Kosztolányi Dezső
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Kosztolányi Dezső (Szabadka, 1885. március 29. – Budapest, 1936. november 3.): író, költő, műfordító, újságíró, a Nyugat első nemzedékének tagja.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
Édesapja Kosztolányi Árpád (1859-1926) a szabadkai gimnázium tanára, édesanyja Brenner Eulália (1866-1948), nemesi családból származott.
Az elemi iskolát (1891-95), és a gimnáziumot Szabadkán (1895-1903) végezte. 1901. október 26-án megjelent Egy sír című verse a Budapesti Naplóban. Unokaöccsével, Brenner Józseffel (később Csáth Géza néven orvos-író) együtt tette közzé írásait az iskola önképzőkörének keretében. 1903-ban, néhány hónappal az érettségije előtt részben politikai okokból (március 15-én nem volt hajlandó iskolába menni), részben egy tanárával való személyes vitája miatt, kizárták a gimnáziumból. Szegedre iratták át, majd vissza Szabadkára, magántanulóként. Jelesen érettségizett, jutalmul Abbáziába ment nyaralni. Ősszel kezdte egyetemi tanulmányait a budapesti egyetemen, magyar-német szakon. Barátságot kötött Babits Mihállyal és Juhász Gyulával.
1904-ben beiratkozott a bécsi egyetemre. Októberben a Bácskai Hírlap munkatársa lett. 1905-től rendszeresen írta Heti Leveleit. Újra a pesti egyetemre járt, de tanulmányait nem fejezte be. 1906-tól a Budapesti Napló belső munkatársa lett. 1907-ben jelent meg első verseskötete, a Négy fal között. A könyvet Ady Endre ironikus kritikával fogadta. 1908-ban Kosztolányi az induló Nyugat szerkesztője lett; itt jelent meg 1909-ben Rilkéről írt tanulmánya. Versciklusa, A szegény kisgyermek panaszai (1910) rendkívül népszerűvé tette.
1913. május 8-án feleségül vette Harmos Ilona (1889-1967) színésznőt; egy gyermekük született, Ádám (1915-1980). 1913-ban megjelent Modern költők című műfordításkötete. Fehérvári úti lakásukból a Tábor utcába költöznek. 1919 végén az új Nemzedékek munkatársaként vitatható értékű cikket írt Pardon című rovatába. 1920-ban a Pesti Napló munkatársa lett. 1922-24 között írt verseiből alakította ki A bús ember panaszai című versciklusát.
1924-ben megjelent Pacsirta című regénye, amit Az aranysárkány (1925) és az Édes Anna (1926) követett. Szabad verseket kezdett írni; Meztelenül (1928). 1929. július 14-én a Tollban megjelent Az írástudatlanok árulása (Különvélemény Ady Endréről). 1930-ban a Kisfaludy Társaság tagja lett, a Magyar Pen Klub pedig elnökévé választotta. 1931-ben a nyarat Grenoble-ban töltötte. Ősszel Londonba utazott. 1933-ban megszületett a Számadás című szonettciklusa. Nyáron jelentkezett később végzetessé váló betegségének tünetei. 1935-ben megjelent Számadás című verseskötete. 1936. november 3-án hunyt el gyomorrákban, a budapesti Szent János Kórházban.
-
-
- Nézd csak, tudom, hogy nincsen mibe hinnem,
- s azt is tudom, hogy el kell mennem innen,
- de pattanó szivem feszítve húrnak
- dalolni kezdtem ekkor az azúrnak,
- annak, kiről nem tudja senki, hol van,
- annak, kit nem lelek se most, se holtan.
- Bizony ma már, hogy izmaim lazulnak,
- úgy érzem én, barátom, hogy a porban,
- hol lelkek és göröngyök közt botoltam,
- mégis csak egy nagy ismeretlen Úrnak
- vendége voltam. (Hajnali részegség, utolsó versszak)
-
[szerkesztés] Szakirodalom, Forrás
- dr. Mohácsy Károly: Irodalom a középiskolák III. osztálya számára 300-322. old. (Korona Kiadó, Budapest 1992.)
Based on work by