Girolamo Savonarola

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Girolamo Savonarola arcképe (Fra Bartolomeo, kb. 1498

Girolamo Savonarola (teljes nevén: Girolamo Maria Francesco Matteo Savonarola) (Ferrara, 1452. szeptember 21. – 1498. május 23.) olasz Domonkos-rendi szerzetes

Tartalomjegyzék

1 Élete
2 Emlékezete
3 Bibliográfia
4 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Élete

Bolognában lépett a rendbe, ahol tanulmánya végeztével a természet- és mennyiségtan tanára lett. 1489-ben a firenzei Szt.-Márk-kolostor perjelévé nevezték ki. Korának romlottsága, amely a vallási, a politikai és a társadalmi téren általános volt, annyira felizgatta puritán lelkét, hogy mint hitszónok lépett fel, hogy útját állja a veszedelmes áramlatoknak. Elragadó ékesszólással, kíméletlen hangon kezdte meg tehát munkáját, bevonva beszédeibe a politikát is, s ennek alapján egy új, teokratikus köztársasági államformát ajánlott, hallgatósága azonban két párta szakadva, meddő harcba keveredett egymással. Annál nagyobb eredményt ért el erkölcsi tekintetben, mert a firenzei hatóságok az ő befolyásától indíttatva, még a mulatságokat is és mindent, ami azokkal kapcsolatban van, eltiltottak. A signoria végre is megunta a támasztott forrongásokat, és Savonarolát a szónoklástól eltiltotta, VI. Sándor pápa pedig, akit méltó felháborodással ostorozott, Rómában idézte. Erre Savonarola még nagyobb elszántsággal és kíméletlenséggel kezdett prédikálni az állam és az egyház ellen, irataiban pedig felhívta az uralkodókat, hogy a bajok megszüntetésére zsinatot hívjanak össze. 1498-ban túlizgatott hivei az időközben felszaporodott ellenség meggyőzésére istenítéletet ajánlottak, de a feltételekben nem jött létre az egyezség. A nép Savonarolától elfordult és elfogták őt. Miután ellenfelei eretnek tanok hirdetésével vádolták meg Rómában, azért a pápa őt egyházi törvényszék elé állíttatta, amely két társával, Da Pescia Domonkos és Maruffi Szilveszterrel együtt felakasztatta és holttesteiket elégettette. Az újabb nyomozások kétségtelenné tették igazhitűségét. Egyházi beszédei még életében, 1496-ban jelentek meg.

[szerkesztés] Emlékezete

Bölcseleti és asztétikus tartalmú iratainak egy része megjelent Lyonban 1633-40. és 1846-ban.

Savonarolának Ferrarában 1875-ben szobrot emeltek; másik nagy méretű szobrát Passaglio Firenzében a Palazzo Pubblicóban 1881-ben állította fel.

Ez a szócikk részben vagy egészben a Pallas Nagy Lexikonából való, ezért szövege és/vagy tartalma elavult lehet.
Segíts nekünk korszerű szócikké alakításában, majd távolítsd el ezt a sablont.

Lorenzo de' Medici, Girolamo Macchietti festménye

[szerkesztés] Bibliográfia

Annalia Conventus Sancti Marci de Florentia, codice San Marco 370, Biblioteca Laurenziana, Firenze
P. Villari, La storia di Girolamo Savonarola e de' suoi tempi, Firenze, 1930
J. Schnitzer, Savonarola, Milano, 1931
Anonimo (Pseudo fra Pacifico Burlamacchi), La vita del Beato Ieronimo Savonarola, Firenze, 1937
G. Savonarola, Edizione Nazionale delle Opere, Roma, 1953
R. De Maio, Savonarola e la curia romana, Roma, 1969
G. Cattin, Il primo Savonarola, Firenze, 1973
R. Ridolfi, Vita di Girolamo Savonarola, Firenze, 1974
D. Weinstein, Savonarola e Firenze. Profezia e patriottismo nel Rinascimento, Bologna, 1976
F. Cordero, Savonarola, Bari, 1988
I. Cloulas, Savonarola o la rivoluzione di Dio, Casale Monferrato, 1998
R. Klein, Il processo di Girolamo Savonarola, Ferrara, 1998
F. Guicciardini, Storie fiorentine, Milano, 1998
R. Ridolfi, Prolegomeni e aggiunte alla Vita di Girolamo Savonarola, Firenze, 2000 ISBN 88-87027-86-2