erdélyi Református Egyházkerület, más felekezetek egyházkerületei mellett elveszitette épületeit és vagyonait. A mai napig is csak ezeknek a kétharmadát kapta vissza. Kolozsváron sikerült újraindítani a református gimnáziumot – kollégiumot ( IX.-XII: osztályok ), amelynek jelenleg mintegy 200 tanulója van. Sajnos nem saját épületében működik, hanem egy város széli állami iskola néhány termében. Külföldi segítséggel 1996-ban sikerült megfelelő internátust is kialakítani. Addig a vidéki tanulók az államtól bérelt bentlakásokban, mostoha körülmények között laktak. A kolozsvári iskolán kívül öt városban (Marosvásárhely, Nagyenyed, Sepsiszentgyörgy, Székelyudvarhely és Kézdivásárhely) indultak református osztályok, állami középiskolák keretében. Az utóbbi három önállósult, de a marosvásárhelyi és nagyenyedi református osztályok önállósulásáért az egyházkerület eddig hiába harcolt. Kézdivásárhelyen és Nagyenyeden az Egyházkerület támogatásával internátust is sikerült létrehozni. Néhány további internátust is létesítettek ügybuzgó lelkipásztorok.