I. Basarab

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

I. Basarab havasalföldi fejedelem 1310-1352

Neve kun eredetű, jelentése "királyatya" (baszar = uralkodni, aba=atya).

Tihomir vajda fia, apjától örökölte a Seneslau és Litovoi területeket Olténiában.

Uralma elején még Magyarország vazallusa volt, de egy idő után megtagadta a 7 000 márka hűbéresi adó kifizetését, sőt, 1325-ben elfoglalta Magyarországtól a Szörényi bánságot. Károly Róbert magyar király követek útján próbálta jobb belátásra bírni, de minden bizonnyal eredménytelenül, hiszen ugyanazon év szeptemberében a magyar király büntetőhadjáratra indult egykori vazallusa ellen. Elfoglalta Szörényvárát, majd előrenyomult a vajda székhelye (Argyasudvarhely) felé.

Basarab békeajánlata hidegen hagyta a magyar uralkodót, pedig az felajánlotta túszul egyik fiát és vállalta a régi adó kifizetését is, "csak, hogy térjetek vissza békében és óvakodjatok a veszélyektől, mert ha közelebb jöttök, azoktól meg nem szabadultok".

A magyar sereg, miután lerombolta a vajda székhelyét, egy szűk hegyi szorosban, Posada-nál (valószínűleg a Vöröstoronyi-szoros) szembesült a vajda fenyegetésével. A négy napig tartó csatában, amit a történelem a Posadai csata néven ismer, Károly Róbert és serege katasztrófális vereséget szenvedett a lesből támadó Basarab csapataitól.

E győzelem révén I. Basarab ideiglenesen függetlenítette Havasalföldet a Magyar Királyságtól, de fia, Nicolae Alexandru 1344-ben újból elismerte a magyar király formális fennhatóságát. I. Basarab, élete utolsó szakaszában a fejedelemséget fiával együtt kormányozta. Természetes halálban hunyt el 1352-ben.

Előző uralkodó: Tihomir

Havasalföldi fejedelem 1310 – 1352

Következő uralkodó: Miklós Sándor