Ferdinand Foch
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Ferdinand Foch (Tarbes, Franciaország, 1851. október 2. – Párizs, 1929. március 20.) francia katonatiszt, marsall
A politechnikum elvégzése után 1873-ban a tüzérnek állt, majd a vezérkari akadémiát is elvégezte, ahol később tanár, majd az intézmény igazgatója lett. 1907-ben dandárparancsnokká, majd hadosztály-, később hadtestparancsnokká léptették elő. Az I. világháború kezdetén hadtest-, majd hadseregparancsnok (9. francia hadsereg). Noha a háború kitöréséig csak mint kitűnő elméleti szakembert ismerték (gyakorlatilag éles helyzetben sosem próbálhatta magát), 1914. szeptember 5-én a marne-i francia ellentámadás során aratott győzelem részben az ő nevéhez is fűződik: nem csak kivédte a Párizst fenyegető német támadást, de romba döntötte a németek gyors háborúba vetett elképzeléseit is. Később számos jelentős ütközetben tűnt ki, amiért 1917. május 5-én kinevezték a hadsereg vezérkari főnökévé (a főparancsnok Pétain tábornagy). 1918. március 27-én a Franciaországban harcoló valamennyi szövetséges sereg (angolok, amerikaiak, ausztrálok) fővezére lett. Nem csak megállította a németek végső támadását, de sikeres ellentámadásra váltott, amivel végső soron eldöntötte a világháború – egyébként akkor már nem kétséges – végkimenetelét. A világháború után – számos kitüntetés mellett – az angol hadsereg tábornagya is lett, és lengyel marsallbotot is kapott.
A világháború során jó hasznát vette legendás rugalmasságának: gyakorlatilag mindig képes volt alkalmazkodni az új helyzetekhez.