Forralóvizes reaktor
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A forralóvizes reaktor (BWR) egy könnyűvizes atomreaktor. Sok mindenben hasonlít a nyomottvizes reaktorhoz, azzal a különbséggel, hogy a gőzt nem a hőcserélőkkel nyerik, hanem magában a reaktormagban.
A reaktormagban van a több száz fűtőelem. Az üzemanyagrúd tartalmazza a dúsított uránt urán-dioxid formájában. A hűtővíz alulról fölfelé áramlik, és egyben a moderátor szerepét is betölti.
A reaktor teljesítményét két módon szabályozzák:
- A reaktor indulása után a névleges teljesítményének 70%-áig a szabályzórudak leengedésével (illetve betolásával). A szabályzórudak jó neutronelnyelők, így könnyen leállítják a láncreakciót.
- A reaktor névleges teljesítményének 70 és 100%-a közötti intervallumában a víz keringési sebességének változtatásával. Ha a víz gyorsabban áramlik a reaktormagon keresztül, kevesebb gőzbuborék keletkezik a magban, tehát több neutron lassul le, ami megnöveli a hasított magok számát. Ha több buborék van a vízben, kevesebb neutron lassul le, tehát a hasított magok száma csökken.
A reaktormagban keletkezett gőzt közvetlenül a turbinákra vezetik. Mivel a reaktor hűtővizében mindig találhatók radioaktív atommagok, a turbinákat szigetelni kell a külvilágtól. Ez megnöveli a karbantartási költségeket a nyomottvizes reaktorhoz képest, viszont a nagyobb hatásfok és az egyszerűbb szerkezet ellensúlyozza ezt.
Előnyei:
- egyszerű szerkezet, nincs hőcserélő
- nagyobb hatásfok
- könnyen idomul a napi, illetve heti energiaigény-ingadozásokhoz
- kisebb üzemi nyomás: 75 bar (a nyomottvizes 158 bar-hoz képest)
- alacsonyabb a fűtőanyag hőfoka
Hátrányai:
- nagyobb a reaktortartály, emiatt magasabbak a megvalósítási és karbantartási költségek
- a turbinák radioaktív szennyezettsége nagyobb veszélyt jelent a környezetre
- a fékezőrudakat alulról kell betolni a reaktortérbe
Based on work by