Esperes

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az esperes a katolikusoknál egyházmegyei kerületet vezető pap, akit a megyéspüspök bíz meg, míg a protestánsoknál egyházmegye élén álló lelkipásztor.

Tartalomjegyzék 1 A Pallas Nagy Lexikonában 1.1 A katolikusoknál 1.2 A protestáns egyházakban 1.3 A szó eredete

[szerkesztés] A Pallas Nagy Lexikonában

[szerkesztés] A katolikusoknál

Hazánkban a katolikus egyházban fő- és al-esperesek vannak. Minden káptalannál van egy székes és több kerületbeli fő-esperes (archidiacon), akiket a kanonokok sorából rendesen fokozatos előléptetés útján Ő Felsége nevez ki. Feladatukhoz tartozik: kerületeket meglátogatni, az észlelt csekélyebb hiányokat rövid úton orvosolni, a kerületet látogató püspököt kísérni, az alespereseket hivatalukba iktatni; a számadásokat megvizsgálni; a reájuk bízott ügyekben a püspöki hatóságot a polgári hatóságok előtt képviselni stb. Némely püspöki megyében a káptalan kebelén kivüli fő-esperes.-ek is vannak (archidiacona surales). Az al-esperesek (vice archidiaconi) a kerületben vagy járásban (districtus), melynek élén állanak, a püspöknek közegei, a püspöki rendeletek végrehajtására és a felügyelet gyakorlására. Jogaik és kötelességeik részletes szabályozásánál ez a két szempont az irányadó. Kitüntetéskép vörös, néhol violaszínű övet (cingulus) viselnek; főtisztelendő (admodum Reverendi) címmel élnek, s bizonyos jövedelemben részesülnek.

[szerkesztés] A protestáns egyházakban

A magyar protestáns egyház mindjárt a reformáció kezdetén átvette a katolikus egyház kormányzati rendszeréből az esperesi intézményt. Amint egy-egy vidéken több protestáns egyház keletkezett és ezekben több lelkész nyert alkalmazást, ezek azonnal maguk közül egy felügyelőt választottak, akit ők is, kivált a reformátusok és az unitáriusok esperesnek neveztek és ma is így neveznek; az evangélikusoknál az ilyet néhol szeniornak, archidiakonusnak, egykor a Vág mentén prépostoknak, inspektoroknak nevezték, illetőleg nevezik, az erdélyi reformátusok egy pár egyházmegyéjében dékánnak. A Királyhágón inneni és tuli reformátusoknál, valamint az erdélyi szász evangelikusok, és unitáriusoknál az esperesi kormányalak mellett a 16. század közepe körül kifejlődött a püspöki vagy szuperintendensi kormányalak is; de a Királyhágón innen levő evangelikus egyházak egészen 1610-ig, illetőleg 1614-ig (a dunántúliak kivételével), csupán esperesi kormány alatt állottak s igy itt a püspöki jogokat is az esperesek vagy szeniorok gyakorolták. valamint a Borsod, Zemplén, Abauj s a szomszéd vármegyékben levő ref. egyházak is, a papuralom iránt táplált idegenkedésüknél fogva, vonakodtak püspököt választani egészen 1734-ig, hanem csak esperesek által kormányoztattak. A esperesek teendője manapság az egyházmegyéjökbeli lelkészek s felekezeti tanítók valláserkölcsi életére, a gyülekezetek vallási és anyagi ügyeire való felügyelés; az egyházi törvények, szabályrendeletek s az egyházi fensőbb hatóságok rendeleteinek végrehajtása felől való gondoskodás; az egyházak és hivatalnokaik között felmerülő surlódások, viszálykodások elintézése vagy legalább annak megkisérlése; ezekre való tekintetből a hatósága alatt lévő egyházaknak évenként meglátogatása; az egyházmegyei közgyülésnek és törvényszéknek világi elnöktársával összehivása s az egyik elnöki szék elfoglalása és a lelkészeknek a püspökkel együttesen felavatása, sőt a tiszai református kerületekben a 19. század közepéig az esperesek avatták vagy szentelték fel a püspököt is. Az esperesi hivatal is, mint általában a hazai protestáns egyháznak minden más hivatala is, vagyis oly tekintélyesebb városi egyházak, amelyek nincsenek a rendes egyházmegyei esperesek hatósága alá rendelve, hanem olyanforma viszonyban vannak az egyházmegyével, mint a törvényhatósági jogú városok az illető vármegyével szemben.

[szerkesztés] A szó eredete

Az esperes szót rendesen a presbiter vagy magyarosan kiejtett peresbiter szóból származtatják, amely szó már az ősi keresztény egyházban ismeretes volt, igy neveztetvén a ker. gyülekezetek előljárói és lelkészei; de a mondott szóból, betűcsere mellett is csak erőszakkal magyarázható ki az esperes szó; azért némelyek messze keleten, a perzsa vallásban keresik a szó eredetét. A perzsa, valamint a héber nyelvben es a. m. tűz; piter, priester, préter a. m. apa, pap; E. tehát a. m. tűz-papja."