Horizontális koordinátarendszer
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A horizontális koordinátarendszer egy csillagászati koordinátarendszer, amelyben elhelyezhetőek az égbolton látható objektumok. Az égboltot gömb alakúnak látjuk, az égitestek látszólag ezen a gömbfelületen helyezkednek el ezért a pozíciójukhoz elég az irányukat meghatározni. Ehhez két adatra van szükség; egy hosszúsági és szélességi koordinátára.
Alapsíkja a látóhatár síkja, két pólusa a zenit és a nadír. Egyik koordinátája az azimut (Az), a zenitről nézve a déli irányból indulva az óramutató járásával egyező irányban 0°-tól 360°-ig mérik. A másik koordináta a magasság, jele h, a látóhatártól felfelé, a vertikális körön felfelé +90°-ig, lefelé – 90°-ig számoznak. Ebben a rendszerben – az égbolt elforgása miatt – a megfigyelés helyétől és időpontjától függően folyamatosan változnak az objektumok koordinátái, tehát ez egy helyi koordinátarendszer, szemben az abszolút ekvatoriális és ekliptikai rendszerekkel.
Based on work by