Francia nyitány

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A francia nyitány egy, a barokk zene időszaka alatt népszerű zenei forma, ami három formarészből áll: egy lassú bevezető részből, melyre a pontozott ritmusok a jellemzőek (akár a dupla-pontozás is), egy gyors, fugato középrészből és egy lassú visszatérésből.

Ha a mű zenekarra íródott, mindenképpen játszott benne trombita és üstdob, valamint gyakran előfordult még a fafúvós hangszerek, illetve kürtök használata. Ez manapság nem hangzik kuriózumnak, de mivel abban az időben egy kisebb létszámú vonószenekar fenntartását is csak a főurak engedhették meg maguknak, ezért ebből arra következtethetünk, hogy a francia nyitányok előadásai mennyire ünnepélyesek voltak.

A forma kifejlesztésében Jean-Baptiste Lully vállalt szerepet, ő az operáinak (tragédie en musique) nyitányaként használta. Később többek között Johann Sebastian Bach (zenekari szvitjeinek nyitótételeiként, a Goldberg-variációk 16. variációjaként), ill. George Friderich Händel (oratóriumaiban) alkalmazta.

A francia nyitány nem összekeverendő az olasz nyitánnyal, ami gyors-lassú-gyors szerkezetű.