Hővezetőképesség
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A hővezetőképesség (λ) az anyag azon tulajdonsága, hogy két egymással párhuzamos, egymástól 1 m távolságban (L) levő sík rétege között egységnyi (1 m2) felületen (A) másodpercenként mekkora hőmennyiség (Q) áramlik át 1 K hőmérsékletkülönbség (ΔT) hatására.
-
- hővezetőképesség = hőmennyiség × távolság / (felület × hőmérséklet különbség)
-
- λ = Q × L / (A × ΔT)
[szerkesztés] Mértékegysége
Az SI mértékegységrendszerben a hővezetőképesség mértékegysége a watt per méter-kelvin, W·m-1·K-1, v. W/(m·K).
[szerkesztés] Néhány anyag hővezetőképessége
| Anyag | Hővezetőképesség W·m-1·K-1 |
|---|---|
| Gyémánt | 1000-2600 |
| Ezüst | 406 |
| Réz | 385 |
| Arany | 320 |
| Alumínium | 205 |
| Bronz | 109 |
| Platina | 70 |
| Acél | 50,2 |
| Ólom | 34,7 |
| Higany | 8,3 |
| Kvarc | 8 |
| Jég | 1,6 |
| Üveg | 0,8 |
| Víz | 0,6 |
| Fa | 0,04-0,12 |
| Polisztirol | 0,08 |
| Gyapjú | 0,05 |
| Üveggyapot | 0,04 |
| Expandált polisztirol (Hungarocell) | 0,03 |
| Levegő (300 K, 100 kPa) | 0,026 |
A hővezetőképesség a hőmérséklet függvénye. A legtöbb anyag esetében a hőmérséklet emelkedésével kis mértékben csökken.
Based on work by