I. János francia király

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

I. (Utószülött) János (Vincennes, 1316. november 15. – Vincennes, 1316. november 19.) a középkori Franciaország és Navarra királya, X. (Civakodó) Lajos és Magyarországi Klemencia fia, Navarrai Johanna féltestvére volt.

Atyja június 5-én bekövetkezett halála után született, ám alig öt napig élt. A Capetingek közül egyedülálló módon Jánosnak keresztelték. Ekkor nagybátyja, az addig régensként uralkodó Hosszú Fülöp örökölte a trónt.

[szerkesztés] A legenda

János haláláról az idők folyamán számos bizonyíthatatlan szóbeszéd terjedt el, melyeket legjobban Maurice Druon foglalja össze regényciklusában, Az elátkozott királyokban. Eszerint Jánost egy idegen csecsemővel helyettesítették, így nem ő esett áldozatul a hatalomvágyó Fülöp gyilkosságának. Az is táplálhatta ezt a hiedelmet, hogy míg a százéves háborúban elszenvedett poitiers-i vereség során foglyul ejtett II. Jánost a britek rabságban tartották (1356 – 1360), egy bizonyos itáliai, Giannino Baglioni, X. Lajos fiának adta ki magát.

Baglionit Cola di Rienzo támogatta és segítette a kezdet kezdetén, hogy franciaországi hátország kiépítésével saját római pozícióit erősítse. Rienzo 1354-es halála után két évvel János fel is lépett trónkövetelőként. Először Magyarországra ment, ahol Nagy Lajos elismerte Civakodó Lajos fiának – Klemencia révén saját unokatestvérének –, de az avignoni pápa, IV. Ince már nem volt erre hajlandó 1360-ban. Baglionit végül bebörtönözték Nápolyban, ahol 1363-ban halt meg.

Előző uralkodó: X. (Civakodó) Lajos

Francia uralkodó 1316

Következő uralkodó: V. (Hosszú) Fülöp

Előző uralkodó: I. (Civakodó) Lajos

Navarrai uralkodó 1316

Következő uralkodó: II. (Hosszú) Fülöp