Ékírás
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Ékírás | ||
|---|---|---|
| Típus: | Logografikus és szótagírás | |
| Nyelvek: | sumer, akkád, elámi, hettita, hurrita stb. | |
| Időszak: | i. e. 3000 - i. u. 100 | |
| ISO 15924 kód: | Xsux | |
| Megjegyzés: Ez az oldal Unicode-ban kódolt IPA fonetikai jeleket tartalmazhat. Lásd az IPA szócikket további információkért. | ||
Az ékírás az írásbeli önkifejezés legkorábbi formáinak egyike. A sumer nyelv írására mintegy i. e. 3000 körül alakult ki, eleinte mint képírás. Az idő folyamán a képírásos jelek egyre inkább leegyszerűsödtek, és ezáltal elvontabbá váltak, a jelek ék alakú elemekből épültek föl: innét az elnevezés.
Az ékírásos szövegeket a még puha agyagtáblákba karcolták tompa nádszárakkal – íróvesszőkkel –, majd a táblákat vagy kiszárították a napon, vagy kiégették őket. A sumerek írásrendszerét később több nyelv leírására is alkalmazták: ékírással írták az akkádot, az elámit, a hettitát, és többek közt a hurritát is, valamint nagy hatással volt a perzsa írás kialakulására is.
Based on work by