Fiktív Egyenlítői Középnap

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Fiktív Egyenlítői Középnap és a Fiktív Ekliptikai Középnap képzeletbeli égitestek, amelyeket a világidő (közvetve tehát általában az idő) méréséhez használnak a csillagászatban.

Tartalomjegyzék

1 A probléma
2 Meghatározások
3 Lásd még
4 Forrás

[szerkesztés] A probléma

Az időméréssel szemben támasztott követelmény, hogy az idő egyenletesen teljék. Az idő méréséhez a Nap látszólagos mozgását kellene megfigyelnünk, amely azonban nem egyenletes. Mivel a Nap rektaszcenziójának változása nem lineáris kifejezése a csillagidőnek, ezért a valódi szoláris idő múlása sem egyenletes a csillagidővel kifejezve.

[szerkesztés] Meghatározások

A Fiktív Ekliptikai Középnap az a képzeletbeli égitest, amely

közép csillagidőben mérve egyenletes szögsebességgel halad az ekliptikán,
a pálya befutásához ugyanannyi időre van szüksége, mint a valódi Napnak,
a valódi Nappal minden évben a napközelpontban találkozik.

Tehát ez a képzelt égitest a Nappal azonos pályán és lényegében mindig a Nap közelében mozog, de egyenletes sebességgel.

A Fiktív Egyenlítői Középnap eredeti definíciója szerint az a képzeletbeli égitest, amely

egyenletes szögsebességgel halad az égi egyenlítőn,
a pálya befutásához ugyanannyi időre van szüksége, mint a Fiktív Ekliptikai Középnapnak az ekliptikáéhoz,
a Fiktív Ekliptikai Középnappal minden évben a tavaszpontban találkozik.

A világidő meghatározásához a Fiktív Egyenlítői Középnap koordinátáit használják fel, amelyek nem mérhetőek, hanem csak egy több lépésből álló (iterációs) eljárással számíthatóak ki. A kiszámításhoz használatos képletet Simon Newcomb határozta meg.

Ma a Fiktív Egyenlítői Középnapot úgy definiálják, mint az égi egyenlítőnek azt a pontját, amelynek rektaszcenzióját Newcomb képlete adja meg.