Fütyülőlúdformák

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Fütyülőlúdformák

Apáca fütyülőlúd (Dendrocygna viduata)

Rendszertan

Ország:	Állatok (Animalia)
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata)
Osztály:	Madarak (Aves)
Rend:	Lúdalakúak (Anseriformes)
Család:	Récefélék (Anatidae)
Alcsalád:	Fütyülőlúdformák (Dendrocygninae) Leach, 1820

Nemek

2 nemzetség, 2 nem és 9 faj.

A fütyülőlúdformák (Dendrocygninae) a lúdalakúak (Anseriformes) rendjén belül a récefélék (Anatidae) családjának egyik jól elkülöníthető alcsaládját alkotják. Nevüket jellegzetes füttyentő hangjukról kapták, melyekkel az egyedek kommunikálnak egymással.

[szerkesztés] Megjelenés

Külső megjelenésük alapján, amely a récefélék családján belül meglehetősen primitív jellegeket mutat, jól megkülönböztethető madarak a lúdformák (Anserini) és a réceformák (Anatini) alcsaládjaiba sorolt fajoktól. Általánosan jelemző rájuk, hogy kis termetű, hosszú lábú, felegyenesedett testtartású madarak. Tipikus jellemzőik a hosszú nyak, melyet repülés közben messzire előrenyújtanak és a szintén eléggé megnyúlt lábak, melyeket viszont hosszan hátranyújtanak. Jól gyalogolnak a szárazon és jól is úsznak. Szárnyuk széles, repülésük inkább manőverező, mint gyors. A tojó és hím színezete minden fajnál azonos, a tojók többnyire egy kicsivel nagyobbak. Gyakori színük a barna, a szürke és homokszín. A sujtásos fütyülőlúd és másik három faj lágyéktollai megnyúltak és díszítő tollakként funkcionálnak.

Pelyhes fiókáik feltűnő színezetűek, nem hasonlítanak egyetlen más réceféle fiókájához sem. A különös sajátosságot egy halványsárga vagy fehér sáv adja, mely a szem alatt körülfut a fejen, mintegy alulról szegélyezve a fejtető sötét sapkáját.

Az Afrikában elterjedt vöcsökrécék (Thalassornithini) nemzetségébe egy faj tartozik: a vöcsökréce (Thalassornis leuconotus). Mivel ez a faj a bukáshoz alkalmazkodott, ezért alakja eltér az igazi fütyülőludakétól. Ezt a fajt korábban a réceformák (Anatinae) alcsaládján belül a halcsontfarkú récék (Oxyyurini) nemzetségébe sorolták, főleg alaktani bélyegek alapján. Később kiderült, hogy csak a hasonló életmódhoz való alkalmazkodás miatt hasonlítanak egymásra. Jelenleg a fütyülólúdformák közé sorolják, de ott önálló nemzetséget kapott. Egyes szisztematikusok nem értenek egyet a fajnak a fütyülőrécék közé sorolásával. Ők külön alcsaládba helyezik a réceféléken belül Thalassornithinae néven.

[szerkesztés] Életmód

A fütyülőludak javarészt növényevők, főleg vízinövényekkel és azok magvaival táplálkoznak. Több fajuk is inkább éjszaka aktív és nappal pihennek vagy tollászkodnak. Néhány fajuk szívesen tartózkodik pihenés közben a fákon. (Erre utal a latin Dendrocygna név is, ami falakó ludakat jelent.) Költési időszakon kívül nagy csapatokban élnek, melyek állandó napi mozgásban vannak a táplálkozó és pihenőhelyek között. Az egyedek egymással gyakran kommunikálnak magas tónusú fütyülő hangjukon. A fütyülőludak a vízen és a szárazföldön is otthonosan és gyorsan mozognak. A vöcsökréce táplálékkeresés közben vagy ha veszélyben érzi magát a víz alá bukik.

[szerkesztés] Elterjedés

A trópusi és szubtrópusi régiókban nagy elterjedésűek. A legtöbb faj viszonylag kis területet foglal el, melyek ritkán fedik egymást.

A sujtásos fütyülőlúd (Dendrocygna bicolor) elterjedése viszont különös képet mutat: a faj megtalálható Amerikában, Kelet-Afrikában, Madagaszkáron és Dél-Ázsiában is, s ami még különös, ezen az óriási és szaggatott elterjedési területen alig található kimutatható különbség a fajon belül.

[szerkesztés] Szaporodás

A fütyülőludak egy életre választanak párt maguknak. A kapcsolat a páron belül igen szoros, és kölcsönös tollászkodással gyakran meg is erősítik kötődésüket társuk iránt. A párzást követően a fütyülőlúd-pár kölcsönös utótánccal kedveskedik egymásnak: mindkét egyed hasonló mozdulatokat végez, kiterjesztvén a másik felé eső szárnyát.

Fészküket faodvakba, üregekbe, bozótosba építik és pehelytollakkal bélelik ki. A tojó 10-15 tojást rak le. Néha több tojó rakja le tojásait ugyanabba a fészekbe és szélsőséges esetekben a tojások száma elérheti a százat is. A fiókák általában négy hétnyi kotlást követően bújnak ki a tojásokból és nyolc hét múlva már röpképesek is.

[szerkesztés] Rendszerezés

Jelenleg az alcsaládba 2 nem 9 faja tartozik :

Fütyülőludak (Dendrocygna)
- Gyöngyös fütyülőlúd (Dendrocygna guttata)
- Sarlós fütyülőlúd (Dendrocygna eytoni)
- Vándor fütyülőlúd (Dendrocygna arcuata)
- Sujtásos fütyülőlúd (Dendrocygna bicolor)
- Karibi fütyülőlúd (Dendrocygna arborea)
- Jávai fütyülőlúd (Dendrocygna javanica)
- Apáca fütyülőlúd (Dendrocygna viduata)
- Feketehasú fütyülőlúd (Dendrocygna autumnalis)
Vöcsökrécék (Thalassornis)
- Vöcsökréce (Thalassornis leuconotus)

A fajok valódi rokonsági viszonyait jól szemlélteti a következő diagram (N.N. = név nélküli taxoncsoport):

Fütyülőlúdformák (Dendrocygninae)
|--Vöcsökréce (Thalassornis leuconotus) (Thalassornithini)
|--Fütyülőludak (Dendrocygnini)
   |--N.N.
   |  |--Apáca fütyülőlúd (D. viduata)
   |  |--Feketehasú fütyülőlúd (D. autumnalis)
   |
   |--N.N.
      |--N.N.
      |  |--Gyöngyös fütyülőlúd (D. guttata)
      |  |--Karibi fütyülőlúd (D. arborea)
      |
      |--N.N.
         |--Sujtásos fütyülőlúd (D. bicolor)
         |--Sarlós fütyülőlúd (D. eytoni)
         |--N.N.
            |--Vándor fütyülőlúd (D. arcuata)
            |--Jávai fütyülőlúd (D. javanica)

[szerkesztés] Források

Steadman, David William (2006): Extinction and Biogeography of Tropical Pacific Islands Birds. University of Chicago Press. ISBN 0-226-77142-3.

Terres, John K. & National Audubon Society (1991): The Audubon Society Encyclopedia of North American Birds. Wings Books, New York. ISBN 0-517-03288-0