Káptalan

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A káptalan (latin capitulum), a kanonokok testülete.

Tartalomjegyzék 1 Nevének eredete 2 Típusai 3 A magyar Országgyűlésben 4 Szólásban 5 Külső hivatkozás

[szerkesztés] Nevének eredete

Nevét onnan nyerte, hogy amikor még a kanonokok a "canonica vitá"-hoz kötve voltak (a kanonokok), nekik a rendszabályoknak egy fejezetét (capitulum) naponta felolvasták, ezért címük Venerabile Capitulum volt.

[szerkesztés] Típusai

Vannak székes- és társaskáptalanok aszerint, hogy székes- vagy egyéb egyház mellett működnek. Az érseki egyházhoz tartozó káptalant székes főkáptalannak nevezik. Társaskáptalanok voltak hazánkban a nagyszombati, a pozsonyi, a soproni, a vasvári, a fiumei és a csázmai. A káptalanok a püspöki megyének a püspökkel való közös kormányzására nincsenek ugyan jogosítva, mert a teljkormányzati hatalom kizárólag a püspök kezében van; mindazonáltal a székeskáptalanok a püspök tanácsadó testületét képezik, mint ahogy a bíbornoki testület tanácsadó testülete a pápának. Ebben a minőségben a káptalan jogai különbözők aszerint, amint a püspöki szék be van töltve (sede plena) vagy a püspöki szék megürült (sede vacante), vagy végül a püspök akadályozva van (sede impedita). Székürülés esetére a rendes joghatóság gyakorlása a székeskáptalanra száll, ki azt a 8 nap alatt gyakorolja, a püspöki jövedelmek kezelésére pedig egy ún. oeconomust (gazdasági igazgatót) rendel. Saját belügyeiben a káptalan önállóan intézkedik. Hazánkban a káptalanok mint úgynevezett hiteles helyek, nevezetes szerepet játszottak a jogéletben.

[szerkesztés] A magyar Országgyűlésben

1848-ig a káptalanok az alsó táblának tagjai voltak, ahol 1-2 követtel vettek részt.

[szerkesztés] Szólásban

• A fejem nem káptalan – én sem tudhatok mindent.

[szerkesztés] Külső hivatkozás

• Pallas Nagy Lexikona