Föníciaiak

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A föníciaiak sémi nyelvet beszéló ókori nép, amely a Földközi-tenger keleti partvidékén, nagyjából a mai Libanon területén lakott. Azonos néphez tartozott a kánaánitákkal. Az i. e. 9. században azoknak a kánaánitáknak adták a görögök a föníciai nevet,, akik a tengerparton éltek, és velük kereskedelmi kapcsolatban álltak. Lakóterületük határai nem világosak, és tágabb értelemben magába foglalta mindazokat a helyeket a Mediterráneum keleti partján, ahol a föníciaiak gyarmatokat alapítottak, szűkebb értelemben viszont a Fönícia megjelölés a terület szivére vonatkozott, ahol a nagy föníciai városok, Türosz és Büblosz helyezkedtek el.

A történelem hajnalán a föníciaiak elődei keleti irányból költöztek arra a vékony partsávra, ahol később is éltek. A régészeti ásatások Büblosz föníciai város területén hozzávetőlegesen tisztázták a betelepülés időpontját, kimutatva, hogy már az i. e. 28. században kereskedelmi szálak szövődtek Büblosz és Egyiptom között, és hogy ebben az időben már más fontos központok is léteztek Jeruzsálemben, Jerikóban, Ajban és Megiddóban. Az i. e. 2. évezredben a zsidók beköltözése még nyugatabbra szorította a föníciaiakat a Földközi-tenger mellékén. I. e. 1250. táján már mint a mediterrán világ hajósai és kereskedői voltak széles körben ismertek, kezükben tartva mindazokat a kereskedelmi összeköttetéseket, amelyeket korábban az égeiek használtak ki. A föníciaiak városállamokba szerveződtek, amelyek közül a legjelentősebbek Türosz, Szidón, Tripolisz, Aradosz és Büblosz voltak. Ezek voltak az anyavárosok, ám a föníciaiak bejárták az egész Földközi-tenger partvidékét, mindenütt támaszpontokat és gyarmatokat alapítva, amelyek később független államokká váltak. Ezek közül a legnagyobb hírre később Utica és Karthágó tett szert az észak-afrikai partokon.

A föníciaiak kultúrája hasonló volt a többi sémi népéhez. Termékenységisteneket- és termékenységistennőket tiszteltek, akiket összefoglalóan Baalnak és Baalatnak neveztek, és gyakran az elsőszülötteket (állatokat és embereket egyaránt) áldoztak nekik. Astartét, a szerelem istennőjét a legfontosabb istenek közé sorolták.

A föníciaiak egy ideig az egyiptomiak változó erősségű befolyása és ellenőrzése alatt álltak, de az egyiptomi hatalom meggyengülésével az i. e. 12. században a föníciaiak a Földközi-tenger vizeinek urai lettek. Áruikkal eljutottak az akkor ismert világ határaiig: az Ibériai-félszigettől a Dardanellákig kínálták áruikat. Egyes történészek szerint az angliai Cornwall partjait is elérték, hogy ónt szerezzenek be. Egészen bizonyos, hogy egyiptomi szolgálatban lehajóztak egész Nyugat-Afrikáig, és i. e. 595 táján -ha Hérodotosz adatai hitelesek- meg is kerülték Afrikát, sőt kikötöttek az indonéziai szigetvilágban. Nagy mennyiségben sokféle árut szállítottak. Királyaik kizárólagosan rendelkeztek a Libanon-hegység hatalmas cédrusaival, iparosaik fémárukat állítottak elő nagy mennyiségben. Nagyon népszerű volt a bíborkagylóból nyert festékkel színezett türoszi bíborszövet és a finom elefántcsont faragványok. Szakképzett építőmestereik munkáját az egyiptomiak is gyakran igénybe veték, Hiram türoszi király emberei nyújtottak segítséget Salamonnak a jeruzsáleni nagytemplom építésében. Föníciaiak találták fel azüveget, és Büblosz városa oly nagy jelentőségre tett szert az egyiptomi papirusszal való kereskedelemben, hogy neve a papirusztekercs szinonímája lett: a biblia, bibliotéka (könyvtár) szavak innen erednek.

A föníciaiaknak a nyugati kultúrára legnagyobb hatást gyakorló újítása a 22 mássalhangzójelből álló hangjelölő ábécé volt, amelyet később a görögök átvettek tőlük. Ez az írásrendszer óriási előrelépést jelentett a korábbi hieroglif- és ékíráshoz képest.

Lásd: Föníciai ábécé

A nagy föníciai városok annyira védettek voltak, hogy az asszír királyok legtöbb támadását is vissza tudták verni. Az i. e. 6. században behódoltak a Perzsa Birodalomnak, amelyben megőrizték önkormányzatukat, am mindinkább perzsa minták szerint kezdtek élni. A föníciai hajósok, építészek és mesteremberek perzsa szolgálatban is megtartották régi hírnevüket. A görög tengeri hatalom kibontakozásával párhuzamosan a föníciaiak jelentősége fokozatosan elhalványult. Az i. e. 4. században még komoly ellenállásra voltak képesek Nagy Sándorral szemben, aki i. e. 333 – i. e. 332-ben csak hét hónapos ostrom után tudta bevenni Türosz városát.

[szerkesztés] Források

• Pecz Vilmos: Ókori lexikon, I–IV. kötet. Budapest, Franklin Társulat, 1904.