Filológia

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A filológia egy nyelv szövegeivel való tudományos foglalkozás megnevezése. A szó görög eredetű: az irodalom (logia) és a szeretet(philo-) szavak összetételéből származik.

Az emberi nyelv tudományos módszerekkel történő szisztematikus vizsgálata a 19. században kezdődött meg filológia néven. Akkor ez a klasszikus (régi) nyelvek és szövegek tanulmányozását jelentette. Művelői elsősorban ógörög és latin nyelvtudással, régészeti, illetve történelem és művészettörténet ismerettel voltak felfegyverkezve. A 20. század elején ennek a területnek csökkent a jelentősége, mivel a beszélt nyelv került a tudomány fókuszába, így magának a vizsgálódásnak a neve is megváltozott, modern nyelvtudomány és irodalomtudomány lett belőle, a hagyományos filológia pedig klasszika-filológia néven ismert.

A filológiai munka fókuszában a tanulmányozott mű, annak nyelve, szókincse, mondanivalója vagy üzenete áll. Munkájuk során a konkrét cél a művek elemzése, bemutatása és kommentárokkal, annotációkkal való ellátása. A szövegfordítás, szövegértelmezés és szövegkritika is része a munkának, amely kritikai szövegkiadásokban csúcsosodik ki.

A filológus munka módszere mai, adatfeldolgozási szemmel nézve abból áll, hogy a lefordítandó szöveg kapcsán különböző értelmezéseket, magyarázatokat fűz az eredeti szöveghez, amelyeket igyekszik a történelmi ismereteinek összefüggésében maradéktalanul feltárni, beleértve a szövegben nem definiált (nevekre, szavakra, személyekre, eseményekre, már letűnt kulturális elemekre stb. való) esetleges hivatkozásait és célzásait, mint szövegen kívüli elemekre.

A múltban a filológus a gondolatait kulcsszavakkal ellátott cédulákra írta, és azokat dobozokba, elválasztó lapok mögé (esetleg ábécé, vagy címek, témák szerinti) sorrendbe szervezve bővítette a gyűjteményét, rendezte át a fogalmazás, a terjedelem fejlődési igényei szerint. Az anyagban való nem lineáris olvasás megkönnyítésére tárgy- név- és egyéb mutatókat (indexeket) kereszthivatkozásokat (vesd össze, lásd még, idézett mű, ugyanott stb.), valamint a lap alján szereplő apróbetűs lábjegyzeteket alkalmaztak a szöveg tagolására, "manuális hipertextként" olvasható megszerkesztésére.

Míg korábban a filológusnak el kellett mennie a tanulmányozandó szövegekért, vagy hosszdalmas úton be kellett azokat szerezni, a mai filológiai munka otthon is végezhető és az egy helyre hordás energiáját, munkáját meg lehet takarítani erre alkalmas szoftverek vagy weblapok használatával.

[szerkesztés] Példa

A filológia a szövegek szeretetén túl azok mélyebb jelentésének megfejtésével is foglalkozik abból a feltételzésből kiindulva, hogy egy adott szöveg értelmezése, átírása ahhoz közelebb vezet. A nyelv változásai (de nem a mögötte meghúzódó változatlan jellegű gazdasági események) miatt azonban például egy kb. 150 évvel ezelőtt írt magyar gazdasági szöveg "megfejtése" komoly agytornát igényel, de nem mindennapi szórakoztató feladat is.

"VILÁGOSÍTÁS

251.§. Társaság intézetinek (regula societatis) nevezzük a' számvetésnek azt a' módját, mely által kinekkinek, az őtet igassággal illető részét, nyereségét vagy kárát, szeresen szoktuk elosztani. – Így nevezik azt azért, mert rend szerint társaságok' vagy több emberek' dolgaiban vesszük hasznát, mikor azok közt valamit vagy hasznokra vagy fogyatkozásokra, mindenkor ugyanazon fajta, de külömböző mértékű állapotjokhoz szabva, szeresen osztunkel.

FELTÉTEL

252. §. A' társaság intézetin a ' szeres részeket kikeresni.

Megfejtés

A társaságbeli személlyeknek vagy dolgoknak a' feltételben kifejezett tulajdon értékeit, vagy akarmi fajta előadott állapotjok' jeleit, mellyek magánosan mindeniknek a' maga részét, summáson pedig az egész elosztandó mennyiséget szeresen mérséklik, eggyüve számlálom, és akkor íllyen szert formálok: A' mint van a' summába szedett egész tehetség, vagy állapotjel, egyiknek a tehettséghez vagy állapotját kifejező tulajdon részéhez: úgy van az egész elosztandó, haszon vagy kár, nyereség vagy veszteség, ugyanannak a ' társnak a' részéhez, nyereségéhez vagy veszteségéhez. Illyen szert formálok annyit, a' mennyi személy vagy dolog, egy szóval osztozó, abban a' feltételbeli társaságban előfordúl: a' negyedik szertag lesz kinekkinek az őtet illető része."