Gnoszticizmus

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Perzsa, egyiptomi, platonikus és zsidó gondolatokat egyaránt tartalmazó Kr. u. I.-III. századi vallási-filozófiai irányzat, amely a tapasztalás révén megszerezhető tudást tekinti elsődlegesnek, szemben a hit által meghatározott ismeretekkel.

Tartalomjegyzék 1 A Gnosztikus teológia 1.1 Gnosztikus ember 1.2 Gnosztikus etika 1.3 Alapvető hitnézetek 2 Létrejötte-története 2.1 Az első századi egyházból való kizárásuk 3 Irányzatok 3.1 Gnosztikus tanítók és csoportok 4 Gnosztikus szekták 4.1 A Naptemplom Rendje öngyilkos szekta 4.2 Rózsakeresztesek 5 Gnosztikus források 5.1 Keresztény egyházatyák gnoszticizmus ellen írt művei 5.2 Eredetiben fennmaradt gnosztikus értekezések 6 Lásd még 7 Külső hivatkozások 7.1 Bibliográfia

[szerkesztés] A Gnosztikus teológia

A gnózis a görög ’gnosis’ = felismerés, ismeret, tudás szóból ered, amely a gnosztikusoknál megváltó tudásként jelent meg és amely többféle úton is megszerezhető volt:

• Prófétai látomással
• Intuícióval
• Mágia útján

[szerkesztés] Gnosztikus ember

Az embereket három csoportra osztja:

• Beavatott gnosztikus "Szellemi" a gnoszikus hívő megnevezése.
• Lelkiek Akik bizhatnak az üdvösségben, ha eljutnak a "tudásra".
• Testiek tömeg, massa damnata Akik képtelenek a szellemi ismeretek megszerzésére.

[szerkesztés] Gnosztikus etika

A világ gonosz, a szolidaritás helytelen.

Liberális gnoszticizmus

A liberális gnoszticista irányzatokban a különféle hagyományos erkölcsi értékek, kötelezettségek elvetése nyilvánult meg. Szexuálisban promiszkuitás, orgiák a kontrolvesztett "gonosz világ részét képező" embertársak káromlása, és a hatalmakkal szembeni elllenszegülés a gnosztikus etika által "szentesített" cselekedetek.

Aszkétikus gnoszticizmus

A gnosztikus aszkézis célja a keresztény aszkézissal szemben nem a test megtartóztatása hanem a test megölése, önpusztítás, önkínzás. A házasság tilttott mert az érzéki gyönyör is rossz, és eltaszít a magasabb rendű állapot elérésétől. A Gyermeknemzés bűn, mivel a gonosz teremtők művének további működését segíti elő.

[szerkesztés] Alapvető hitnézetek

1. Isten és az anyag Az anyagi világ eredendően rossz. Ezért az Istenségeknek nem lehet köze az anyagi világhoz.
2. Gonosz "teremtők" A gnosztikus világ az alacsonyabb rendű "gonosz démonok" termtménye.
3. A teremtés megvetett (gonosz dámonok műve).
4. A bibliai ószövetségi művek eleve rosszak ezért leértékelendőek.
5. Az ismeret szabadító ereje: Az ember teremtés révén jutott a szellemvilágból az anyagvilágba, de a helyes megismerés, a "gnózis" által megszabadul anyagi teste – igy az anyagvilág – fogságából, s halhatatlanná lesz.
6. A kiválasztottak elit csoportjának tudása: A gnózis isteni kinyilatkoztatások, titkos iratok révén jutott a kiválasztottak birtokába. Ez a tudás csak ezen kiválasztottaké lehetett.
7. A jó és a rossz: Isten az ősforrása minden jónak. Öröktől fogva a rossz anyag áll vele szemben; a jelenlegi világot demiurgosz teremtette, kit részben gonosz, részben közbülső lénynek tartottak.
8. Gnosztikus Krisztus tan: Istenből magából az eonok (görögül: aion; latinul: aeon) jöttek létre, akik a fényesség birodalmát alkotják. Miután az anyag, a gonoszok birodalma fényrészeket tart fogva, egy eonnak, Krisztusnak kell őket kiszabadítania. Krisztust a gnosztikusok vagy eonnak tartják, aki az emberrel egyesült, de a halál előtt elhagyta, vagy aki látszólagos testtel jelenik meg és az ismeretlen istenséget hirdeti. Mivel az anyag gonosz, nem lehet a testnek feltámadása.

[szerkesztés] Létrejötte-története

A Kr.u. I.-III. században Palesztínában, Szíriában, Egyiptomban, Kis-Ázsiában, Itáliában egyaránt találhatunk gnosztikus csoportokat. A keresztény tanításokat filozófiai nézetekkel és a korabeli vallási nézetekkel kombinálták. Így létrehoztak egy olyan eklektikus Szentírás-értelmezést, amely minden szempontból alkalmas volt arra, hogy saját céljaik szolgálatába állítsák. Ezt sajátos, gnosztikus hermeneutikájuk folytán érték el, amely nem tartalmazott állításokat, hanem a szó szerinti és az allegróikus szövegmagyarázatot kompilálta eggyé, mikor melyik alkalmazás tűnt számukra kedvezőnek. A Szentírást többrétegűnek titulálták. Hatott rájuk a zoroasztrizmus, a korabeli zsidó vallásból az apokaliptika, az angyalok tana és az esszénus közösség ideológiája, a platonizmus, a sztoa, az orfikus eszmék, valamint a logosz-tan. Az egyházi hagyomány Simon mágust tekintette az első gnosztikusnak, de ez nem igazolt feltevés. Szent Ireneus az Apostolok cselekedeteibenszereplő Simon mágusban látta az első eretnek mágust és rá vezetett vissza minden olyan az Egyháztól eltérő felfogást képviselő irányzatot, amely nem állt a kanonikus Szentírás-értelmezés talaján. Alexandria egyike volt a fő centrumoknak a II. században. A keresztény elemeket is tartalmazó gnózis fejlett formája itt tűnik fel először. A régi gnosztikus csoportok hanyatlásának kora a III. század. Egyre nagyobb volt az ideológiai nyomás a gnózis ellen, a fokozatosan erősödő keresztény egyház részéről. Azonban a Perzsa Birodalomban, a Szászánidák uralkodása alatt elindult egy új mozgalom, amely a kereszténység mellett egészen a középkorig a legnagyobb vallást hozta létre. Alapítója Mani volt, róla nevezték el a vallást manicheizmusnak. Tanításai több ponton megegyeznek a gnosztikusokéval. A gnosztikus tanok Európában később különböző formákban bukkantak fel. A Balkánra a paulikiánusok vitték ezeket a tanokat, melyek a IX. századtól a bogumilok mozgalmában éltek tovább, egészen a török uralom kezdetéig. Ismertek a franciaországi és itáliai mozgalmak, melyeket katárok, albigensek néven ismerhetünk. Erejük csak a XII. század elején tört meg. Egy, az I. században létrejött gnosztikus közösség, a Koránban is szereplő mandeusok közel tizenötezer fős csoportja mindmáig létezik Irak területén; tanításaikról nem tudunk semmit, mert az csak a beavatottak számára elérhető.

[szerkesztés] Az első századi egyházból való kizárásuk

A gnoszticizmust a korai keresztény egyházatyák eretnekségnek nyilvánították, követőiket az egyházból kizárták. Elsődleges veszélyforrása az eretnekségnek abban rejlett, hogy az egyéni Biblia-olvasat elvét vallották, a kanonikus szövegértelmezésen túl. Továbbá sajátosan kevert és inkonzisztens filozófiai tanaikkal nem tudták összeegyeztetni a feltámadást, így azt sem, hogy Jézus feltámadása után testben jelenjék meg. A gnoszticizmus Jézust mitikus emberként, fogta fel, nem Krisztusként, azaz felkentként. A bibliai újszövetségi levelek már a gnoszticizmus alapgondolatai ellen is fellépnek, mely tagadja Jézus Krisztus valóságos megtestesülését. Az egyházatyák célul tűzték ki az úgynevezett Gnosztikus írások megsemmisítését. Pl.: Júdás evangéliuma.

[szerkesztés] Irányzatok

A gnoszticizmuson belül két fő vonalat lehet megkülönböztetni:

• az egyik a pogány gnózis, melynek fő formája a hermetizmus,
• a másik a keresztény elemeket is tartalmazó gnózis, melyen belül szintén több irányzat létezett, néhol meghatározó a keresztény elem, másutt csak nyomokban lelhető fel. Virágkora az i.sz. II. században volt.

A gnoszticizmus a mai Nyugaton is újjáéledt, főként a New Age mozgalomban, ezoterikus irányzatokban, és gnosztikus szekták formájában.

[szerkesztés] Gnosztikus tanítók és csoportok

A legismertebb gnosztikus tanítók:

• Simon mágus
• Baszileidész
• Valentinus
• Markión
• Mani

A gnosztikus tanítók körül iskolák, csoportok formálódtak, így beszélhetünk Baszileidész-követőkről, valentiniánusokról stb. Vannak azonban olyan csoportok is, melyek nem kapcsolódtak közvetlenül egy ismert gnosztikus tanítóhoz sem.

A legismertebb gnosztikus csoportok:

• Barbéló-gnosztikusok
• Ophiták és naasszénusok
• Káiniták
• Széthiánusok
• Mandeusok
• Paulikiánusok
• Bogumilok
• Katárok
• Albigensek

[szerkesztés] Gnosztikus szekták

[szerkesztés] A Naptemplom Rendje öngyilkos szekta

A Naptemplom Rendje Order of the Solar Temple gnosztikus tanításokra épülő öngyilkos szekta. Vezetője: Joseph Di Mambro és Luc Jouret. 1994 – és 1997-között összesen 74-ember halt meg három a szekta által szervezett tömeges öngyilkosságon.

[szerkesztés] Rózsakeresztesek

Alapítója az eredetileg Lutheri és a paracelsus-i tanokat követő Johannes Valentinus Andreae, aki a XVII. században "evangélikus-keresztény-ezoterikus" iskolává a szervezte újjá az ősi gnosztikus tanokat. Az új tagokat értelmiségi fiatalok körében keresik. A papokat bibliahamisítással vádolják, a hazug rágalmakkal hitelétvesztettnek beállított hagyományos kereszténységet elvetik. Ezt követően "beavatottak" titkos tudását igérnek, amely kiemeli híveit az elszürkült hétköznapi életből.

[szerkesztés] Gnosztikus források

A gnózis vizsgálatakor két forráscsoportot használ a kutatás:

[szerkesztés] Keresztény egyházatyák gnoszticizmus ellen írt művei

• Szent Ireneus: Lugdunum (Lyon) püspöke volt. Öt könyvből álló irata a „hamis gnózis” ellen a II. század második feléből való. A szakirodalomban Adversus haereses címen hivatkoznak rá.
• Hippolütosz: akinek a hivatalos egyházzal is ellentétei voltak, annyira, hogy ellenpápának választották meg. Száműzetésben halt meg, i.sz. 235 körül. Görög nyelvű, az eretnekségek ellen irányuló művének latin címe: Retutatio omnium haeresium (Valamennyi eretnekség cáfolata).
• Epiphaniosz: (315-403) Ciprus metropolitája volt. Egyiptomban közelről is megismerkedett a Barbéló-gnosztikusokkal. Kicsapongó szertartásaik miatt feljelentést tett ellenük az egyházi hatóságoknál, minek következtében 80 titkos gnosztikust kizártak a keresztény közösségből. A gnózist görög nyelvű Panarion című műve támadja.
• Több keresztény szerző művében is találhatóak még a gnózissal foglalkozó részletek: pl. Tertullianus és Alexandriai Kelemen.

[szerkesztés] Eredetiben fennmaradt gnosztikus értekezések

A II. világháború végéig három kopt gnosztikus kódex volt ismeretes:

• Codex Askewianus: Valamikor az 1700-as években dr. Askew londoni orvos vásárolta egy régiségkereskedőtől. Róla nevezték el a kódexet. Halála után örökösei a British Museumnak adták el, 1785-ben. Ez a őrizte meg a III. században keletkezett Pisztisz Szophiat, a legterjedelmesebb gnosztikus értekezést. A kódex maga valószínűleg a IV. századból való.
• Codex Brucianus: James Bruce-ról (1730-1794) a neves skót utazóról kapta a nevét. A régi Théba területén, Medinet Habuban vette. Jeú két könyvet és egy un. Cím nélküli értekezést tartalmaz. A művek valószínűleg a III. századból valók, a papiruszkódex az V-VI. századra keltezhető.
• Codex Berolinensis: Valószínűleg Achmim közelében találták. 1896-ban került a Berlini Múzeum gyűjteményébe. Ebben található az Evangélium Mária szerint, János apokrifonja (titkos irata) és a Sophia Jesu Christi (Jézus Krisztus bölcsessége).

A legnagyobb gnosztikus könyvgyűjtemény a Nag Hammadi-i leletben került elő. 1945-ben találtak rá a 13 könyvből álló kódexekre, melyek a IV. századra keltezhetők; a művek nagy része azonban a II. században keletkezett.

[szerkesztés] Lásd még

• Rózsakeresztesek
• Júdás evangéliuma
• Júdás levele
• Ezoterika

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Gnozis.lap.hu
• Catholic Encyclopedia: Gnosticism

[szerkesztés] Bibliográfia