Horthy István
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Vitéz Nagybányai Horthy István, (Póla, 1904. december 9. – Alekszejevka, 1942. augusztus 20.), Horthy Miklós kormányzó idősebb fia, kormányzóhelyettes, gépészmérnök, repülő főhadnagy.
[szerkesztés] Élete és politikája
1928-ban szerzett gépészmérnök diplomát, majd a Weiss Manfréd gyár repülőmotor osztályán helyezkedett el. A következő évben amerikai útra indult, a Ford gyárban dolgozott, először egyszerű munkásként, később tervezőmérnökként. Hazatérte után MÁVAG gyárban dolgozott. A tervezőcsoport élén sok nagyobb fejlesztésben vett részt, pl. a 424-es gőzmozdonyéban. 1934-től 1938-ig cégvezetője, 1938-tól haláláig vezérigazgatója volt a cégnek, 1940 februárjától a MÁV elnöke lett. 1940-ben házasodtak össze gróf Edelsheim-Gyulai Ilonával.
1941-től államtitkár. Így 1942. február 15-én kihirdették a kormányzóhelyettesi tisztséget, ahova 4 nappal később közfelkiáltással választották meg Istvánt - csak a szélsőjobboldal tiltakozott. (A politikai elitet nyomasztotta a kormányzói hely utódlásának kérdése a 40-es évek elején.) Az országban a "kiskormányzó" igen nagy népszerűségnek örvendett, angolbarát politikája egyedülálló volt a térségben. Az országot háborúba vivő Bárdossy László miniszterelnök lemondása után a politikai szövetségesnek számító Kállay Miklóst helyezte miniszterelnöki posztra a kormányzó. A vezetés készülődött az átállásra.
István 1942-ben tartalékos vadászpilótaként a keleti frontra került. Bár maradhatott volna, nem tette: azzal indokolta, nem érezné magát jogosultnak a hadsereg majdani irányítására háborús tapasztalatok nélkül.
[szerkesztés] Halála
A frontszolgálat alatt felismerte, hogy a németek már elvesztették a háborút. Hazatérte után Angliába vagy az USA-ba ment volna, hogy kapcsolatai révén előkészítse az ország átállását a szövetséges oldalra (összhangban Kállay Miklós miniszterelnök politikájával). A visszahívó parancs késéssel érkezett a frontra, de megkapta még 19-én. Emiatt másnap nem vehetett volna részt bevetésen - de felettese nem tudott róla, ő meg nem jelentette. Feltehetően befejezésnek szánta az aznapi bevetést, mivel 25. bevetése lett volna.[1]
Hazatérte előtti utolsó bevetésén az ukrajnai Alekszejevka városka mellett, 1942. augusztus 20-án hajnali 5 óra 7 perckor Héja típusú repülőgépével lezuhant. Balesetének gyanús körülményei, valamint az a tény, hogy náciellenes volt, mely véleményét időnként nem is rejtette véka alá, a halálának okaihoz sok legendát és találgatást fűztek, melyekre mind a mai napig nem sikerült cáfoló, vagy megerősítő bizonyítékot felmutatni. A marxista történetírás szerint részegen szállt fel a névnapi ünnepsége után, azonban István reformátusként nem augusztus 20-án ünnepelte névnapját, valamint frontszolgálat alatt sohasem ivott.[2]
Ismert volt a Héja vadászgép rossz fordulékonysága. A gépek orra utólag kapott páncélozást, emiatt orrnehezek lettek, szűk fordulónál gyakran dugóhúzóba keveredett. A frontra kiküldött 24 darab mind lezuhant egy hónapon belül. Ellenben a német reakció is rendkívül gyors volt, özvegyét, gróf Edelsheim Gyulai Ilonát a németek Hitler főhadiszálására szállították, ahol a Führer személyesen szeretett volna részvétet nyilvánítani. Miután Ilona nem kívánt találkozni vele, saját kérésére különgéppel szállították haza.
Halála nagy veszteséget jelentett az ország vezetésének, ami nem tudta így megállítani a politika és a hadsereg jobbra tolódását.
Based on work by 
