Füst Milán
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Füst Milán (Budapest, 1888. július 17. – Budapest, 1967. július 26.) Kossuth-díjas (1948) magyar író, költő, drámaíró, esztéta. 2000-ben a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagjai közé választotta.
A magyar szabadvers megteremtője. Első költeményei a Nyugatban jelentek meg 1909-ben. Barátságot kötött Karinthyval, Kosztolányival, Tóth Árpáddal, Nagy Zoltánnal, Somlyó Zoltánnal. Weöres Sándorral mester-tanítványi kapcsolatban állt (Weörest sokan tartják többek közt Füst Milán tanítványának).
Teljesen újszerű versformálása és kifejezésmódja a magyar lírában Berzsenyin kívül talán csak a középkori zsoltárok hangjához hasonlítható. Szabad verselése, patetikus dikciója, hasonlíthatatlan kifejezésmódja, a költészetben szokatlan rejtőzködése, szerepjátszásai egészen egyéni hangot jelentenek irodalmunkban. A modern magyar irodalom méltatlanul keveset emlegetett, és olvasott magányos óriása.
Drámái, különösen a bemutatásra mintegy 40 évet váró IV. Henrik szintén klasszikus értékű alkotások. Ennek ellenére legismertebb drámai alkotása, az újsághír alapján született Boldogtalanok egészen a hetvenes évekig ismeretlen volt a színházrendezők előtt.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Magyar Elektronikus Könyvtár
- Válogatott versek
- Digitális Irodalmi Akadémia
- Wikiforrás
- Életrajzi adatok
Based on work by